Ha a partjelző vagy a gólbíró elnézi a lest, a labda helyzetét a gólvonalnál, ugyanúgy „igazságtalan” gólt szülhet a támadás, mint amikor a kapus mellényúl a labdának – miként Pjatov tette Gerrard beadásánál Rooney találata előtt. Ám az ukrán szurkolók nem követelik Oleg Blohintól és a szövetség elnökétől, hogy Pjatovot örökre rekessze ki az ukrán válogatottból. Kassai Viktor ellenben az ukrán gyűlölet célpontjává lett, a fanatikus hackerek odáig merészkedtek, hogy feltörték a Wikipédiát, és sértő megjegyzésekkel átírták a magyar játékvezető szócikkét. Pedig Kassai nem tett egyebet, mint megbízott a beosztottjaiban, a társaiban. Ráadásul emberileg jól döntött, hiszen milyen alapon bírálja felül a partjelzőt és a gólbírót, akik akcióközelben voltak?

Emlékezzünk csak Urs Meierre és Anders Friskre! Az ezredforduló tájékán mindkettőjüket Európa legjobb játékvezetői közé sorolták, mint napjainkban Kassai Viktort. Az angolok mindkettőjüket tönkretették. A 2004-es kontinenstorna negyeddöntőjében Anglia Portugáliával szemben maradt alul. A szigetországi közvélemény véletlenül sem David Beckhamet és Darius Vassellt tette felelőssé a búcsúért, akik rontottak a büntetőpárbajban. Hanem a svájci bírót, aki a 89. percben érvénytelenítette Campbell gólját. Az angol bulvárlapok a modern kor eszközeivel hajtóvadászatot indítottak Meier ellen. Felfedték lak- és e-mail címét, telefonszámát, a legapróbb részletekig feltárták a magánéletét; a felhergelt szurkolók nemcsak őt, de a családját is halálosan megfenyegették. Meier kétségbeesésében rendőri védelmet kért, s abbahagyta a bíráskodást. Hasonlóan járt a svéd Anders Frisk is. Ő 2005-ben a Chelsea–Barcelona Bajnokok Ligája-meccsen vonta magára az angol közvélemény haragját azzal, hogy kiállította Didier Drogbát. Kész szerencse, hogy Kassai nem az angolok kárára tévedett; akik érdekes módon az uruguayi Jorge Larriondát futni hagyták azután, hogy a 2010-es vb negyeddöntőjében a mostaninál sokkal egyértelműbb szituációban nem adta meg Frank Lampard gólját.

A játékvezetők a labdarúgás kiszolgáltatott célpontjai. Miközben játékos, szurkoló, mindenki tisztában van azzal, hogy bíró nélkül nem lehet mérkőzést játszani – sem majális kupán, sem világbajnokságon –, mert valakinek rendet kell tartani, el kell viselniük minden rájuk zúduló haragot. Ezért védelmezni kellene őket. Járási rangadón önkéntes rendezőkkel a bicskásoktól, Európa-bajnokságon a technika vívmányaival a csak a számítógép billentyűzete előtt bátor drukkerektől.

Az ukrán szurkolóknak Michel Platinit kellene bántaniuk, nem Kassai Viktort. Az európai szövetség, az UEFA elnöke a videobíró talán legádázabb ellenzője. Miközben a nemzetközi szövetség, a FIFA a 2010-es világbajnokság után végre belátta, nincs tovább, a kétes helyzetek megítélésénél amerikai recept szerint támaszkodni kell a segédeszközökre, s megkezdte a találmányok tesztelését, az UEFA gólbírókat állított csatasorba. Ám hiába vannak immár hatan a pályán, a bírók tévedhetnek, mert emberek. Mintha a forgalmi rendőrtől azt várnánk el, hogy a négy irányból kétszer hatsávos kereszteződésben legalább olyan gyorsan bocsássa át az autókat, mint a számítógép vezérelte jelzőlámpa. Ideje visszafordulni a zsákutcából.

Kassai megkapta a büntetését: nem vezethet több meccset az Eb-n. Az ő felelősségének boncolgatását ezzel le is zárhatjuk. A labda azonban tovább táncol. Alkalomadtán a gólvonalon.

Novák Miklós - mno.hu