Gyurcsány, Szél, Vona, Karácsony, és aki odaér. Minden létező és nem létező ellenzéki erő „összefogásba” kezdett. Ez visszalép itt, az félrenéz ott. Már nincs szó elvről, vagy bármi hasonlóról – már csak a hatalom képzete, a pénz ígérete maradt. Bármi áron, bárkivel, bárhogyan.

• Na, ugye, Józsikám, Hódmezővásárhely!

Lépett be a csepeli kisboltba Hangos ügyvéd, aki anno domináns szerepet játszott a Csepel Művek célirányos felszámolásában. Ideig-óráig szeretett a baloldali értelmiség szerepében tetszelegni. Néha persze jobboldali is volt, mert az üzlet az üzlet.

• Látja, ha mi, demokraták összefogunk, megvan annak a látszatja!

Józsi csepeli boltos nem szólt. A szavaknak is megvan a maga ideje, most inkább hallgatott. Erőteljesen szemezett ugyan egy raklapnyi sörrel, amelyet könnyed, ám annál dinamikusabb mozdulatokkal tudna az „ügyvéd úr” fejéhez vágni – de mit tehet egy tisztességes komló-nedű a polgári demokrácia elfajulásairól?!

• Én úgy látom, Józsikám, hogy most Hódmezővásárhely a demokrácia hazája! Hódmezővásárhelyi gondolat, az van most!

Józsi letette a kezében szorongatott hurkapálca-köteget. Ez volt a legfeleslegesebb, évek óta eladhatatlan termék a boltban, gondolta, ha pedánsan szétveri az ügyvéd fején, az az üzletmenetnek sem árt, könyvelő sem szól szemrehányólag, és a helyi média sem állítja be duhajnak. De a verbális konfliktus materializálása előtt azért kérdezett volna valamit.

• Ügyvédkém, járt már maga valamikor Hódmezővásárhelyen?
• Nem én, vidék az.

Józsi csepeli boltos szerette a vevőit. Egyfajta szimbiózis volt ez: ők pénzt hagynak itt, ő elad ezt-azt, az árban benne van a gondjaik meghallgatása, egy repi kávé, jobb embereknek bélelve. Az viszont zavarta, ha valaki „észt osztani” állít be az üzletbe. A fennkölten demokrata ügyvéd azonban tudta fokozni.

• Józsi, összefogni kell! Ha ezt megtesszük, veszni fog a diktatúra!

Józsi kinézett a boltból, ott állt az ügyvéd X6-os fekete BMW-je. Hát piszkosul meghurcolta ez a diktatúra, no.

Az összefogással is voltak problémái. Ugye egyszer már nagyon összefogtak, amikor az ügyvéd úrék ellopták a gyárat. Akkor is ígértek mindent, Józsi szomszédja például egy darabig azzal büszkélkedett, hogy gyártulajdonos lett – aztán lett egy igazolása a munkanélküliségről.

Józsi a bolt kishűtőjére nézett. Volt ott még a rendszerváltás hajnalából egy darab sajt. Ki akarta dobni mindig, de aztán rendszerint adódott valami halaszthatatlan dolga. Egy időben felmerült benne, hogy eladja a progresszív értelmiségnek, az állítólag eszi az ilyesmit, de aztán felülkerekedett benne az emberbarát.

Na, most, a sajtnak és az ügyvéd úrnak volt egy közös tulajdonsága.

Büdös volt.

Az „ügyvéd úr” a szó szoros értelmében, ami liberális tisztálkodási szokásokra utal, mert minek fürdeni, ha „aftersév” is van – de elsősorban „eszmeileg”.

A ballib és a Jobbik mostani összeborulása azonban minden porcikájában bűzlik.

Ez nem érdekházasság, ez egyszerűen undorító.

fotó: youtube.com

Máté t. Gyula - ]]>https://matete.pestisracok.hu]]>