Úgy hozta az élet, hogy az április vége, május eleje zsúfolt időszakot hozott ránk. Készültünk a pápalátogatásra, izgultunk, hogy jól sikerüljön, hiszen vészterhes és rendkívül bizonytalan időket élünk szerte a világban. Egyetlen hívő keresztény ember sem felejtheti el, hogy olyan a világ – ez esetben talán nem kell II. János Pál pápa meggyilkolásának hajdani tervére utalnom –, amikor minden elképzelhető. Úgy értem, minden, ami gonosz és emberellenes. Nem könnyű hát ilyen körülmények között világraszóló eseményeket megszervezni. Eleddig úgy látszik, sikerült.

Az esemény szellemiségéhez méltón, valamint vélhetően sokak igazságérzetének megerősítése céljából köztársasági elnökünk, Novák Katalin kegyelmet adott az amúgy több szempontból is rejtélyes Budaházy-ügy vádlottjainak. Köszönetet érdemlő, méltó döntés volt. Sűrű napjaink ezzel persze sajnos nem múltak el. Miközben a keresztény világ ránk figyel, s a hívő emberek sok megható tanúságtételnek lehettek már a pápai látogatás első napján is szem- és fültanúi, az ördög persze – hírnevéhez méltón – nem alszik. E napokban például Dobrev árnyékminiszterelnök asszony arról próbálta győzködni a magyarokat, hogy sokkal jobban élnének, ha a gaz Orbán már korábban bevezette volna az eurót. Hogy ezen újabb „felvilágosítást” miért éppen e napokra szánta, az lényegében mellékes is. Végtére be kell bizonyítania, hogy más fontos dolgok is vannak égen s földön, mint holmi pápalátogatás. Például az euró bevezetése. Melynek szükségességéről amúgy még senkit nem sikerült meggyőznie, pedig igencsak próbálkozott.

A Szentatya persze nem lehet tisztában a sajátos magyar kerékkötők természetével, mindenesetre nyilván ártatlanul jelentette ki azt a szép mondatot, miszerint: „Budapest a hidak, a szentek és a történelem fővárosa.” Nos, szegény Ferenc pápa nem tudja, mert nem tudhatja, hogy ami a hidjainkat illeti, ráadásul a legrégebbit, a történelmi jelentőségű Lánchidat, azt, bár már felújították, az álliberális főpolgármester nem engedi arra használni, amire való, s amire mindig is használták. Hogy miért, az kevés ember számára világos, ugyanis nincs magyarázat. Mondhatnánk, bosszúból, hadd legyen még nehezebb a közlekedés a fővárosiak és a bárhonnan ide érkezők számára. Hadd érezzék, hogy eluralkodott nálunk is a káosz. S Ferenc pápa azt sem igen tudhatja, hogy szentjeinket és történelmünket hányszor és hányféleképpen akarták már kitörölni emlékezetünkből, s hányszor próbálták és próbálják mind a mai napig történelmünket hamisítani.  

Mint ahogy azt az „apróságot” sem sejtheti, hogy miközben köszöntésére készültünk, hogy méltóan megünnepeljük megtisztelő látogatását, azalatt a köztársaság elnökünk és a miniszterelnökünk munkahelyéül szolgáló palotát hány alkalommal próbálták az elmúlt napokban és hetekben a logikusan felállított kordonoktól megszabadítani bizonyos „demokratikus" erők. Azok, akiknek sem itthon, Magyarországon, sem másutt nem érdeke a béke. Nyilvánvalóan parancsra cselekszenek, amikor ostoba mozgalmárok módján közelebb óhajtanak kerülni a bejárathoz, csakhogy nem értjük, miért. Sehol a világon nem lehet fontos közintézmények kapuját indokolatlanul átlépni. Fel nem fogható, hogy mi a bajuk a budai vár építkezési területeit védő kordonokkal. Mit tennének, ha eljutnának a kapuig? Kupán vágnák a szolgálatos őrt? Berontanának Orbán miniszterelnök vagy Novák köztársasági elnök szobájába? A miniszterelnökkel hetente találkozhatnak a parlament épületében! Akkor mire ez az akciózás? Nyilván a folytonos zavarkeltés a cél. A világban sehol egyetlen iskolaportás sem engedhet be senkit a rábízott épületbe csak azért, mert az illetőnek az jutott eszébe, hogy jó volna belülről is megnézni az épületet. Ezek a kordonbontók nem jártak még a világban? Nos, sürgősen kezdjék el vizsgálgatni a világhelyzetet e tekintetben. Is. Van annak már másfél évtizede, hogy Athénban járva és a kormánynak otthont adó belvárosi épület előtt elsétálva arra lettem figyelmes, hogy egy jókedvű turista, aki nyilván már megitta a reggeli uzóját (görög nemzeti ital), s nagy jókedvében megtetszett neki az őrt álló katona sajátos görög viselete, csak úgy, lazán, közel ment a fegyveres kapuőrhöz, hogy viccből megtapasztalja nemcsak az illető reakcióját, hanem ruhájának ilyen-olyan titkait is. Nem telt el egy másodperc, a fegyveres kapuőr ráfogta puskáját, tanúsíthatom, hogy nem viccből. A jókedvű turista, felfogva, hogy ez nem vicc, úgy iszkolt el a helyszínről, mint akit puskából lőttek ki. Ez a világ rendje. S ez jól is van így, tisztelt örökös rendbontók. Tessenek ott hőbörögni, ahol van értelme. A szánalmas látszatellenállást meg szíveskedjenek valami emberibb ötlettel felváltani. Tényleg, ha netán bejutnának – hangsúlyozom, ez a világ egyetlen kormányépületében sem vezetne sikerre – mit tennének? Megennék Orbánt reggelire? Ennyire ostobák lennének? Ez ránk, magyarokra nézve bizony szégyen! Látták ezek például a franciaországi sárgamellényes tüntetéseket? Azokhoz mit szóltak?

Mindenesetre az indokolatlanul hőbörgőknek javaslok egy európai – jól vannak fizetve, tehát akár világ körüli – tanulmányutat. Próbálják meg egy köztársasági elnök vagy kormányfő hivatalát törvénytelenül megközelíteni. A végeredményről szívesen meghallgatjuk beszámolójukat. Ha csak le nem tagadják a csillagot az égről, s nem készítenek olyan hamis felvételeket, melyek azt bizonyítják, hogy bármelyik ország kormányhivatalába, országházába, de még a Westminster-palotába és a Windsor-kastélyba is engedély nélkül, szabadon besétálhattak.

Kondor Katalin

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>