- 0
Soros kitervelte, mi meg dögöljünk bele az áradatba. Ki a szociopata, ha nem ő?
Köztudomású, hogy bárki, aki Soros György magyar származású nemzetközi spekuláns világ körüli bajkeveréseit nehezményezi, az egy sötétben bujkáló, összeesküvés-elméleteket gyártó, laposföld-hívő ellenforradalmár. Ám most, hogy a mágnás fia a Financial Timesnak mélyinterjút adott, kiviláglott, hogy a legnagyobb konteógyártó nem más, mint maga Alexander, a harácsbirodalom örököse.
A szemüvege mögül sejtelmesen ránk mosolygó Alex (köztünk szólva: Sanyi) hézagmentesen szavalta el ugyanazokat a(z) – eleddig összeesküvésnek bélyegzett – toposzokat, amelyeket amúgy minden értelmes ember tud, illetve sejt a családról.
Mostanáig rághatta szégyenében ökleit, aki például azt állította idősb Sorosról, hogy polipszerű hálózatot szervezett, amelynek csápjai mindenhová elérnek. Erre nesze nekünk, most a Sanyi újságolja: „Apám nem akart munkaközvetítő irodát létrehozni, hanem hálózatok hálózatát.” Ami, ugye, azért is jó, mert kellően áttekinthetetlen és kibogozhatatlan. Ezek az egymást keresztbe-kasul körbehivatkozó és -ajnározó „civil” szervezetek képezik Soros György derékhadát. A tisztikart pedig a kilóra megvett politikusok, bürokraták, ügyészek, érzékenyített bírák.
Aztán arról fecseg a Sanyi, hogy a Soros-klán volt az egyik legnagyobb adományozója Kamala Harris kampányának, több mint 85 millió dollárt toltak az idétlenül viháncoló baloldali elnökjelölt alá. Majd közli: „boldogan kivonnám a pénzt a politikából, csináljuk holnap. Kampányfinanszírozási reform, és szabályozzuk úgy, ahogy Európában.”
Ilyenkor eszünkbe juthat a lakájok dorgálása, miszerint Soros György csak egy kedves idős bácsi, egy filantróp, aki jótékonyan segít civil szervezeteket, és dehogy avatkozik ő a pártpolitikába. Akkor biztos félrebeszél a Sanyi.
„Indulnék-e választáson? Nem zárok ki semmit, de aligha gondolom, hogy most kisebb hatású pozícióban lennék. Érdekel a külpolitika, de egy csomó dolog van, amit az én szerepemben meg lehet csinálni” – meséli. Értsd: jelenleg jóval nagyobb a befolyása, mint mezei szenátorként lenne. Érdekes, idáig az volt a szöveg: Sorosék nem kívánnak beleavatkozni más országok belügyeibe. Oszt tessék, Alex szerint mégis – noha a kutya nem hatalmazta föl őket.
Akinek a bőre alatt is pénz van, gyakran elveszíti kapcsolatát a valósággal. Így vannak ezzel Sorosék is, akik akárhány interjút adnak, akárhány cikket írnak, mindig önfejükre húzzák a küblit.
A papa az elhíresült, 1998-as CBS-interjúban például könnyed társalgási stílusban mesélte, mennyire nem jelentett neki lelkiismereti gondot, amikor a második világháború idején zsidók vagyonának elkobzásában segédkezett.
„Akár ott voltam, akár nem, csak egy szemlélődő voltam, és a vagyont tőlem függetlenül elvették. Ezért nem volt semmi szerepem abban, hogy a vagyont elvették. Ezért aztán nincs semmi bűntudatom.” Ars poeticáját így foglalta össze: „Pénzt keresni vagyok ott. Nem tehetem, és nem is fogom vizsgálni a társadalmi következményeit annak, amit csinálok. […] Nem érzek bűntudatot, mert egy amorális tevékenységet végzek, amelynek semmi köze a bűntudathoz.” Miért is érezne? A szociopaták nem a lelkiismeretükről híresek. 2015-ben a Project Syndicate-ben elővezette a „hat összetevőből álló átfogó tervét” évi egymillió migráns Európába telepítésére , akikre az uniónak fejenként évi 15 ezer eurót kell költenie. Uniós mamelukjai, akikkel az idő tájt legalább hússzor találkozott, azóta is gondoskodnak a végrehajtásról. Soros kitervelte, mi meg dögöljünk bele az áradatba. Ki a szociopata, ha nem ő?
„A Soros-birodalom kétfejű sárkány, az egyiket, a washingtonit levágták. Még a brüsszelit kell dekapitálni” – fogalmazott tegnap Orbán Viktor. Ámen!
Pilhál Tamás - www.magyarnemzet.hu