Nincsen bennem cseppnyi kevélység sem, amikor egészséges büszkeséggel mondhatom, hogy egy évvel előbb, Parajd község tiszteletbeli székelyévé fogadott. Amit érzek, az a köszönet. Parajd és Erdély! Veletek vagyok.

ISTEN ÓVJA ERDÉLYT, ISTEN ÁLDJA MAGYARORSZÁGOT!

A Hargitán egy pillanatra megállott az idő, s megtartotta magát a Görgényi-havasokon át. S a kitartó székelyek felsóhajtottak, majd egyszerre tört ki mindegyikük torkán az üdvrivalgás:

- Újra magyar világ! Amit elvettek, az végre visszajár! Isten áldja a szeretett hazát!

1940. szeptember 10-én nem tűrt halasztást az igazság, Bonchida, Vasasszentgotthárd, Marosvásárhely, Nyárádszereda, Nyárádmagyarós, Mezőbánd, Mezőpanit, Gyergyószentmiklós, Maroshévíz, Korond és Parajd visszatért!

Valahol az erdélyi Sóvidék szélén egy tábornok térdre ereszkedett és könnyek között rebegett el egy halk imát.

Ezt a vezérezredest, az 1. magyar hadsereg parancsnokát, nagybaczoni Nagy Vilmosnak hívták.

Parajd volt a hely, hol született.

S vajon mit érezhetett, amikor 1940. szeptember 10-én a honvédség élén bevonult a lován Marosvásárhelyre, hogy Horthy Miklós parancsára az elorzott hon földjét visszavegye?

A könnyei újvást kibuktak, mikor szülőhelyére átlovagolt, hogy fogadhassa őt az ottani Fülöp vezetéknevű „Horthy-bíró”…

Vezérezredes Úr!

Ugyan ma nem voltak tele a 82. évforduló hírével az újságok címlapjai, nem harsogták a televíziók és a rádiók a múlt dicső emlékezetét, de az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki és a csonka-országi magyarok szívében, ma egy pillanatra ott volt Észak-Erdély visszatérésének emléke, és az egykor volt legendás tábornok szelleme.

Isten malmai lassan, de őrölnek! A székelyek, ejsze’ nem felejtenek!

Én, ma Ön előtt és Erdélyország előtt hajtok fejet!

Zetényi-Csukás Ferenc

Forrás: ]]>www.hungaryfirst.hu]]>