Hamis héja-nász

Hogy új rablói vannak a nyárnak, már Ady Endre is észrevette, de ha Dobrev Klára minapi elszólására gondolunk, a befejezést is előre is megírhatjuk.

Hogy új rablói vannak a nyárnak, már Ady Endre is észrevette, de ha Dobrev Klára minapi elszólására gondolunk, a befejezést is előre is megírhatjuk. A DK nagyasszonya ugyanis belengette, hogy akár Magyar Péterrel is összefognának, mi mégsem álmélkodunk, tudtuk, hogy hamis héja-nász zajlik a szemünk előtt. Véres torzsalkodás, eszement hajsza, ahol a két madár látszólag egymást tépi, majd – hogy akkor felfedjük a költő aktuális végkövetkeztetését – végül lehullanak az őszi avaron.

Valójában a Gyurcsányék irányította baloldali blokk és a Magyar-féle messianisztikus szekta meghitt viszonyt ápol. Magyar ugyan néhány hét alatt átrendezte a teljes baloldalt, elragadta a kis pártok szavazóit, megnyirbálta a DK holdudvarát is, de mondjuk meg őszintén, bántó szándék nélkül: olyan hétpróbás pszichopaták, mint Gyurcsány és Magyar között illúzió valóságos érdekellentétet feltételezni.
Fogalmazzunk inkább úgy, hogy a mesterterv hosszú hónapok óta készen áll.

Rájöttek ugyanis a baloldal külföldi kitartói, hogy egyetlen, közös tömbbel továbbra is esélytelenek a Fidesz–KDNP-vel szemben (ezt Márki-Zay kínos leégése is bizonyította).

Így aztán igyekeznek látszólag hárompólusúvá formálni a magyar belpolitikát, a jobboldal és a baloldal mellé felemelnek egy messianisztikus mozgalmat. Mindeközben semmi sem változott, továbbra is baloldal és jobboldal működik, magyarék is baloldalaiak, még ha mást is terjesztenek magukról. A lényeg pusztán annyi a dollárpapák számára, hogy a 2026-os választás után a baloldal és a messianisztikusok szavazatai összeadódjanak, vagyis mandátumtöbbséget szerezzenek a jobboldal felett. Közösen alakíthatnának kormányt, éppen olyan elvi alapon, ahogyan a „liberális” SZDSZ annak idején összefeküdt az MSZP-vel. Summa summarum: van az a pénz és hatalmi kényszer, amiért az ellenzékiek szépen szövetséget kötnek egymással a döntő pillanatban. Aki ebben nem hisz, aligha érti mélységében a baloldali gondolkodást: a konc a lényeg, nem pedig valamifajta eszmei közösség. Ebben a baloldal valóban verhetetlen világszerte.

Az ellenzéki egymásra találás azonban nem jelenti a jobboldal fiaskóját. Egyrészt a Fidesz–KDNP szavazói láthatóan hűségesen kitartanak Orbán Viktorék mellett. Magyar Péter legfőbb célját, a kormánypártiak átcsábítását a messianisztikus mozgalomba nem érte el. Másrészt azt is látni kell, hogy a Tisza Párt napról napra, hétről hétre menetel a belső anarchia felé. Megjelentek a hazugok, a szerencselovagok, az árulók, a tolvajok, ahogyan minden baloldali mozgalomban ott voltak és ma is ott vannak irdatlan mennyiségben.

Magyarék támogatottságát csökkentheti majd az is, hogy előbb-utóbb mondani illene valamit aktuálpolitikai kérdésekben, konkrétumokkal szükséges kampányolni, állást kell foglalni különféle ügyekben.

Ebben Magyar Péter teljességgel amatőr. Ettől persze még foroghatna a kerék, csakhogy Márki-Zay példájából láttuk, hogy amikor sárdarabok szorulnak a küllők közé, hirtelen elakad minden. Mondjunk egyetlen okot, hogy az átmeneti tömegcsődületből hogyan lesz egy csapásra acélos kormánypárt… Nyilvánvalóan sehogy. Dobrevre szükségük van, neki pedig Magyarra. Ilyen egyszerű.
Addig pedig: dúlnak a csókos ütközetek, hogy visszatérjünk Adyhoz. Azonban mindez nem ránk tartozik. Mészárolják le egymást, vagy udvaroljanak ágaskodó tollakkal – semmi közünk ehhez. Mindenesetre amit eddig láttunk a véres násztáncból, politikailag értékelhetetlen produkció. Azt hiszem, ez a lényeg, a többi szórakoztató jelenet.