Pszichológusként komoly etikai aggály merül fel bennem, hogy megengedhető-e bárki pszichopatológiáját a nyilvánosság előtt elemeznem. Ugyanakkor megszólalt bennem a Civil Jogász Bizottság jogászának a nemzet iránt érzett felelősség- és igazságérzete. Emiatt nem hagyhatom szó nélkül a 2018. szeptember 17-én, azaz az őszödi böszme beszéde elhangzásának 12. évfordulóján az Országgyűlésben történteket.

Tavaly áprilisban családi ünnepélyre készülődve az egyik terézvárosi cukrászdában álltunk sorba édesanyámmal. Belépett Gyurcsány Ferenc, és elbűvölően köszöntötte a dolgozó nőket, valamint a vendéglátóhelyen kávézgató nyugdíjas, munkában és gyermeknevelésben megőszült asszonyokat.

A hölgyek, pártállásuktól függetlenül, elragadtatással jegyezték meg: az egykori miniszterelnök igencsak tiszteli a nőket. A sokkból magamhoz térve annyit mondtam halkan: íme, a pszichopata báj tankönyvi esete.

Felidéződött bennem 2006. október 23., amikor a két gyermekemmel együtt menekültünk a gumilövedékek elől, könnygáztól könnyes szemekkel, és a környezetem áldozathibáztató módon engem vádolt azért, hogy a családommal együtt részt vettem az Astoria szálló előtti Fidesz-megemlékezésen.

Visszaemlékeztem arra az időszakra, amikor Budapest kórházait jártam, hogy elkészítsem a baleseti sérülések statisztikáját. Eszembe jutott, hogy az 1956-ot alkotmányellenesen megtagadó Havas Szófia a János-kórház orvos-igazgatójaként nem adott engedélyt a felmérésemhez. Talán egy másik Gyurcsány Ferencet jelentett fel a 2006. október 23-án történt rendőri brutalitás miniszterelnöki kézivezérlése okán, büntetőjogilag megalapozottan, több tényállásra vonatkozóan a Civil Jogász Bizottság társelnöke, Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság büntetőkollégiu­mának nyugalmazott elnöke? Nem valószínű. Gyurcsány Ferenc kettős személyiség.

A színpadiasságából adódó előadókészsége őt még mindig sokak számára hitelesíti, így az sem tűnik fel, hogy a DK elnöke nem más, mint önmaga karikatúrája. Bármennyire is természetesnek látszik „Feri a szomszédból”, az üvegből ásványvizet ivó, zakó nélkül, hosszú ujjú ingben, hatás­szünetekkel beszélő, néphez szóló „proli”, valójában ő nem más, mint a nemzete iránti alázatot eljátszó, ezáltal tudathasadással küzdő milliárdos.

A 2006. szeptember 17-én nyilvánosságra került őszödi beszéd a részéről nem gyónás volt, hanem nyílt provokáció a hazai erkölcsi pánikreakció beindítására, ezáltal ürügy október 23-án nem a tüntetők, hanem a megemlékezők leverésére, azaz az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének megbecstelenítésére, a magyarság megalázására.

Jól emlékszünk még a lelki Trianonra 2004. december 5-én, amikor a népszavazáson ugyan több volt az „igen” az elszakított területek magyarságának az állampolgárságára vonatkozóan, Gyurcsány magyargyűlölő propagandájának következtében a népszavazás mégis eredménytelennek bizonyult. Amikor ő Orbán Viktor tudathasadásáról beszélt a Sargentini-jelentés kapcsán, fel sem merült benne, hogy leginkább az ő miniszterelnöki propagandája mosta össze Magyarországot (akkor még Magyar Köztársaságot) a magyar kormánnyal.

Gyurcsány Ferenc 2018. szeptember 17-i parlamenti kirohanása egyszerre provokáció és projekció. Provokáció, mert éppen aznap adta elő a heves indulatoktól túlfűtött monológját; és projekció, mert a saját személyiségjegyeit vetítette ki a miniszterelnökünkre.

Gyurcsány manipulálja és szorongásban tartja a környezetét, miközben ő egyáltalán nem szorong, ehelyett vérbeli stresszorként van jelen a hazai közéletben, tartja folyamatos izgalmi állapotban mind a benne hívőket, mind az ellene szólókat. Személyisége irritáló, emiatt odafigyelünk rá, ha akarunk, ha nem. A politikai életben nem a hazája iránti felelősségérzet tartja meg: neki a hatalom nem más, mint kábítószer. Politikai megnyilvánulásai ezáltal az ő szenvedélybetegségének a markáns tünetei.

Szöőr Anna

A szerző pszichológus-jogász

]]>www.magyaridok.hu]]>