Gyurcsány Ferenc aggódik. Aggódik, mert attól tart, hogy ha így mennek tovább a dolgok, akkor itt nem lesz jövő. A volt miniszterelnök egy júniusi parlamenti felszólalásában világosan rámutatott aggodalma okára, amikor ezzel fordult a jobboldali kormánytöbbséghez: „Mi a csudát tudnak önök ígérni a nemzetnek? Majd még egy-két hihetetlen, észszerűtlen, elvetemült adócsökkentést? Az lehet, de ebből nem lesz jövő.” Hogy ki mit tart hihetetlennek, észszerűtlennek és elvetemültnek, arról sokféle véleményt össze lehet gyűjteni, Gyurcsány üzenetét ugyanakkor nagyjából csak egyféleképpen lehet értelmezni: ha a baloldal kerül hatalomra, adócsökkentés itt nem lesz. De akkor mi lesz helyette?

A baloldal különféle rendű és rangú politikusainak nyilatkozatai alapján biztosnak tűnik, hogy ha rajtuk múlna, újra többkulcsos lenne a személyi jövedelemadó (szja). Volt már ilyen Magyarországon, legutóbb éppen Gyurcsányék kormányzásának idején. Akkor akadt olyan időszak, amikor az szja felső kulcsa negyvenszázalékos elvonást jelentett. A cégek nemigen emelték alkalmazottaik bérét, mert nem volt értelme: többet vittek el a különféle közterhek, mint amennyi az emelésből a munkavállalónál maradt. Meg is volt ennek a következménye: tíz százalék feletti munkanélküliség, csökkenő életszínvonal, növekvő feketézés, aranykorát élő offshore-világ, minimálbéres trükközés. Ez kellene most is? Aligha.

De nézzünk egy másik példát! Több baloldali megszólalás és terv szól arról, hogy ha kormányra kerülnek, átalakítják a személyi jövedelemadó kedvezményeit. Mekkora itt a tét? A gyermekkedvezmények miatt manapság több mint egymillió ember fizet kevesebb jövedelemadót, húsz-harminc százalékuknak – a kedvezmények miatt – egyetlen fillért sem kell ilyen címen lerónia. Egy ideje nem fizetnek szja-t a négy vagy több gyermeket nevelő anyák sem, jövőre pedig a 25 év alattiaknak, háromszázezer pályakezdőnek nem kell majd ezzel a közteherrel foglalkoznia. Ez így nagyjából másfél millió ember. Az érintettek egy része – és persze családjuk – lehet nagyon könnyen a vesztese a baloldal társadalmi igazságosságot hangoztató adóügyi elképzeléseinek. Ezzel együtt is a baloldalra szavaznak majd? Aligha. Vagy mégis?

Azzal persze nincsen semmi baj, ha a különböző politikai erők különbözőképpen viszonyulnak a fontos kérdésekhez, így például egészen mást gondolnak a közös terhek elosztásának mikéntjéről. A nézetkülönbség még hasznos is. Egy dolgot azonban nem lehet megérteni. Semmilyen épkézláb magyarázat nem mutatkozik arra a kérdésre, hogy a baloldal miért akar megszorításokat. Miért akar elvenni bizonyos társadalmi rétegektől, miért fog neki már az országgyűlési választás kampányának is azzal, hogy adót fog emelni, nem is egyet? Különösen a mostani helyzetben. Mert hogyan is állunk most? Már a varga meggondolatlansággal legkevésbé sem vádolható Varga Mihály és tárcája is úgy számol, hogy a magyar gazdaság idén több mint hat százalékkal növekszik. Ezt jövőre újabb öt százalék feletti bővülés követheti, vagyis – röviden – jól áll az állam. Annyira jól áll, hogy az sem zavarná meg a hazai folyamatokat, ha Brüsszel idén egyetlen fillért nem utalna át a Magyarországot megillető 2500 milliárdos újraindítási pénzből. S ebben a helyzetben a baloldalon azon töprengnek, hogy meg kell szorítani és el kell venni a pénzt például a családoktól, meg azoktól, akik legálisan, bejelentve keresik meg a napi betevőt. Pont ők lennének a gazdagok, a társadalmi igaz­ságtalanság megtestesítői? Aligha.

Mindennek fényében érdekes, hogy éppen Gyurcsány aggódik Magyarország jövőjéért. Pedig valójában egyetlen dolog ad okot aggodalomra: hogy véletlenül hatalomra kerül.

Jakubász Tamás -]]> www.magyarnemzet.hu]]>