Világért sem szeretném kisebbíteni Csunderlik Péter fehérterror-szakértő érdemeit (egy minapi sajtópolémiában villogtatta ebbéli ismereteit), de nem ő az első, aki kiverte a biztosítékot ezzel a terroremlegetéssel. Épp ma harminc éve – 1988. november 29-én – mondta el emlékezetes sportcsarnoki fehérterrorbeszédét az MSZMP utolsó főtitkára, Grósz Károly. A kommunista demagógia csimborasszója volt az a Grósz-sikoly.

Akkortájt már az állampárt „hangulatjavító intézkedései” (újabb megnyomorító nyugati kölcsönök felvétele) sem tudta leplezni, hogy padlót fogott a rendszer. Egyértelművé lett, hogy a leépült Kádár helyére lépő új főtitkár grósznosztynak keresztelt reformja annyit ér, mint mozgalmi halottnak a nyelves drúzsba. Arról nem beszélve, hogy a frissen alakult ellenzék már kint sorjázott a terepen. Grósz úgy okoskodott, hogy ebben a helyzetben leghelyesebb, ha az egybeterelt pártvezetők és munkásőrparancsnokok előtt meglebegteti a közelgő fehérterror rémét. Hátha bejön.

A szokásos fölvezető duma („az MSZMP és a társadalom jó irányba halad, de rögös az út blablabla”) után ekképp szólt: – A harc eredménye csak tőlünk függ (…), fel tudunk-e lépni az „ellenséges ellenforradalmi” erőkkel szemben (…), s egy új, korszerűbb és hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. (Nem volt elég negyven év, kísérleteztek volna rajtunk tovább – a szerk.) Mert ha nem – emelte meg hangját a rétor –, akkor anarchia, káosz és ne legyen illúziónk, fehérterror fog bekövetkezni. Ahogyan Csunderliknak, neki sem jött be… Mondott egyéb ökörségeket is a főtitkár. Például azt: azért kell fenntartani az egypártrendszert, mert az „történelmileg így alakult”. De az is lehet – ezt már én mondom –, hogy Rákosi elvtárs és az ÁVH hathatós segítségével „alakult így”, akik kiirtottak minden más pártot.

Ja, az a vörösterror volt, bocs…

Pilhál György - ]]>www.magyaridok.hu]]>