Az unió két legnagyobb államában tapasztalható kapkodó felkészülés okairól, Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértőt kérdeztük. – Mintha egy láthatatlan ellenség csapását készülne elhárítani Nyugat-Európa. Franciaországban hosszú idő után ismét felélesztik a Nemzeti Gárdát, növelik a tartalékos haderőt, erősítik a polgári védelmet, nő a fegyveresek létszáma. Németországban ennél is furcsább a helyzet, kőolajat és benzint tartalékolnak száznál is több állomáson, ellenőrzik az oltóanyagkészleteket és a vegyvédelmi felszereléseket, mintha háború fenyegetne. Bevethető lesz a Bundes­wehr belföldön is – mire készülnek?

– Németországban elsősorban a kritikus infrastruktúrákat célzó támadásra igyekeznek felkészülni, egy komoly csapás ugyanis nagy valószínűséggel ezeket venné célba. Ma már a rendőrség vezetése is biztos benne, hogy támadást készít elő az Iszlám Állam német területen, így a felkészülés nem felesleges óvatosság. Mi több, a rendőrszakszervezet vezetője nemrég írt egy könyvet, amelyben arra figyelmeztet, hogy katasztrofális következményekkel járhat, ha továbbra sem korlátozzák drasztikusan a migránsok beáramlását, illetve a korábban érkezetteket nem vetik komolyabb ellenőrzés alá. Azt is felveti, hogy az elharapódzó káosz polgári engedetlenséget válthat ki. Egy biztos, a korlátlan és lényegében ellenőrizetlen bevándorlás során az Iszlám Állam megvetette a lábát Európában, a korábbi terrortámadások jó része is hozzájuk köthető, bár ezeket a média többnyire elszigetelt elmebetegek egyéni akcióiként tálalta. Franciaországban viszonylag gyorsan reagáltak a biztonsági környezet romlására. Bár Hollande elnök Nizza után először további temetésekre igyekezett felkészíteni a népet, rövid idő alatt megszülettek azok a döntések, amelyek javíthatnak a helyzeten. A nemzeti gárda jó ötlet, ezt már az amerikai példa is megmutatta. Szeptember 11 után sokat tett azért az ottani nemzeti gárda, hogy nem uralkodjon el a káosz és ne legyen lincshangulat. Ilyen szervezetre egyébként Németországnak is szüksége lenne.

– Nem sokat hallani a médiában, de Németországban már akkora az elégedetlenség, hogy több menekültszállást is felgyújtottak. Mi lesz ennek a vége?

– Már több mint hétszáz alkalommal gyújtottak fel migránsszállásokat, amit valóban nem ver nagydobra a német média, ahogyan azt sem, milyen mértékben nőtt meg például a bűnözés a migránsok érkezése óta. A propaganda a Willkommenskultur után most az integrációt élteti, mindent ennek rendeltek alá, ezért is igyekeznek elkendőzni, hogy nagyon komoly problémák vannak Németországban. Ott élő ismerősöm elmondta, a napokban azért rúgták ki a munkahelyéről a városkarbantartó üzemben, mert a Facebookon megírta, hogy a fiát migránsok verték meg, és rabolták ki. A főnöke ezek után közölte vele, hogy nem tart igényt a munkájára, mivel szerinte uszított és neonáci véleménynek adott hangot. Egy Berlinben élő, lett származású hölgyismerősöm pedig azért költözik haza néhány hétre a szüleihez, mert elege lett abból, hogy a menekültek nap mint nap molesztálják. Egy céggel konkrétan azért bontott szerződést az állam, mert dolgozói a belső levelezésükben sértő megjegyzéseket tettek migránsokra, és a sort hosszan lehetne folytatni, hiszen a belügyminisztérium szisztematikusan vadászik azokra, akik valamilyen negatívumot posztolnak a menekültekről, vagy Merkel migránspolitikáját megkérdőjelezik. Ez ma még sikeresen blokkolja a negatív tapasztalatok megosztását, ahogy a molesztált nők sem számíthatnak hathatós segítségre, mivel sokan félnek közbeavatkozni attól tartva, hogy önbíráskodással vádolják meg őket, így inkább a rendőrségre várnak. Van, ahol egész más a helyzet, Oroszországban például több erőszakoskodó afgán is a kórházban kötött ki nemrég, mivel a megtámadottak segítséget kaptak az arra járóktól.

– Meglehetősen puskaporos a hangulat – mi kell a robbanáshoz? Létezhet a németek számára arany középút a Wilkommenskultur és a gyújtogatás között?

– Az európai polgárok türelme egyelőre még kitart, pontosabban félnek lépéseket tenni, mivel még sok a vesztenivalójuk – állás, ház, korábbi életmód, amelyek elveszítésétől félnek, így ez ideig-óráig visszatartja őket. Sokan vannak azok is, akik még a történtek után is bíznak a politikai vezetésben, úgy gondolják, hogy úrrá tudnak lenni a pillanatnyi problémákon, valóban hisznek benne, hogy sikeres lehet a menekültek integrációja, illetve ha Merkel azt mondja, hogy minden rendben lesz, akkor felesleges aggódni. Természetesen, ha a helyzet tovább romlik, például a migránsok eltartása érdekében új adókat vezetnek be, tovább romlik a közbiztonság, illetve folytatódnak az Iszlám Állam terrorakciói, akkor az emberek elégedetlensége új utakat fog találni. A terrortámadások bekövetkezte elég valószínű, az életszínvonal romlását pedig jól mutatja a nyugdíjkorhatár hatvanöt évről hatvanhétre emelése, mi több, 2019-ben a férfiaknál ez hetven év lesz. A migránsok miatt tervezett „szolidaritásadó” is beszédtéma már. Eközben az emberek látják azt, hogy a beérkezettek nagy többsége nem tud munkát vállalni, nincs nyelvismeretük, betanított munkásnak sem veszik fel őket, gyakorlatilag az állami támogatásokból élnek. Ráadásul romlik a közbiztonság, a statisztikák szerint tavaly minden ötvenedik németnek volt konfliktusa a rendőrséggel, a Németországban élő külföldiek közül minden tizenegyedik követett el valamilyen bűncselekményt, a frissen érkezett migránsok közül viszont minden második. Most még a Facebook ellenőrzésével, a vélemények, kritikus hangok elnyomásával gátat lehet szabni az állampolgárok szerveződésének, ám amint bekövetkezik egy nagyobb támadás, amelyet már nem lehet elmismásolni, egyéni akcióként beállítani, és nyilvánvalóvá válik, hogy migránsok követték el, az Iszlám Állam céljai érdekében, hirtelen előtérbe kerülnek majd azok, akik változást akarnak. Szélsőséges csoportok nyíltan támadnak majd migránsokra, méghozzá a lakosság hallgatólagos egyetértése mellett, de elindulhat az emberek önvédelmi célú szerveződése is. Ha pedig ez a folyamat beindul, és kitör a mesterségesen elfojtott düh, előbb-utóbb valaki meghúzza majd a ravaszt. Ebben az esetben pedig minden bizonnyal a fegyveres szervezeteket fogják bevetni ellenük, akár a migránsok védelmében is, hiszen elég valószínű, hogy a kisemberek dühe elsősorban ellenük irányul majd.

– Ha az elégedetlen állampolgárok ellen vetik be a Bundeswehrt, a katonák zokszó nélkül lőnének a honfitársaikra? Mi lesz, ha a migránsok is beszállnak a harcba, legalábbis az IÁ katonái?

– A Bundeswehr háza táján komoly gondok is lehetnek, Ursula von der Leyen védelmi miniszter asszony nemrég felvetette, hogy migránsokat kellene nagyobb számban integrálni a hadseregbe, holott a harcolóképes katonáknak már így is a hatvan százaléka muszlim, ez azt jelenti, hogy közel hatvanezer német egyenruhás külföldi szülők gyermeke, nagyrészt muszlim országokból, leginkább Törökországból. Komoly kockázatot jelent, ha nemrégen érkezett migránsokat, akiket semmilyen formában nem tudnak ellenőrizni, nagy számban vesznek fel a hadseregbe. Akár úgy, hogy gyorsan állampolgárságot adnak nekik, mielőtt belépnek, akár úgy, hogy az amerikai mintát követve öt év szolgálat után kaphatnának német állampolgárságot. Kitanítják őket a fegyverhasználatra és harcászatra, holott ezeket a képességeket és tudást akár ellenünk is fordíthatják. Vagy a kiképzés után dezertálva, az Iszlám Állam sorait erősítik, erre van már német és francia példa is. Így a Bundeswehr jövőbeli bevetése komoly aggályokat vet fel mind belföldön, mondjuk egy migránsok által keltett zavargás esetén, mind külföldön, például egy közel-keleti országban zajló művelet mennyire lenne befolyással a „migráns katonák” lojalitására, gondoljunk csak a szír származású katonák bevetésére Szíriában.

– Van rá esély, hogy a közeljövőben javulni fog a helyzet? Hol húzódik az a vonal, amit már Merkel sem léphet át büntetlenül? Elvégre egy polgárháború elsöpörheti az európai elitet is…

– A javuláshoz minimum csodára lenne szükség, nap mint nap jönnek a hírek készülőben lévő támadásokról, lebukott terroristákról, a radikális iszlám térnyeréséről. A hadseregek bevetésétől, bár a jogi keretet mindenhol igyekeznek biztosítani hozzá, még ódzkodnak a politikusok, mivel ha katonák és páncélosjárművek lennének a közterületen, az látványosan, és minden kétséget kizáróan mutatná a biztonság romlását, azaz a politikájuk csődjét, így erre csak a végső esetben kerülhet sor. Németországban pillanatnyilag a rendőrök továbbképzése zajlik, őket most terrorcselekmények kezelésére, elhárítására készítik fel, hogy a kisebb városok, települések állománya is helyt tudjon állni eddig nem tapasztalt, különleges helyzetekben, ám az csak „működés közben” derül ki, hogy mire lesz ez elég. Ha Európa határain belül fegyverhasználatra kerül sor, főleg ha valahol az adott állam polgáraira lőne a hadsereg a feszültségek eszkalálódása miatt, az a politikai vezetésben is sokak karrierjének a végét jelentené.

– Milyen hosszú távú hatással lesz ez a káosz az Európai Unióra? Közelebb hozza a tagállamokat, vagy inkább nő a szakadék Nyugat és a közép-európai államok között?

– A belső bajok inkább szétfeszítik az uniót, mintsem összetartják. Ha rövidesen nem változik a brüsszeli irányvonal, akkor az komoly muníciót jelent majd az euroszkeptikus pártoknak, sőt más országok is követhetik majd a brit példát és távoznak az EU-ból.

– Eközben tőlünk keletre, igaz más okból, és most kevésbé van fókuszban, szintén polgárháború van, gyakorlatilag körbevesz a káosz. Hogyan hat ez a biztonsági környezetünkre?

– A nyugati fejlemények pillanatnyilag nem veszélyeztetnek bennünket, hiszen Magyarországon nincsenek nagy számban migránsok, főleg nem a városokban, településeken szétszóródva, az ukrajnai események hatása pedig elenyésző. Ami leginkább veszélyeztet, az délről érkezhet. Ha Erdogan valamilyen politikai okból úgy dönt, hogy kiengedi Törökországból az ottani táborokban feltorlódott migránsokat, azok olyan tömegben érkeznének a határainkhoz, hogy a kerítés és a jelentős határvédelem dacára is veszélyt jelentenének, ráadásul a menekültekkel együtt valószínűleg rengeteg török is útra kelne, akiknek mostanában forró lett a lábuk alatt a talaj, ők pedig okkal-joggal folyamodhatnának menekültstátuszért bármelyik európai országban, politikai üldöztetésre hivatkozva.
Kovács Dániel

Demokrata, 2016/34. szám, augusztus 24.

]]>www.demokrata.hu]]>