Panasznapot tartott Boris Pistorius. A német védelmi miniszter a Bundeswehr szörnyű állapota miatt fakadt ki. Véleménye szerint öt-hat év kell ahhoz, hogy egyáltalán a védelmi erő modernizációjáról beszélni lehessen. Az okokat a politikus diszkréten elhallgatta, de azért köztudott, hogy a lerobbanás jó egy évtizede kezdődött Ursula von der Leyen tárcavezetésével, majd másik két női miniszterrel, Annegret Kramp-Karrenbauerrel és Christine Lambrechttel folytatódott. A három gráciának sok minden fontos volt – gyanús körülmények közötti hadihajó-felújítása, a seregben szolgáló nők gyermekeinek óvodaépítése, érzékenyítési tanfolyamok szervezése –, csak éppen a haderőfejlesztéssel nem törődtek.

A helyzet napjainkban is súlyos, sőt az előzőkhöz képest romlott is. Az Ukrajnának szállítandó Leopard harckocsik sem voltak raktáron, így Berlin a svájciaktól próbált az általa gyártott és korábban már az alpesi országnak eladott páncélosokból néhányat visszavásárolni, de Bern – semlegességére hivatkozva – nemet mondott a kérelemre.

Nem Pistorius az egyetlen olyan vezető, aki panaszkodásba fogott saját fegyveres erőinek siralmas állapota miatt. A brit haditengerészet magas beosztású tisztjei is arról beszéltek, hogy már annyi lőszert adtak Ukrajnának, hogy katonai konfliktus esetén bizonyos típusokból csak néhány napra való maradt. Szlovákia pedig élen jár saját lefegyverzésében, mert odaadta majdnem az összes páncélosát és harci repülőgépét Ukrajnának.

Julius Caesarnak tulajdonítják a mondást: Ha békét akarsz, készülj a háborúra. Csakhogy azt nem tudjuk, hogy Nyugat-Európa mire készült az ukrajnai háború kirobbanása előtt. Angela Merkel volt német kancellár, Francois Hollande egykori francia elnök és Petro Porosenko már távozott ukrán államfő is úgy nyilatkozott, hogy Ukrajnát az Oroszországgal való megbékélési tárgyalásokra azért bíztatták, hogy legyen ideje megerősödni. A volt francia elnök nem is csomagolta sztaniolpapírba mondandóját, mert egyenesen az ukrán fegyveres erők fejlesztéséről beszélt. A kelet-ukrajnai helyzet rendezését célzó, 2015-ben aláírt minszki megállapodások tűzszünetet, a nehézfegyverek kivonását az érintkezési vonalról, valamint alkotmányos reformot irányoztak elő, amelynek kulcsfontosságú elemei a decentralizáció és a Donyeck és Luhanszk régiók egyes területeinek különleges státuszáról szóló törvény elfogadása lett volna. Ezt a tervet Kijev soha nem hajtotta végre. Sőt, közvetlenül a fegyveres harcok kirobbanás előtt Volodimir Zelenszkij kijelentette: a minszki megállapodások nem léteznek. Vagyis, ha valakiknek, a nyugati politikusoknak tudniuk kellett, hogy ennek csak háború lehet a vége, miközben folyamatosan a béke megőrzéséről beszéltek, az egész világot félrevezették, becsapták.

Nyugat-Európa számíthatott a Moszkvával való katonai konfrontációra. Csakhogy, ehhez képest, önmaga vajmi keveset költött fegyverkezésre. E helyett inkább rendszeresen végighallgatta Washington panaszkodását és figyelmeztetését, hogy a NATO európai szövetségesei a GDP elvárt két százalékánál kevesebbet költenek hadfelszerelésre. Na, nem mintha Washington túlzásba vitte volna a hadianyaggyártást, mert ha ezt tette volna, akkor most nem kellene saját készleteit átadnia Kijevnek, hogy talpon tartsa a rendszert.

Lehet, hogy a háborúra, nyugati módra, úgy kell készülni, hogy leépítjük a hadsereget?

G.Fehér Péter

A szerző főmunkatárs

]]>www.magyarhirlap.hu]]>