Eddig az MSZP akart diktálni mindenkinek, mindent. Feltételeket szabott és akinek ez nem tetszett, azok ellen totális háborút indított. Aztán persze csodálkoztak, hogy a mínusz egy százalékos népszerűségű, egyszemélyes pártcsökevényeken kívül, senkinek nem akaródzott velük együtt indulni.

Addig nem is volt ezzel gondja a nagyarcú MSZP-nek, amíg azt hihették, hogy biztosan ők a legnagyobbak, és akiket ők nem vesznek be a buliba, az bukni fog. Aztán ránéztek a novemberi közvéleménykutatási adatokra, és rájöttek, hogy Botka nagy arca nélkül még rosszabbak… Végül is érthető: minek szavazzon bárki is a Gyurcsánynak behódoló MSZP-re, ha szavazhat másra is, akár magára Gyurcsányra?

Aztán jött az újabb pofon, hogy a Ron Werber gyűlöletkampány irányító által megszállt LMP már meg is előzte a szocikat. Az LMP! A szocikat.

Ezt már Molnár Gyula sem bírta idegekkel. De elképesztően szánalmas, ahogy az immár – nyugodtan kijelenthető – bukott pártelnök úgy könyörög nyilvánosan a médiában a többi balliberális pártnak, mintha az MSZP mindig is velük együtt képzelte volna el a választást. Molnár Gyula próbált fából vaskarikát csinálni és úgy előadni a könyörgést, hogy az józan politikának tűnjék.

Hát nem jött össze, mert nem az. Sokkal inkább a bukás, sőt a megsemmisülés felé tartó MSZP tehetségtelen, korrupt és a saját pártját eláruló elnökének egy kétségbeesett és ostoba lépése.

A Gyurcsánytól Molnár Gyuláig tartó zuhanást hamarosan a földbecsapódás követi.

Mert ez már tényleg a vég, de legalábbis a végjáték.

]]>https://demagog.blogstar.hu/]]>