Eligazítás a helytartónál

Áll a bál, amiért ott nevetgélt Vasvári meg Matusik bíró az amerikai nagykövet irodájában

Szerencsére megint túltolják. Az amerikai woke-bolsevikok a nyakunkra küldték ezt a Pressman nevű nagykövetet, aki – csodálatos jó ízléssel – meg is kezdte működését. Már iderepülése előtt kinyilatkoztatta, hogy Magyarországon súlyos bajok vannak a demokráciával, tombol az önkény, de majd ő leereszkedik hozzánk a felhők közül, s elhozza nekünk a napfényt meg az LMBTQ-jogokat. Így is történt.

Leszállt, és mindjárt „férjével” meg „gyermekeivel” közös fotóval üdvözölte a magyarokat, akik annyira csökött bunkók, hogy nem ismerik el a férfiak közötti házasságot meg az ilyen létformák örökbefogadási jogát, holott a XXI. században – legalábbis a magafajták szerint – ez alap.

Nos, ezért is jött közibénk Pressman úr, hogy észhez térítsen minket, szittya hunokat. Tudniillik jelenleg a haladásnak meglehetősen alacsony szintjén leledzünk, nem vagyunk kellően fogékonyak a liberalizmus szent vívmányaira. Ám legyünk nyugodtak, Pressman – nomen est omen – addig sajtol majd minket Szabadság téri bunkeréből, amíg be nem törünk.

Bizonyosan véletlen egybeesés, hogy amint megérkezett köreinkbe, rögvest tüntetések kezdődtek. Fene se érti. Pont, ahogyan Goodfriend ügyvivő idejében, aki maga is mély szeretettel erősítette jelenlétével az internetadó ellen lázadókat meg a Fidesz-székház ostromlóit. Dehogy ő szervezte, az kizárt, csak épp a helyszínen tartózkodott. „Pszichikai bűnsegédként”, ugyebár.

Most meg mindenféle „civil” aktivisták fogtak tüntetésbe, állítólag a tanárok fizetéséért. Mondom, az egésznek semmi köze Pressman úr föltűnéséhez. Az amerikaiak amúgy sem szerveznek kormánybuktatásokat, bársonyos forradalmakat, Majdan-puccsokat, nincs ilyesmire fölös ötmilliárd dollárjuk, hiába fecsegett róla Nuland asszony…Néhány nappal ezelőtt képeket osztott meg az interneten a helytartó úr, melyeken az látható, hogy együtt örvendezik két magyar bíróval, bizonyos Matusik Tamással és Vasvári Csabával.

Két utóbbi személy a hírhedt Országos Bírói Tanács (OBT) tagja. Az OBT-t évekkel ezelőtt azzal a céllal gründolták, hogy a magyar bíróságok igazgatását felügyelje. A gyakorlatban viszont az látszik, hogy egy masszívan politizáló, a balliberális pártok lózungjait visszhangzó, kormányellenes gittegylet állt föl.

Ez a társaság volt az, amely a közigazgatási bíróságok terve miatt az Európai Igazságügyi Tanácsok Hálózatánál kvázi feljelentette a kormányt. És ennek az OBT-nek a tagjai panaszkodnak rendszeresen hazai és nyugati balliberális lapokban a magyarországi közállapotokról, az igazságszolgáltatás kétségbeejtő helyzetéről.

A rendszeresen panaszkodók – köztük a már említett Vasvári és Matusik bírók – a kétségbeejtő helyzetért természetesen a kormányt teszik felelőssé elsősorban, nem önmagukat. Hiszen a kormány személyesen tenyerel bele a független bíróságok munkájába, Orbán párnát szorít a legfüggetlenebb bírák fejéhez, levegőt is alig kapnak szegények.

Vasvári Csaba legutóbb a brit liberális lapnak, a Guardian Observernek sorolta elő, mi fáj neki a legjobban. Például az, hogy az Orbán-kormány „beleavatkozik a bíróságok munkájába”, meg hogy bíró kollégáival együtt évek óta „külső és belső befolyásolási kísérletek” tanúi.

Bizonyítékokat, hangfelvételeket nem mellékelt állításai aládúcolására, de hát ilyesmire nincs is szükség: amit Vasvári Csaba mond, az biztosan úgy is van, el kell hinni neki. Ő egy komoly, sokat látott bíró. 2006 őszén sem lacafacázott, úgy vágta előzetesbe az utcán levadászott tüntetőket, járókelőket, hogy a lábuk sem érte a földet. Hogy aztán a másodfokú bíróság e letartóztatások zömét megalapozatlannak, jogtalannak minősítette? Hogy sok fiatal fiú és lány hosszú napokat, heteket töltött ok nélkül rács mögött, köztörvényes bűnözőkkel összezárva? Sebaj. Vasvári Csaba döntött, és punktum.

Dukán Dániel egyetemistát is Vasvári ítélte első fokon két és fél év letöltendő börtönbüntetésre, noha az ügyész csupán felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott. Vasvári Csabát, a mindentől (de leginkább a valóságtól) független bírót nem hozta lázba, hogy Dukánon sérülések voltak, amelyeket nyilvánvalóan a brutális rendőri föllépés okozott. Hihetőnek és életszerűnek ítélte Gergényi rendőreinek hantázását, miszerint Dukán azért sérült meg, mert menekülés közben háromszor (!) nekifutott a parkoló autóknak.

Érdekes, 2006-ban nem láttam Guardian-interjút Vasvárival, amelyben a magyar jogszolgáltatás csődjéről, a Gyurcsány-kormány nyomásgyakorlásáról, ártatlanul bebörtönzött fiatalok keserveiről sírdogált volna. Csak most, 2022-ben jött el a világvége Vasváriék szerint. Most, hogy már nemcsak ők, a vörös vérbírók döntenek mindenről, sőt a többiek, a tisztességes bírók az orrukra is koppinthatnak.

Szóval most áll a bál, amiért ott nevetgélt ez a Vasvári meg Matusik bíró az amerikai nagykövet irodájában. Mintha rapportra, eligazításra jelentkeztek volna a birodalom fölkent emberénél, esetleg jelentést tenni. Ami biztos: a fotókon nagyon jókedvű a társaság, akárha éppen egybekelni készülnének. Továbbá az is biztos: ilyesmi fordítva aligha fordulhatna elő, vagyis hogy a washingtoni magyar nagykövet berendel magához amerikai bírákat a helyi demokráciát siratandó.

Akad, aki szerint a nagyköveti pofavizit sérti a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét. Mások a bírói etikai kódexre hívják föl a figyelmet, mely kimondja: „a bíró az ítélkezőtevékenysége során minden befolyástól mentesen jár el, érvényesítve a felekkel való egyenlő bánásmód elvét.

Munkája során még a látszatát is kerüli annak, hogy bárkinek kedvez, eljárása és döntése pártos vagy előítéleten alapul. […] A bírónak tartózkodnia kell a törvényhozó és végrehajtó hatalomhoz fűződő szükségtelen kapcsolatoktól és befolyásolástól oly módon, hogy ez a kívülállók számára is nyilvánvaló legyen.”

Ám az OBT gyorsan és bölcsen elhessegette a vádakat; minapi közleményében rámutatva többek között arra, hogy igenis helyénvaló dolog nyugati nagykövetségekre járni. Emlékeztettek: például a holland nagykövetnél is jártak már. Magyarra fordítva: azért nem bűn mindez, mert rendszeresen teszik. Világos.

Olyan véleményt is hallani, olvasni, mely szerint Vasvári és Matusik bírók idegen államok érdekeit szolgáló ügynökök, illetőleg hazaárulók lennének. Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.

Azt viszont gyanítom: nekünk, magyaroknak jobb, ha ezek a Pressman-, Vasvári- meg Matusik-féle figurák nem titokban, a négy fal között űzik üzelmeiket, egyeztetnek Magyarország megrendszabályozásáról, hanem teleplakátolják vele az internetet.

Miként az is megsüvegelendő, ahogyan kótyagos Márki-Zay azzal büszkélkedik, hány száz millió dollárt kaptak az Egyesült Államokból a kampányra.

Azt hiszem, nincs jogunk és okunk útjukat állni, hogy dekonspirálják magukat. Csinálják minél sűrűbben, minél hangosabban, hogy minden magyarnak leessen a tantusz. Fölfogják, mire megy ki a játék.

Kész szerencse, hogy a szuverén Magyarország honi és külföldi ellenségei tizenkét éve túltolják a biciklit, tizenkét éve hülyének nézik a magyarokat és gyarmatnak az országot. Ennek köszönhető, hogy egyre távolabb kerülnek a hatalomtól.

Borítókép forrása: Twitter/Ambassador David Pressman