„Tegyük fel, hogy Varga Judit igazágügyminiszternek részben igaza volt, amikor azt mondta, hogy a jogállamiságnak nincsenek »univerzálisan alkalmazható, objektív kritériumai«. Feltehetnénk neki a kérdést, hogy az általa képviselt magyar kormány szerint példának okáért Fehérorszország a jelenlegi állapotában alkalmas jelölt-e az EU-tagságra. Vajon Varga miniszter egyetértene európai kollégáival abban, hogy Fehéroroszország valójában nem demokratikus, nem jogállam, és az alapvető emberi jogokat sem tartják ott tisztában? 

Talán egyetértene velük. Ennek az egyetértésnek viszont valamilyen tényszerű alapon kell nyugodnia. Lennie kell valami kézzel foghatónak, ami alapján azt gondoljuk, hogy Fehéroroszország, Észak-Korea vagy Törökország nem igazodnak a demokrácia és a jogállamiság alapelveihez. Mégha egyet is értene vele valaki abban – nem azt mondom, hogy egyet kellene vele érteni –, hogy az EU-tagság politikai kritériumait nem lehet univerzális és objektív indikátorok használatával leírni, egyértelmű elkülönítés azért tehető. Az »objektív kritériumok« ugyanis nem feltétlenül szükségesek a jogállamiságról folytatott eszmecseréhez, a jogállamiságról pedig lehet beszélni és ítéletet alkotni. 

A probléma az, hogy a magyar kormány ténylegesen és szisztematikusan leépíti a jogállamiságot Magyarországon. Orbán miniszterelnök »illiberális demokráciának« nevezte ezt a manővert, de most már »kereszténydemokráciának« hívja (mintha volna ellentmondás a kereszténység és a jogállamiság között). Érdekes volna meghallgatni, mit gondolnak Orbán elképzeléséről az olyan megbecsült kereszténydemokraták, mint Tusk, Merkel és Weber.”

Az eredeti, teljes írást ]]>itt olvashatja el]]>.

]]>www.mandiner.hu]]>