Valójában nem tudom, illetve nagyon is tudom mit akar vele mondani a megosztó muzsikus. Elég csak belehallgatni a szövegbe, s máris kristálytiszta mindenki számára.

Orbán nevét nem írja ki, de ettől még teljesen nyilvánvaló, hogy ő a célpont. Az üzenet az, hogy „nyilvánvaló, az itt a rend, a vár ura maradjon fent”. Ezt úgy dalolja a fülekbe, mintha ő nem működne közre abban, hogy Orbán hatalma megingathatatlan.

Azt nem tudom, hogy az SZDSZ-es gyökerű Bródy a választásokon hova voksol. Csak sejtem, hogy nem Orbánra, ellenkező esetben nem illesztene ilyen ellenséges muzsikát a kommentszekcióba vele kapcsolatba. Sőt meg sem írta volna. Aki ilyen tartalmú zenét fabrikál, az nagyon utálhatja azt, akiről a dalt mintázta. Zenét általában örömében ír a szerző, illetve azért, hogy másoknak is örömet okozzon. Bródy azonban valójában csak annak a kisebbségnek akar örömet okozni, amely folyamatosan le akarja váltani Orbánt.

Annak a leginkább kommunista kisebbségnek, amely tizenötödik éve alulmarad a választásokon, méghozzá nem kicsit. Orbán kétharmadokkal söpörte le őket. Ennek ellenére Bródy rendületlenül bízik magában, s bár négy ciklus óta képtelen volt elhitetni Orbán szavazóival, hogy „ezek ugyanazok”, azaz Orbán is kommunista, mint a pártállami világ, de valahogy ezt senki nem hiszi el neki.

Most is úgy állítja be magát, mint annak idején. Azért írja ezeket a gyűlölködő dalokat, hogy a megtévessze a magyarokat, s kommunistaként állítsa be Orbán Viktort.

Ez azért is mérhetetlenül visszatetsző, mert ő a pártállam idején is kommunista volt, csak éppen nem harcolt úgy a kommunisták ellen, ahogy Orbán tette, hanem megpróbálta szavakban kihúzni magát a nagy magyar vörös tengerből. A valóságban persze nem tudta, mert anno aktivistaként mozgott az Országos Béketanácsban és más KISZ-rendezvényeken. Mint azt Mező Gábor A kultúra megszállása című könyvében megírta, szakszervezeti vezetőként az 1981-es tatai rocktanácson Aczél György kultuszminiszter embereitől lényegében Nagy Feró és az „elhajló” rockzenészek betiltását követelte, idézte Huth Gergely a könyv szerzőjét. Nagy Feró Bródyról azt mondta, tudja, hogy nincsenek most egy táborban, ám a művészetét elismeri. Hiába csinálta meg az István, a királyt, ettől azonban még nagyon nem lehet egyetérteni vele, amikor Magyarországot úgy akarja leírni, ahol félni kell. Mint hallható a szövegben: „Szívet szorít a félelem / Imádkozol, ne így legyen.”

Nem gondolom, hogy a mai közélet, egyáltalán a mindennapi élet minősége bárkinek is a szívét szorítja. Az persze lehet, hogy a Bródy-féléknek rossz a közérzete, mert Orbán van hatalmon, de ezt nagyon egyszerűen meg lehetne változtatni: a választáson több szavazatot kell összegyűjteni, mint a kormányoldal, és kész.

Ha viszont nem sikerül, akkor kéretik tartózkodni a hazug, félrevezető megállapításoktól. Már csak azért is, mert semmire nem megy vele. Hiába linkeli behergelő dalát Orbán posztjainak kommentjeibe, észre kellene vennie, hogy semmit nem érnek. Tudomásul kellene venni, hogy Bródy ideje lejárt. Vége, pont.

Ezt jól mutatja feleségének politikai kudarca a legutóbbi választáson. Bródy-Farkas Anita ugyanis Juhász Péter csapatában indult baloldali jelöltként a belvárosban az önkormányzati választáson a Momentum–DK–MMN–Nép Pártján–Pábeszéd–Zöldek jelölő szervezetek nevében, ahol komoly 25 százalékos vereséget szenvedett a fideszes Szentgyörgyvölgyi Gábortól. Hiába kezdődött tehát a neve Bródyval, ez édeskevés volt ahhoz, hogy bejuttassa őt a képviselő testületbe.

Pontosan úgy, ahogy Bródy linkjei is nevetséges erőlködésnek bizonyulnak Orbán bejegyzései alatt. De azért még fenyeget: „Megint jönnek a gyilkosok / Hazudnak rendületlenül, figyelj / Ma még büntetlenül.”

Nyilvánvaló, akit tényleg meg kellett volna büntetni, az a pártállam komcsi hadserege, akik valóban hazudtak. Sajnos azonban a hajuk szála sem görbült meg. Ebben a helyzetben Bródynak inkább csendben kéne maradnia, nem pedig lázítani a magyarok érdekeinek szolgálata ellen.

Horváth K. József

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>