Közzétették az írországi abortusztörvényről szóló népszavazás végeredményét a múlt hétvégén. Leo Varadkar ír miniszterelnök az igenek nagy arányú győzelméről kijelentette, „ez Írország csendes forradalmának a csúcspontja”. Szerinte ugyanis az, hogy a szavazók kétharmada támogatta a tilalom eltörlését, pontosan ezt mutatja. Csendes forradalom? Nem inkább ellenforradalom?

Eközben Magyarországon az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, Rétvári Bence a gyereknapon elmondta, 2010-ben a családok egy évre körülbelül ezermilliárd forint támogatást kaptak, ami mára megduplázódott. „Büszkék vagyunk arra, hogy Európa egyik legkiterjedtebb családtámogatási rendszere a magyar…” – tette hozzá, és elárulta, a mostani ciklusban a kormány szeretné tovább bővíteni a családok támogatását. Családok… gyarapodás… gyerekek… Huh.

Még ennél is meglepőbb dolgok vannak minálunk: a Hozz világra még egy magyart mozgalom szerint, aki harminc fölött még a szüleivel lakik, vagy külföldre vándorol, hogy munkát vállaljon, feláldozza a nemzetet a kényelme oltárán. A mozgalom szóvivője Budaházy Edda, Budaházy György testvére. Ez aztán egyenes beszéd… Nem inkább a magyarföldön történő dolgokat kéne csendes forradalomnak nevezni? Az életszeretet és a családi méltóság csendes forradalmának?

És ha már itt tartunk, nagyon úgy néz ki, hogy ha túléli a hányattatásokat – amire most csekély az esély –, tán éppen hozzánk menekül majd egy Tommy Robinson nevű brit úriember, akinek az a bűne, amiért 13 havi börtönre ítélték, hogy egy erőszakoskodó bűnbanda tagjaival készített azok bírósági tárgyalásakor beszélgetéseket.

Jól látja a Tisztelt Olvasó. Ez nem vicc. Idézem Oláh Gellért beszámolóját a 888.hu-ról: „Tommy Robinson aktivista újságírót tegnap letartóztatták Londonban »uszítás és a köznyugalom megzavarása« vétsége miatt. Gyorsított eljárásban még aznap 13 hónap börtönre ítélték, amiért interjúkat készített, és a Facebook-oldalán tudósított egy muzulmán nemi erőszaktevő banda (angol eufe­mizmussal »grooming gang«) peréről… A bíróság épülete előtt interjúkérdéseket tett fel a bandatagoknak. Ez a liberálisoknál és a rendőrségnél is kiverte a biztosítékot. A brit liberális lapok természetesen örülnek a letartóztatásának, sőt azt írják, egyes esetekben a sajtó- és szólásszabadságot is fel kell függeszteni, ha ezzel meg lehet gátolni a »gyűlöletkeltést«. A történetet interpretálók szerint ez a legnagyobb hatósági támadás a szólásszabadság ellen. Hiszen itt, ebben a konkrét esetben arról van szó, hogy miközben nem csinálsz semmit, elvisznek, beraknak egy börtönbe, ahol a rabok 70 százaléka muzulmán, akik már egyszer ki akartak nyírni. Mindezt azért, hogy ismét legyen rá alkalmuk. Mindehhez a liberális lapok asszisztálnak, a konzervatív politikusok behúzzák a farkukat, a hatóságok pedig összejátszanak a bűnözőkkel. Ha mindezt meg lehet tenni következmények nélkül, akkor konkrétan bármit lehet. Bármikor, bárki ellen, aki felemeli szavát a dolgok eddigi alakulása ellen. Öt évtizede tudjuk, hogy ez a lassú, de biztos út a liberális totalitarizmushoz. Azt hiszem, ki lehet jelenteni: Megérkeztünk!”

Liberális totalitarizmus és az abortusz ellenforradalma a brit szigetvilágban… velük szemben a magyarok élettel teli csendes forradalma… és a kettő között az olaszok kétségbeesett küzdelme, hogy visszanyerjék az öntudatukat. Európa, ébredj már föl!

Bencsik András -]]> www.demokrata.hu]]>