Másodiknak jókora hátránnyal az osztrák média által favorizált, első helyre várt zöldpárti Alexander Van der Bellen futott be 20 százalékkal. A harmadik egy független bírónő lett 18,5 százalékkal. A kormánypártok két jelöltje 11 és 11 százalékkal lebőgött. Néhány hét múlva lesz a második forduló, ahol már csak a két első helyezett versenyez. A Szabadságpárt jelöltjének áll a zászló, ugyanis Ausztria népe rohadtul megunta a balliberális agymosodát, nem szólva a nyakukba szakadt migránsokról, akik sehogyan sem akarnak jó osztrákok lenni.

Ugyanekkor a halmozottan hátrányos helyzetű Szerbiában is a józan hang győzött az előrehozott választásokon, megerősítve a szerb kormánykoalíciót, mely a jobbközép Szerb Haladó Párt és a Szerbiai Szocialista Párt győzelmét hozta el, mivel ketten együtt több mint 60 százalékot szereztek. Minden ellenkező híreszteléssel szemben a valóság az, hogy a két eredmény összefügg, és összefügg természetesen a XXI. század legfélelmetesebb civilizációs jelenségével, a népvándorlással is.

A néhai Jörg Haider pártja, a Szabadságpárt egyszer már volt kormányon, és az Európai Unió szégyenére, úgy került le onnan, hogy az unió gazdasági blokáddal fenyegette meg Ausztriát miatta. Azóta véget értek a daliás idők, a párizsi, brüsszeli, bonni és egyéb terrorakciók miatt az unió vezetőinek már nincs akkora hatalmuk, hogy egy nekik nem tetsző választási eredményért blokád alá vegyenek egy országot.

A rejtélyes közlekedési balesetben elhunyt Haider írta a kilencvenes évek elején: „a baloldal másik társadalmat akar, mert a saját népét nem szenvedheti… bevándorlás révén akar új többséget kikényszeríteni a népben, történelemhamisítással célzottan bujtogatja az iskolában az ifjúságot, szítja az osztályharcot az egyházban a papság és a világiak között, hogy a néptől elvegye a hitet és az erkölcsi tájékozódás horgonyát. Megingatni, felbontani, elértékteleníteni és kirekeszteni – hangzik a jelszó. Jóformán militáns következetességgel biztosítják az ideológiai alapelvek keresztülvitelét.”

Látnoki szavak 1993-ból. 2009-ben jelent meg magyarul is Haider könyve, A szabadság, ahogy én gondolom a Magyar Ház kiadó gondozásában. A kötet belső címoldalán ez olvasható: „Egy rendkívüli ember látomása egy boldog és emberséges Európáról”. Stimmel. Ezt a boldog és emberséges Európát látja veszélyben forogni egyre többfelé egyre több ember. És ez a fölismerés vezet el egyre többeket azokhoz a politikai erőkhöz, amelyekben megbízhatnak. Figyelemre méltó, hogy a média minden mesterkedése lepereg ezekről az emberekről. Tudják, kit keresnek, megtalálják és meg is tartják, akit választanak. Németországban az Alternatíva, Ausztriában a Szabadságpárt halad pontosan ugyanazon az úton, amelyen a magyar kormánypártok is haladnak.

A ballib persze nálunk is visong és korrupcióról üvöltözik, mert utolsó reménye az, hogy az emberekben az irigységet sikerül fölkelteni, és ha az indulat elhomályosítja látásukat, nem a lényegre, hanem az üvöltözésre figyelnek. A józan ész diadalmenetét azonban azért nem tudják megtörni, mert egy új, hatalmas társadalomformáló erő jelent meg a színtéren. Olyan erő, amellyel szemben minden más hatástalan: a túlélés ösztöne. Ez győzött Ausztriában is.

Bencsik András -]]> www.demokrata.hu]]>