A jobbikos képviselők ötven kérdést nyújtottak be Orbán Viktor miniszterelnöknek a korrupció témájában, amelyet más és más frakció­tagok adtak be. Minden kérdést olyan pimasz nyegleséggel fogalmaztak meg, hogy az felért egy pofonnal.

A házszabály szerint az ülést vezető Lezsák Sándor alelnök szépen felolvasta az összes kérdést, majd megkérdezte, megfelel-e Lázár János miniszter válaszadóként. A jobbikosok pedig mind az ötven esetben visszautasították ezt, a miniszterelnök távollétében ugyanis Lázár válaszolt volna a kérdésekre. Így a vádakkal felérő kérdések a levegőben maradtak, megválaszolatlanul. Az ellenzék többi tagja nem repesett az örömtől. Az MSZP részéről Bárándy Gergely közölte, hogy szerinte „erkölcstelen, pofátlan, a joggal való visszaélés” volt az akció.

A jobbikos fiúk viszont jót vihogtak, és persze borzasztóan meg voltak elégedve magukkal. Lehetnek is, a párt népszerűsége emelkedik, a korrupciókampány, amivel még André Good­friend idejében ismerkedhettek meg közelebbről, most sem hatástalan. Most ugyanis megint a hülyeség idejét éljük. Politikai apály van, a migránsok elcsendesültek, épp csak lassacskán szivárognak, s nem tudni, lesz-e és merre új menetelés. A terrorfenyegetés olyan, mint a nyári zivatar: hisszük, ha látjuk, most éppen szép az idő és süt a nap. Nem félünk mi semmitől…

Ilyenkor mindig jó elővenni a korrupciókampányt, mert az emberek irigyek és gyanakvóak is tudnak lenni, s ha a média balról, szélsőjobbról és liberális irányból legfőképpen azzal foglalkozik, hogy ki mindenki gazdagodott meg Orbán Viktor közelében, akkor az emberek nem arra figyelnek, hogy merre és hogyan halad az ország szekere, hanem egy idő után maguk is fütyülni kezdik az ismerős nótát: lopnak odafent.

Ez megy most. Arra így aztán egyre kevesebben gondolnak, hogy soha ilyen sokan nem találtak maguknak kereső foglalkozást, mert megmozdult a gazdaság motorja, hogy az államháztartási hiány soha nem volt ilyen alacsony, hogy soha nem hallottunk olyat, miszerint év közben azért kell módosítani a költségvetést, mert újabb megtakarítások keletkeztek, mivel a vártnál is jobban teljesít a gazdaság, és így tovább. Ezekre valahogy nem kerül figyelem, pedig ezek nagyon fontos dolgok. Ha lopna a kormány, de legalábbis ostobán pazarolna, akkor nem keletkeznének megtakarítások.

Hogy értsük egymást: a növekvő számú, már a négymilliót is meghaladó munkavállaló többek között annak lehetőségét is tartalmazza, hogy a nem túl távoli időben a bérek mellett a nyugdíjak is jelentősen megemelkedjenek, hiszen azok alapját a befizetett járulékok képezik. A megtakarítások egy részének a lakásépítések serkentésére fordítása pedig tovább pörgeti a motort, hiszen könnyű belátni, hogy egy ház vagy lakás fölépítése szakmák tucatjaiban teremt fejlődési és fejlesztési lehetőséget, ami végül újabb munkahelyeket teremt.

Nem arról van szó tehát, hogy hibátlan volna a mai politikai vezetés, sőt helyes a feltárt hibákra rámutatni, és azokat, ha kell, támadni. Az oktatás reformja is számos javításra szorul. De azt nem szabad szem elől téveszteni, hogy Magyarország azért tudott kitörni a pitiánerség kelet-európai karanténjából, mert tudott és mert nagystílű álmokat megfogalmazni, és azokat merte megvalósítani. A kutya ugat, de a karaván halad. Imádkozzunk, hogy ez így is maradjon.

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>