Egy emberöltőhöz képest a hét évtized, amíg fennállt a szovjetek vörös birodalma, akár örökkévalóságnak is tűnhetett (főleg azoknak, akik benne éltek a kommunizmusban). Mi, magyarok (ha a rokonnépeket is számítjuk), majd 16 évszázada élünk a Kárpát-medencében...

Lassan felőrlődik a 2013. esztendő. Nem tudom, ki hogy látja, ám most, november utolsó napjaiban úgy látszik, szinte elsuhant ez az esztendő.

Lehet, igazuk van azoknak, akik szerint felgyorsult az idő? Az idő, mely A pontból B pontba halad... Vagy ciklikusan ismétlődik?

A nyugati felfogás (nagy általánosságban) a lineáris időfelfogást ismeri. Az idő, a történelem halad előre. Ami volt, az végérvényesen elmúlt. Ráadásul az időt két részre osztottuk: Krisztus előtt és Krisztus után. (ateista barátaink kedvéért időszámításunk előtt és időszámításunk után)... Repedező keresztény kultúrkörünkhöz "illő", hogy Isten Fiának (vélelmezett) születési dátumához igazítsuk az időszámításunkat... 8mert azt már látjuk, hogy az Úr Jézus valamikor "Krisztus előtt" 4-7 között született és nem karácsonykor, hanem valószínűleg nyáron.

Sőt némely tudós (és áltudós) még azt is próbálta a Biblia alapján kiszámolni, Isten mikor is teremtette e világot. Hogy mennyire fontos volt ez a kérdés, talán az is mutatja, hogy még maga a matematikus és csillagász Johannes Kepler is kiszámolt egy dátumot. Mely szerint a világ Kr. e. 4977. április 27-én 11 órakor keletkezett.

Korábban más nagy tudású szerzők, mint például Sevillai Izidor, vagy Tours-i Szent Gergely Kr. e. 5500 körüli időpontra tették a világ teremtését. De 1642-ben James Usher érsek megállapította, hogy a világot Kr. e. 4004. október 23-án, hétfőn, reggel 9 órakor teremtették. És punktum!

Bármely időpont is lenne az igazi, amennyiben a világ 6-7 ezer esztendeje teremtődött, akkor zárójelbe tettük nem csak a dinoszauruszokat, de az ősembereket is... Mielőtt ezen mosolyognánk, jó ha tudjuk, pl. az Egyesült Államokban több olyan szövetségi állam is van, ahol az iskolákban nem lehet tanítani az evolúciós elméletet.

Keleten (most elsősorban Indiáról szeretnénk szólni) az ősi időkben némileg máshogy állnak az időhöz...

Egyrészt mérték (sőt nevet adtak) az idő szinte mérhetetlenül kicsiny részének is. A nimesa ("pislogás ideje") 0,43 másodperc, ám még ennek a "pillanatnak" a tizenhatezerkettőszázad (!) részének is van neve:

paramasu...

Vajon miért volt szüksége a 3-5-10 vagy ki tudja hány ezer esztendeje élőknek arra, hogy a másodperc ilyen parányi részét is elnevezzék?

A modern (?) ember visszatekintve a történelem kútjába, igyekszik kategorizálni és elnevezni az idő szalagját. Így (szerintünk) volt újkor, a (sötét?) középkor, ókor, őskor. S most talán a legújabb korban élünk. Amely vajon meddig tart? Az újkor a közmegegyezés szerint talán a boldog békeidőkkel tűnt tova majd 100 esztendeje, amikor kitört az I. világháború. Ám a harctérre boldogan menetelő katonák (hiszen hazatérünk, mire a falevelek lehullnak...) és napjaink gatyavillantó facebook-os fiataljai között nagyobb a különbség, mint a Római Birodalom összeomlásakor élt földműves és a Mátyás korabeli jobbágy között. Pedig ott ezer esztendőben mérik az időt...

S az idő, az idő folyása talán csak nekünk, az ideges, rohangáló fogyasztói társadalomban élőknek fontos. Mert azt hisszük, lemaradunk valamiről... Valami fontosról...

Mennyire más lehet azoknak a bennszülötteknek az időről alkotott képe, akik Amazóniában élnek és nem használnak a beszédjükben múlt időt.

Vagyis szó szerint és képletesen is a jelenben élnek... Mennyire másként láthatják az idő folyamát azok a bennszülöttek, akik évezredek óta az indiai szubkontinens alatti Andaman szigetek egyikén élnek. Olyannyira zárt közösség, hogy senkit nem engednek a szigeten partra szállni.

Tulajdonképpen azt sem tudják, hogy Indiához tartoznak... Mert arról sincs fogalmuk, hogy valahova tartozni "kell"!

Ám ha a védikus (az ősi India kultúrája) időfelfogást nézzük, ott nagyobb a lépték a nyugati időfelosztáshoz (ókor, középkor, stb...) képest.

A leírások szerint Brahmá (a Teremtő) jelenlegi napjában mi a hetedik manvantara-periódus 28. juga-ciklusában vagyunk...

Kezdjük az elején...

Jelenleg az ún. kali yugában (ejtsd: káli júga), azaz vas korszakban, vagy sötét, fekete korszakban élünk. Ez a legrosszabb korszak, amikor az önzés, gőg, egó diadalmaskodik, amikor háborúk, betegségek, járványok, természeti katasztrófák tizedelik az emberiséget. Mondhat Voltaire Candide-ja amit akar, hogy ez a világ bár a lehető legjobb világ, mégis látjuk, tapasztaljuk, baj van...

Szinte egészen pontosan tudjuk, hogy a kali yuga mikor kezdődött:

Krisztus előtt 3102 február 17-ről 18-ra virradó nap. Vagyis a sötét erők tobzódása ebben a világkorszakban már 5115 esztendeje tart.

Kellően hosszú ideje, ám jó, ha tudjuk, a vége még nagyon messze van.

A kali yuga 432 ezer (!) esztendeig tart. A hátralévő 426885 évet majd csak kibírjuk valahogy...

A jó hír, hogy ez a legrövidebb yuga. A legsötétebb, de a legrövidebb is. A dvapara yuga (ejtsd: Dvápára júga) az ún. bronz kor (mely nem ugyanaz, mint a történelemórákon tanult bronzkor) 864 ezer esztendeig tart(ott). Itt már megjelentek a betegségek, az önzés, de kétségtelenül jobb volt, mint a jelenlegi világkorszak. Előtte 1296 ezer esztendeig tartott a treta yuga (ejtsd: tréta júga), az ún.

ezüstkor. Ekkoriban hosszabb ideig éltek az emberek, a becsületnek, az adott szónak jelentős szerepe volt. S ezt a korszakot előzte meg a satya yuga (ejtsd: szattya júga) az "aranykor." Ez volt a leghosszabb,

1728 ezer évig tartott. Itt békében és boldogságban éltek az emberek.

Általában... A négy yuga együtt egy mahayuga (azaz nagy júga).

Kétezer mahayuga Brahmának, a Teremtőnek egy napja. (Ezer mahayuga az éjszakája, ezer mahayuga a nappala). 360 kalpából (napból) áll Brahma egy esztendeje. S Brahma, a Teremtő élete is véges, Ő 100 esztendeig él.

Vagyis a jelen világegyetem ideje 432 000*2000*360*100 földi esztendő...(és még néhány milliárd év kiegészítésül...) Ám ezzel még nincs vége... 8Mielőtt azt gondolnánk, hogy csak a Nagy Bumm - egyesek szerint Nagy Reccs - volt a kezdőpont és előtte nem létezett semmi...

Ehhez képest a rendszerváltásunk óta eltelt 24 esztendő a semminél is kevesebb...

A keleti ember egyrészt érzi a maga parányiságát az idő végtelenségében. Másrészt a különböző szent iratok, vagy éppen a jóga bölcseinek tanítása is úgy szól, hogy az emberi lét egy csodálatos (sőt, a világegyetem ezen fertályán) az egyetlen lehetőség, hogy fejlődjünk...

Fejlődés? Minek? Hova?

Manapság a fejlődés általában a gazdaság teljesítményével van összefüggésben. Vagy esetleg (trendi módon) a fenntartható fejlődésről beszélünk. No de az ember? Ez már olyan spirituális dolog...

S a végére egy történet a fejlődésről...

Egy alkalommal a radzsasztáni (India) sivatag egyik kis ashramjába (jógaközpont) egy utazó érkezett, aki hallott már a híres Mesterről, aki ott élt. Kihívóan elé állt és azt mondta:

Uram, én nem hiszek Istenben!

A mester kedves mosollyal fogadta vendégét, hellyel kínálta és azt

mondta: Tudod, a kígyó nem hisz Istenben, ahogy az egér, vagy az elefánt sem. Tehát te most bemutatkoztál. De - folytatta a Mester - azt tudnod kell,hogy enni, inni, aludni és utódokat nemzeni az állatok is tudnak. Az ember ennél többre képes...

(A Lila Amrit nyomán, Diwali kiadó, 1996, Bp.)

]]>http://www.lilaamrit.org/en/appendix/1645-bhagvan-sri-deep-narayan-mahaprabhuji-]]>

Mennyi a pontos idő? Itt megtekintheti, kedves olvasó:

]]>http://lovedbdb.com/nudemenClock/index2.html]]>

Nawesh

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja