„A nagyság irigységet vet, az irigység gyűlöletet teremt, a gyűlölet hazugságot szül.”
(Joanne Kathleen Rowling)

A „szekunder szégyen” újsütetű, egyre gyakrabban használt fogalom. Elterjedésében óriási szerepet játszottak a közösségi oldalak, hiszen ha annak előtte egy-két nap, majd egy-két óra kellett, amíg valamiből hír lett, mostanában egy-két másodperc is elég ehhez. Az egy-két másodperces hírek gyakori szereplői azok a percemberkék, akiknek minden megszólalása ezt a bizonyos szekunder szégyent váltja ki belőlünk. E gyalázatos megszólalók korszakos figurája Márki-Zay Péter

***

Aki esetleg még mindig nem tudná, mi az a szekunder szégyen, annak a kedvéért álljon itt egy kis magyarázat!

Bizonyára a kedves olvasó is megtapasztalta életében legalább egyszer, hogy meglehetősen közelről az arcába hazudtak. Már most az emberi lélek ilyenkor fenemód furcsán működik. A nyilvánvaló ordas hazugságot úgy kezeli, mintha kimondásában a hallgató is cinkossá vált volna. Ilyenkor bizony mi szégyenkezünk a hazug ember helyett. Nem kéne, de tesszük.

Ugyanezt érzem Márki-Zay Péter minden megszólalása után. Vagy ahogyan nemrég elneveztem magamban: ő a magyar politikai élet Kokója. E hasonlat némi magyarázatra szorul.  

Koko egy amerikai rezervátumban tartott nőstény nyugati síkvidéki gorilla volt, fajának leghíresebb, s vélhetőleg legműveltebb példánya. 46 évig tartó élete során számos jelnyelvi kézjelet megtanult az amerikai jelnyelv (ASL) módosított változatából, s egzakt társalgásra is képes volt. Emellett a beszélt angol nyelvből több mint kétezer szó jelentésével volt teljesen tisztában. Világhíressé e fantasztikus teljesítménye mellett akkor vált igazán, amikor háziállatként örökbe fogadott egy kiscicát. Ám most egy másik, pontosan ideillő történetet citálok ide. 

A vele foglalkozó viselkedéskutatók szerint Koko szellemi szintje elérte egy ötéves embergyerek szintjét. Egyik leghíresebb tette is ehhez az ötéves szintugráshoz köthető. Tudni való, hogy a gyerekek ötéves korukig sajátítják el azt a fajta projektált hazugságot, amelynek során valamely tettüket másra kenik. 

Történt, hogy a több mint 200 kilós Koko egy napon valamiért kissé dühbe gurult, s a számára kialakított tisztálkodó helyiség falba betonozott mosdóját egyetlen ökölcsapással kettétörte. Amikor aztán a kicsivel később a helyiségbe lépő takarító jelnyelvvel számon kérte Kokótól durva tettét, furcsa dolog történt. Épp akkor érkezett közéjük Francine Patterson, Koko törékeny hölgy gondozója is. Koko pedig jelnyelvvel elmagyarázta a takarítónak, hogy nem ő, hanem Francine törte szét a mosdót. 

***

Márki-Zay Péter pontosan ezt teszi. Arról beszél, hogy fizetőssé kell tenni az egészségügyet, majd egy nappal később korábbi kijelentését letagadva már azt harsogja, hogy a Fidesz akarja fizetőssé tenni a magyar egészségügyet. Vagy tesz egy olyan elképesztően ostoba kijelentést, hogy aki szemműtétet akar, az menjen ki Indiába, majd szintén rá egy nappal már azt hazudja, hogy ő nem Indiát, hanem Szegedet mondott.  

Amellett, hogy e kijelentései nyomán bizton állíthatjuk, hogy Márki-Zay értelmi szintje meghaladja egy ötéves gyerekét, igazán jó szájízzel nem tudjuk kezelni e nyílt színi hazugságait. Legfőképp azért nem, mert ez az ember nem egy síkvidéki gorilla, akit mi tanulmányozunk, hanem egy olyan miniszterelnök-jelölt, aki mintha minket kívánna tanulmányozni, ingerküszöbünket kijelentéseivel szemben egyre feljebb és feljebb tolva, hogy lassan már azon se lepődnénk meg, ha azzal állna elő, hogy tud a vízen járni.

Tudom, erős szavak ezek. Ám nem erősebbek, mintha vidékiként ostobának, vagy fideszesként fogyatékosnak tartanának minket. Pláne, ha az ilyesfajta gorombaságok kiagyalója azt hangoztatja saját magáról, hogy ő jobboldali, keresztény konzervatív ember. 

Speciel ennek igazságtartalma nagyjából annyi, mintha bizony Rákosiék vissza akarták volna hívni Horthy Miklóst, hogy ugyan, kormányozza már ő a Moszkva irányította szocialista Magyarországot!

***

Hirtelen nem is tudnék jobb szót mondani Márki-Zay kapcsán, mint hogy disszonáns. Egy maga körül viszályt és békétlenséget teremtő személyiség, aki amellett, hogy a vele ellenkező pártpreferenciát vallókat vérig sérti, még a saját, összetákolt ellenzéki összefogásukban is csak arra képes, hogy magas lóról oktassa ki szövetségének tagjait.

Az pedig a baloldali összefogást minősíti, hogy magukat egy ilyen ember vezetésére bízzák. 

Varga-Bíró Tamás - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>