A Daily Mail nyilvánosságra hozta azokat a felvételeket, amelyeket a ]]>George Floydot]]> letartóztató rendőrök testkamerái rögzítettek.

Amerika új szuperhőséről, az újkommunisták, a neomarxisták, az anarchisták és a fehérgyűlölők mártírjáról azt eddig is lehetett tudni, hogy a legkevésbé sem volt makulátlan az élete. Többször is elítélték rablásért, volt, hogy egy terhes kismamát fenyegetett lőfegyverrel, de ült börtönben kábítószer-birtoklásért is.

Legalábbis olvasóink egészen biztosan birtokában voltak ezeknek az információknak. Ami viszont nem mondható el az úgynevezett független-objektív sajtót figyelemmel követőkről. Nem mondom, hogy minden ellenzéki lap elhallgatta Floyd rovott múltját, de azt bizton állíthatom, hogy nem tartották fontosnak a róla szóló írásokban felidézni, miket is követett el az intézkedés közben elhunyt bűnöző. Vagy egyáltalán azt, hogy bűnöző.

Ami azért is árulkodó, mert a Deák téri mészárlás áldozatairól viszont az összes cikkükben fontosnak tartották azokat a szerintük roppant fontos információkat megosztani az olvasókkal, hogy a kivégzett fiatalok szerették a focit. Amíg éltek. Ahogyan az is a legsötétebb náci időkre emlékeztette a mindentől rettegő és mindentől is független ellenzéki propagandistáinkat, amikor pár száz futballszurkoló méltóságteljesen, mindenféle balhé nélkül emlékezett meg a megölt fiatalokról. Ismert, hogy a ballib sajtó által démonizált ultrák – az indexesek és a 444-esek legnagyobb bánatára – még egy koszos kis kukát sem bírtak felborítani, nem kezdtek törni-zúzni, rombolni, nem estek neki a rendőröknek sem, nem emeltek barikádokat, és nem gyújtottak fel se rendőrautókat, se rendőrkapitányságokat.

Ugyanezek a dolgok nem mondhatók el a Soros úr milliárdjaiból tomboló amerikai anarchistákról.

Születtek akkoriban olyan írások és publicisztikák, amelyekben arról írtak a szabad média, a demokrácia és az Index végtelenül független képviselői, hogy hideg rémülettel tölti el őket a feketébe öltözött ultrák látványa. Szerintük a legsötétebb vészkorszakot idézi, ha izmos emberek fekete pólót húznak.
Ezek a fekete ruhás emberek masíroztak kezdetű gondolat az összes anyagban előkerült, az újhullámos liberális trendeknek és a független-objektív újságíróknak szolgai módon megfelelni akaró törzsolvasók minden bizonnyal el is égették az összes sötétebb árnyalatú ruhadarabjukat. Nehogy még a végén valaki meg találja szólni őket egy romkocsmában.

Azóta szerte a világban egyre-másra lehet látni olyan képsorokat, amelyeken feketébe öltözött feketék menetelnek, alakzatban masíroznak, viszont csak egészen pici gépfegyverek vannak náluk/rajtuk. Alig másfél méteresek.

A HVG-s rettegők viszont nem rémüldöznek. Ellenben megírják, hogy a most előkerült felvétel megerősíti: George Floyd nem állt ellen az intézkedésnek.

Bizony, így kezdődik a témában elkészített propagandaanyag a szebb napokat látott hetilap internetes kiadásában.

Nem szeretném idejekorán lelőni a poént, de a felvételek természetesen pont az ellenkezőjét erősítik meg.

A nyolc és fél perces vágatlan felvételen kristálytisztán látszik, hogy a kétméteres, kigyúrt fekete óriás olyan szinten be van tépve, hogy a világáról sem tud, azt az egyszerű utasítást sem tudja vagy akarja teljesíteni, hogy tegye a kezét a kormányra. Az intézkedés előtt hamis pénzzel fizető bűnözőben annyi drog van, hogy beszélni sem tud. Ezen a ponton azért mindenképp jegyezzük meg, hogy a bedrogozott bűnöző a kocsija volánjánál ül. Már csak azért is fontos megemlíteni ezt a kis apró részletet, mert a Trump bukásának drukkoló szélsőbalos újságírókat olyannyira nem zavarta a dolog, hogy egyik beszámolójukban sem említették meg.

A teljesen szétesett Floyd tehát nem követi az utasításokat. Hogy a HVG-nél is megértsék: ellenáll az intézkedő rendőröknek.

Ellenben sírva fakad, és nem hajlandó kiszállni a kocsijából (értsd: ellenáll!), pedig a rendőrök a legöregebb birkákat megszégyenítő türelemmel percekig kérlelik. De semmi.

Floyd inkább mint valami eszét vesztett idióta nyafog, hogy nem akar börtönbe menni, de azt is többször kimondja, hogy ne lőjék le. (Nincs jele annak, hogy le akarnák lőni.)

A rendőröknek végül nagy nehezen, de sikerül kiszedni az autóból a hisztiző-síró, az intézkedésnek ellenálló bedrogozott óriást, aki ekkor már arról beszél, hogy egészen biztosan nem fog beszállni a rendőrautóba.

Ez a független-objektiv propagandista szerint azért nem minősül ellenállásnak, mert Floyd arra hivatkozik, hogy klauszt­rofóbiás, és miután a többszörösen büntetett előéletű, bedrogozott, síró óriás egy végtelenül szavahihető ember benyomását kelti, ezért ezt mindenféle fenntartás nélkül, kötelezően el kellene fogadni. Aki meg nem így tesz, az náci, de minimum rendszerszinten nyomja el az amerikai fekete közösség minden egyes tagját.

A hatalmas termetű, összevissza beszélő, zavart és síró feketét három rendőr sem képes betenni az autóba, húzzák-vonják, taszigálják, a minimum 120 kilós bűnöző azonban meg se moccan, mert… Igen-igen, azért!

Mert ellenáll!

Nagyjából a hetedik percnél sikerül csak betuszkolni a négy rendőrnek Floydot a rendőrautó hátsó ülésére, de ezt a kis győzelmet sem ünnepelhetik sokáig, mert az óriás szinte azonnal kipattan a másik ajtón (ellenszegül az utasításnak), miközben már ekkor azt hajtogatja, hogy nem kap levegőt. Pedig még senki nem térdel rajta.

A rendfenntartók egyébként egész idő alatt türelmesek vele, nem sokkolják le, nem ütik gumibottal, nem üvöltöznek vele, nem fenyegetik fegyverrel. Ezért is telik el nyolc perc az autóba való bekopogástól a leteperésig.

Engem azért érdekelne, hogy ha a CNN és a HVG szerint a felvételek azt bizonyítják, hogy Floyd végig együttműködő volt és nem állt ellen a rendőri intézkedésnek, akkor miért telt nyolc percbe eljuttatni a saját autójától a rendőrautóig?

Szerény véleményem szerint ugyanis, ha Floyd nem ellenkezik, akkor a két autó közti utat nyolc másodperc alatt is képes lett volna megtenni.