Múlt héten írtam az Azonnali.hu-n megjelent Jakab Péter gigainterjúról, amelyben a pártelnök úr elejtett egy érdekes mondatot. Azt találta mondani, hogy senkit nem fognak se a vallása, se a szexuális hovatartozása miatt, se bármely más alapon hátrányosan megkülönböztetni. Amit ha komolyan veszünk, nem lehet másnak, mint a házasodási és az örökbefogadási jogra vonatkozó kijelentéseknek és az LMBTQI-lobbi ügyeit a szívükön viselő liberális pártoknak szóló gesztusként értékelni.

Még az is előfordulhat, hogy a Jobbik tagságának egy része és a párt erős emberei is felvonták a szemöldöküket, mert ugyan Jakab nagyjából másfél éve kínosan ügyel arra, hogy egyetlen liberális lábujjra se lépjen rá, határozottan kerüli az ideológiai állásfoglalásokat, távol tartja magát az identitáspolitikai vitáktól, és lényegében úgy beszél, mint egy baloldali vagy egy liberális politikus, de azért a főként vidéken erős Jobbik tagsága és elnöksége a melegházasság és az egyre gyarapodó számú nemi identitással rendelkező kisebbség gyermekhez való jogának követelését már nem tudná lenyelni.

Ami a liberális fővárosban jó pont, Borsodban már nem az. Amiért a haladó sajtó szerkesztőségeiből és a Szemlőhegyi utcai villából gratuláló üzenet érkezik, az az Avason már jó esetben értetlen fejcsóválást, rossz esetben a párttól való elfordulást eredményezhet. Jakab Péternek tehát nem volt más választása, mint tisztába tenni a levegőben lógó mondatait.

Lehetősége számtalan volt, mert ugyan a külföldi politikusok és újságírók teljesen komolyan úgy gondolják, hogy Orbán Viktor személyesen záratta be az összes ellenzéki lapot és újságírót, a valóságban fél tucat félmilliós olvasottságú hírportál harcol a Fidesz ellen. Ilyen az Indexet sértődötten elhagyó sajtómunkásokból verbuválódott hatalmas szerkesztőség, a Telex is, ahol tárt karokkal, finom kávéval és még finomabb kérdésekkel várták a néhány éve még vadul zsidózó és cigányozó, a melegeket aberráltnak nevező pártelnököt.

Jakab Péter pedig most először, amióta balra, Gyurcsányék irányába fordította a Jobbik rozoga ladikját, beleállt egy identitáspolitikai vitába, és gyakorlatilag szóról szóra felmondta az Orbán-kormány markáns és konzervatív családmodelljét jellemző pontokat. Sőt! Három apáról, pontosabban arról beszélt, hogy nem szeretné, ha egy gyereknek három vagy több apukája lenne. Ami amúgy olyannyira valós veszély, hogy Amerikában pont a közelmúltban engedélyezte egy ottani bíróság, hogy egy úgynevezett poliámor kapcsolatban a trió nevei bekerüljenek a születési anyakönyvi kivonatba. Mind a három férfié.

A Jobbik elnökének a melegházasság és az LMBTQI-emberek örökbefogadási jogára vonatkozó egyértelmű állásfoglalásának politikai értelemben véve – egy normális országban legalábbis – valóságos atombombaként kellett volna robbannia. Hiszen bár ezt Jakab eddig az ellenzéki sajtó hathatós segítségével ügyesen titkolta, de a két ügy az elmúlt idők egyik legfontosabb kérdésévé, ideológiai vitájáva fejlődött a konzervatívok és a liberálisok között. Idehaza is, nem túlzás kijelenteni, hogy az ellenzék összes pártja támogatja a melegházasságot és azt, hogy a homoszexuálisok gyereket fogadhassanak örökbe.

Kivéve, mint az kiderült, a mostanra állítólag szobatisztává lett Jobbikot. A melegházasság támogatását és ellenzését még a nagy taktikus Gyurcsány sem képes összefésülni.

Nagy kérdés, hogy vajon Jakab egyszerűen eltaktikázta magát, amikor nekiment a homoszexuálisoknak és a melegjogoknak, vagy az ellenzék vezetői tudatosan döntöttek úgy, hogy engedélyezik a Jobbiknak a kibeszélést. Az utóbbit valószínűsíti az ellenzék győzelmét segítő baloldali sajtó beszédes hallgatása; se a HVG, se a Telex, se a 24.hu, se az Index, de még a DK-s és MSZP-s propagandalapok sem mentek neki Jakabnak, homofób gyűlöletbeszéddel és középkori tudatlansággal vádolva.

Sőt azontúl, hogy Fekete-Győr András és Cseh Katka a Face­bookon óvatosan elítélte a nyilatkozatot – miközben a Momentum elnöke biztosította Jakabot arról, hogy a különbségek ellenére továbbra is harcostársnak tartja –, nem olvashattunk a többi párt prominensétől az üggyel összefüggésben egy árva sort sem.

Ezekből a nyilvánvaló jelekből tehát joggal következtethetünk arra, hogy a Jobbik az ellenzéki kampányguruk tanácsára vallott színt és ment bele a melegházasságot érintő identitáspolitikai vitába. Nyilván úgy okoskodtak, hogy az ellenzéki összefogásnak nincs szüksége egy sokadik baloldali-liberális pártra. Ahhoz, hogy vidéken meg tudják szólítani a jobboldali-konzervatív szavazókat, Jakabéknak muszáj az ilyen és ehhez hasonló ügyekben a ballib oldaltól eltérő üzenetekkel kampányolniuk.

Vajon ezt az átlátszó taktikát, zsonglőrködést a melegjogok militáns támogatóinak, a balos, liberális kemény magnak beveszi-e a gyomra?

Apáti Bence - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>