Őszintén szólva örülök annak, ha a gyurcsányista miniszterelnök-jelöltek vitáznak arról, hogy mi a nagyobb disznóság: 51 százalékos többséggel alkotmányozni, azaz új Alaptörvényt létrehozni, vagy nem az Országgyűlésnek adni a jogot a törvénysértés elkövetésére, hanem népszavazással igyekezni szentesíttetni a skandalumot.

Hajmeresztő persze mindkét verzió. Mindkét esetben ugyanis a lényeg a disznóságon van, vagyis azon, hogy jogállamban – amelynek elvei alapján kétségtelenül Magyarország is működik – józan gondolkodóban, legyen az jogtudós vagy politikus, fel sem merülhet, hogy a fenti két lehetőség közül bármelyiket is fel lehetne használni arra, hogy újrarendezzék hazánkban az intézményrendszer alkotmányos kereteit.

Gyurcsány Ferenc felesége, Dobrev Klára szemlátomást nem tartozik a józan gondolkodók közé, ahogy Karácsony Gergely sem. Ők politikusként elképzelhetőnek tartják az 51 százalékkal való alkotmányozást, bár Karácsony már hajlik annak enyhébb formájára. Ami persze éppúgy botrányos, de mégsem idézi már elsőre a megválasztott politikusok önkényes, diktatórikus lépéseit.

Dobrev Klára azt jelentette ki mérhetetlen bolsevik öntudattal, hogy ne remegjen meg senkinek a keze, aki miniszterelnök akar lenni. Ez azt jelenti, hogy hiába nem kapnak elég felhatalmazást a választóktól az Alaptörvény megváltoztatására, ők úgy cselekszenek, mintha kaptak volna. Az, hogy ez önmagában botrány, őket láthatóan cseppet sem zavarja. Nyilván azért nem, mert az Európai Unió, a Soros-birodalom s a hazai és nyugati ballibb média támogatásával elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy elnyomják azt a polgárháborús feszültséget, ami egy ilyen lépés következtében egykettőre kialakulhat.

Karácsony Gergely a minapi ATV-s nyilatkozatában visszalépett a dobrevi szélsőséges állásponttól. Vörös Imre alkotmánybíró a korábbiakhoz képest szintén finomított nézetével értve egyet nem az Országgyűlésben, hanem népszavazáson igyekezne módosítani a vonatkozó jogszabályokat. „Én azt gondolom, egy népszavazás útján erőltetjük ki, erőszakoljuk ki, hozzuk létre ezt a helyzetet.” Tessék mondani, ha valami törvényes, akkor miért kell hozzá erőszakoskodni?

Meg kell hozzá szerezni a kétharmados választói felhatalmazást, és kész. Ja, hogy az valószínűleg nem megy? Az ősbalos Béla, aki alkalmi munkákból él, mondta a minap az ismerősömnek, hogy Orbán fog nyerni, de ő azért szavaz továbbra is a baloldalra, hogy legalább szűkös feles többséggel tudjon győzni. Lám, a hétköznapi emberek sem bíznak a gyurcsányisták sikerében, mert érzik, hogy politikai teljesítményük mérhetetlenül silány. A gyűlölködés pedig még a többségi győzelemhez is kevésnek tűnik, nemhogy a kétharmadhoz.

Ezért megy ez a nagyotmondó verseny, ezért beszél Márki-Zay zöldségeket arról, hogy Polt Péter a választás másnapján már nem lesz legfőbb ügyész. Üres szólamokkal próbálják az erejüket fitogtatni, tényleges választói támogatottságuk hiányában.

Pokol Béla alkotmánybíró éppen az alkotmányos puccs megelőzésére javasolja egy olyan Alaptörvény-kiegészítés rögzítését, hogy az alkotmánymódosítás – vagy új alkotmány készítése – a hatályos alkotmányos rend szerint kizárólag az Országgyűlésben és kizárólag az előírt módon legyen lehetséges, míg az ezt kikerülő út alkotmányellenes és tilos. A jogtudós szerint az alkotmányos garanciának az Alaptörvényen belüli rögzítése azért is fontos, mert akár Nyugaton is bevett gyakorlattá válhat az alkotmányellenes eljárásmód. Szavai szerint ugyanis a nyugati világ szellemi-politikai fősodrára jellemző, hogy az még a nagyobb jogsértések esetében is elnéző.

A Dobrev által elképzelhetőnek tartott feszültség és Pokol Béla javaslata kapcsán a régi magyar közmondást idézhetjük: többet ésszel, mint erővel. Utóbbival kapcsolatban pedig Kövér László házelnök jelentette ki a minap: téves az a hiedelem, hogy a magyar többség megint eltűri „egy terrorista kisebbség randalírozását ebben az országban”.

Horváth K. József - ]]>www.888.hu]]>