Európa balliberális része természetes jelenségnek tekinti, hogy bizonyos országokban újszerű bűntények jelennek meg. Haladni kell a korral! Aki ezt nem ismeri fel, az nem csak begyöpösödött, de gyűlöletet okádik, s semmit nem tud a civilizációs evolúcióról!

Volt egy pont, amikor a Charlie Hebdo kapcsán sokan elgondolkoztunk, mi is történik körülöttünk. Akadt ebben a történetben mindenféle előjel, ki kit és miért provokált, ki mire hogyan reagált.

Most pedig már szinte rezignáltan szemléljük, hogy itt belehajtott a tömegbe egy kamion, ott felrobbantottak egy pályaudvart, amott hirtelen sósavval támadják meg áldozataikat különböző rablók, betörők.

Természetesen szinte kizárólag európai országban született elkövetők!

Ennek következtében hogyan is lehetne őket felelősségre vonni „bevándorlóként”, hiszen ők már a honpolgárok második generációját gyarapítják! A migráns szó használata kifejezetten diszkrimináló és fasisztoid gondolatokat szül, hiszen ezeket a rémtetteket „bármelyik más választópolgár” is elkövethette volna!

Nos, a Kedves Olvasó most nyugodtan magába nézhet, s bátran bevallhatja, ő is kívánt volna már néhány termetes pofont kiosztani életében. Mint mi mindannyian.
De sósavval mászkálni, mert az „olcsó”? Kamiont elkötni, mert az „hatékony”?
Kinek a beteg elméjében merül fel az ilyen?!

Vannak ilyenek, nem csalás, nem ámítás. 
Franciaországban százak haltak meg hasonló „ötlet” miatt, de az angolok, németek, svédek is csak csendben panaszkodhatnak, mert ugye a píszí sajtó, meg az a kellemetlen rendőri kérdés, hogy „mennyiben is tehetnek a bajról az áldozatok” – senkinek nem hiányoznak.

De vissza a lényeghez: honnan jön a gondolat? Miért most, miért itt? 
Az ugye nem bonyolult történet, hogy néhány évtizede innen-onnan a jobb élet reményében miért vándoroltak be Európába. Fogadták is őket örömmel, kellett az olcsó munkaerő, pláne olyan melóra, amit már az „őshonos” lakos végképp nem akart elvégezni.

Boldog volt ex-gyarmatosító, boldog volt ex-gyarmati leendő papa-mama.

Leendő papa-mama szétnézett, s látta: neki ugyan nem olyan jó, mint a régen európaiaknak, de azért mégsem annyira borzalmas, mint otthon volt, sőt. Tehát dolgoztak serényen, élték a maguk – a korábbinál sokkal kényelmesebb – életét, s megszületett a „Jövő Reménysége”, egy, kettő, valahány.

Aztán „kicsit” borult a világ. Létrejöttek bizonyos háborús gócpontok, terrorista szervezetek, ráadásul a technológiai fejlődéssel fel is gyorsultak az események.

Papa-mama közben minden aggódás nélkül gyakorolta a vallását, tanította, támogatta gyermekét a befogadó – immár állampolgárságot is biztosító – állammal közösen.
S elkerülte (?) figyelmüket, hogy a „Jövő Reménysége” kicsit sem helyesli, hogy az ő szülei a „fehérebb bőrű” kortársainál kevesebbet adnak neki. Mert ugye nem futja ugyanolyan mobilra, nadrágra, laptopra, kutyafülére, mint a „menő osztálytársainak”.

Igen, az ilyen tud fájni egy tizenévesnek, de attól még nem áll neki magától véres bosszút állni vélt, avagy valós sérelmeiért. De jöttek a gondolatok! Iszlám Államtól, Al-Kaidától, Juszuf bácsitól? Egyre megy. Jöttek! Mert az ugye már a gyengécskébb telefonra, számítógépre is elér…

Nem kell ezt fokozni. A ballib által ajnározott „Jövő Reménysége”, aki majd segít az európai populáció csökkenésének megállításában, a munkanélküliség enyhítésében, nem okvetlenül gondolja így. Neki több kell! Minden!

Pedig ő már teljesen európai, minden állítás szerint tökéletesen integrált, normális állampolgár.

S akkor jön most valahonnan Ali, tisztességesen képzett ifjú terrorista, s látja, hogy itt a népek másképp élnek. Felháborító! Álljanak ellen dühének a kiutasítással!

Persze a ballib ilyet soha nem tenne!

Önök kiutasítanák a Jövő Reménységét?

Fotó: mediate.com

Máté T. Gyula - ]]>http://matete.pestisracok.hu]]>