Mit szólnának vajon a gyűlölködők, ha csengőhang kíséretében megérkezne a figyelmeztetés: Advent van, ideje kiesni a bohóc szerepéből! Hogy honnan érkezne az üzenet és ki a feladója, annak nincs írott krónikája. Ora et labora! Imádkozz és dolgozz!

Az ezerötszáz éve megfogalmazott intelem ma is érvényes a hívő ember számára, egyensúlyban tartja a lelket, értelmet ad az életnek. De hol találnánk az ellenzék között ma hívő embert? Gyurcsányné épp most járta pávatáncát az unió üres üléstermében, és a magyarországi papság korlátlan hatalmát vizionálta. A legharcosabb, legagresszívabb iszlamista fundamentalizmustól nem retteg, nem félti a gyerekeit, csak a történelmi egyházak hozzák utódaira a frászt, miként mondókáját szokott, régi jó pártzsargonban elnyávogta. Mindenesetre le kellene lassítani a kényszeres akarást, a vad toporzékolást a hatalomért, életük bukásainak, sikertelenségeinek tanúiról leszállni kicsit. Mert a marni, tépni, ütni akarókat is Isten hordja a tenyerén, és vigyázza azokat is, akik talán egész eddigi életükben ki sem ejtették a nevét. Ez abból is tudható, hogy korunk bűnrossz ripacsai közül egyikük sem kapott még heves indulatkitöréseik közepette szívszélhűdést.

Mindig érdekelt, vajon mit ünnepelnek karácsonykor az ateisták. Talán rítusaink elleshetők, és a vallási ünnepek őket is megkísértették, ha máshol nem, a karácsonyvárás díszleteiben. Környezetük elragadtatását remélve megvásárolják a bolti csodák legdrágább adventi koszorúját. Hogy mire való, maguk sem tudják, így aztán hazaérve megingathatatlan közönnyel figyelik, ahogy csonkig ég mind a négy gyertya rajta. Valaki elmondhatná nekik, hogy a gyertya nemcsak világítóeszköz, hanem jelkép is: az élet fényének ősi szimbóluma. Ezeknek a heteknek a sötétjét ki sem bírná az emberi lélek, ha a karácsonyi gyertyák fénye át nem ragyogna rajtuk. A budai hegyek villasoránál görögtűzzuhatagok hullanak alá a teraszokról. Mennyei karnevál! Az átöltözött elit, gazdagságát fitogtatandó, így adja meg az ünnepi hangulatot, s már csak az hiányzik, hogy a Mikulás megrázza szakállát, és hullani kezdjen a hó. Ha tetszik, ha nem, az ablakba kitett fénypiramis is szimbólum, a betlehemi csillag szimbóluma. Valamint az ajándékozás szokásával is a pásztorok és a napkeleti bölcsek – a háromkirályok – példáját követik ateista honfitársaink.

Életünkben minden változás, változtatás ijesztő, hacsak nem célirányos. Itt az alkalom, kedves balliberális ellendrukkerek, vállalják tetteikért a felelősséget! A felelősséget semmiért nem vállalók örök életükre mozgalmi hőzöngők maradnak, negatív érzelmeikkel, kénsárga irigységükkel. A negatív érzelmektől pedig úgy szabadulhatnának meg, ha kiirtják magukból a hazug vádaskodást, mert a negatív érzelmek 99 százalékát ez teszi ki. Ez volna az adventi fogadalmak legszebbike.

Jeszenszky Zsófia -]]> www.magyarnemzet.hu]]>