Ady Endre. Irodalomoktatásunk egyik megkerülhetetlen alapköve. Érthető, hisz oly fontos megértetni – mit megértetni, sorozatos ismétléssel beleégetni a kis fejecskéjükbe – a fogékony 13-18 közti korosztállyal, hogy SZDSZ, vagy mucsa!

Ki ne érezte volna már azt a feszítő belső imperativust, hogy hazánkat kötelesek vagyunk szebbé és jobbá tenni? Toleranciát, emberséget, liberalizmust csepegtetni belé, különben vége! Kiesünk a parlamentből, vagy ki tudja még milyen szörnyűség történhet ezzel a lángoktól ölelt kis országgal. Különösen munkálkodhat bennünk ez az érzés, ha gömbölyded, erős dohányos magyartanárnők vagyunk, akik nap mint nap kénytelenek megküzdeni a fasizmus szörnyű ideológiájára meglehetősen fogékony, rasszista, cigánygyűlölő nebulókkal.

Ilyenkor lesz nagy segítségünkre a bunkó szarszagú nacionalista magyarok elleni harcunkban a nemzetietlen alaptanterv oszlopa, Ady Endre.

Segítségével a fehérfűzős martensos kopasz kisdiákok is kénytelenek óráról órára szembesülni vele, hogy selejt nemzetüket kizárólag a Művelt Nyugat segítségével, vagyis inkább az arra való üres hivatkozással és vágyakozással virágoztathatnánk fel.

Csak kapnának már végre tényleg egy valódi esélyt adyék, és akkor 1919-ben, 1945-ben, 1953-ban, 1956-ban, 1968-ban, 1989-ben, 1994-ben, 2002-ben, 2006-ban 2008-ban, vagy akár összefogva a többi Adyval 14-18-22-ben tényleg csinálnának valami jót ebből a szar kis országból, akár saját akarata ellenére is!

Vannak ugyebár a tűrhetetlen uram-bátyám viszonyok.

A poshadt, szarszagú nacionalizmus. Sógor-komaság, ami nyugaton nincsen, és ott progresszív társadalmi mobilitással lehet felemelkedni dinamikusan. Vagy hagyjuk ezeket a nemes és fennkölt elveket, és inkább kapsz kvótát, ha kisebbségi vagy.

Bezzeg nálunk! A kilátástalan helyzet mit sem változott 100 év alatt! Ezért pikírt publicisztikákban, busongó verslábakban kell vázoljuk azt, és mivel ez egy, a valódi tehetséget nem jól értékelő és azzal pazarlóan bánó ország, ugyanígy, uram-bátyám stílusban vegyük fel érte a havi apanázst Soros Györgytől, esetleg Hatvany-Deutsch bárótól vagy testi-lelki cuckold jóbarátunktól, Diósy-Nußbaum Ödöntől.

Természetesen ez így dehogyis álszentség vagy képmutatás, hiszen mi lényegében missziót teljesítünk, valahol.

A magyarság modernizálását. Polgárokká tételét, és igazán nem mi tehetünk róla, ha tehetős filantrópok ezt időként busásan honorálják nekünk.

Persze nehéz a mai kor Ady Endréinek.

Mára a mesés Nyugat, amit be kell mutassunk időnként… Hogy mennyire menő. Mennyire progresszív. Mennyi mindent szabad ott. Például bebaszni, meg a lányok engedik, hogy oda élvezz, ahová csak akarsz! Vagyis már inkább a fiúk. Itthon az ilyesmi elképzelhetetlen. Odakint meg még drogozni is lehet sokszor. Meg úgy általában dohányozni. Nők is vannak a kormányban, csak Párizs azóta relokált Kanadába, ami úgy önmagában egy hatalmas Go-Go Zóna. Ott nem rág semmi. A miniszterelnökük meg annyira jófej, hogy én érzem magam kínosan a miénk miatt! Vicces zoknikat hord, melegfelvonul, jóképű, muszlim-toleráns és táncol is velük! Itthon meg…

Ha Ady ma ezt látná. A gaz lehúz, altat, befed. Orbán kacagó szele meg plakátol, majd leszed. Jó, persze ő már előre szólt. Ki ne értené a disznófejű nagyuras metaforát Mészáros Lőrincre?

Vajon meddig lesz ez tananyag?

Meddig tűri meg ezt a Fidesz a tankönyvekben, hiszen minden náluk okosabb embert utálnak, ez köztudott tény. Benke Laci bácsi is oktatott a Gundelben, aztán egyszercsak az ATV-re szorult ételkölteményeivel. Ady Endrénél is bármikor előfordulhat, hogy haladást, fejlődést sürgető versei bő olajban kisütött vastag panírban, ízléses kakastaréjjal a tetejükön végzik valami rossz értelemben vett skanzenben, ahol a régmúlt, valaha korszerűnek vélt, ám azóta végleg leszerepelt ideológiáit mutatják be elrettentő jelleggel a kisdiákoknak.

Olyan sorsot érdemelne, mint a kürtőskalács. Vigyék csak nyugodtan a románok, vagy bármelyik kisantant népség, aztán mérgezzék magukat vele egészséggel! Nekünk egy percig se fog hiányozni.

]]>www.tutiblog.com]]>