Február derekán járunk, ami jó, mert – ahogy a mondás tartja – január, február, itt a nyár. Járvány ide vagy oda, a nyár az mégis nyár. A vakcinákkal vállvetve hátha segít a vírus lenyomásában, bár ez a Klubrádió elnémulását már nem befolyásolhatja. Ahogy Gyurcsány Ferenc ökölrázása sem.

A Marsról érkező rádióhallgató azt mondhatja, hogy sajnos, hiszen miért ne szólhatna, ha már egyszer szólni akar. Csakhogy a Klubrádió úgy kíván szólni, ahogy ő akar, s nem veszi figyelembe azokat a szabályokat, amelyeket a Magyarországon működő több mint 200 rádióadó igen. Így aztán nem a hatóság hallgattatta el az adót, hanem annak saját vezetése, amely nem tartotta a szabályokat magára nézve kötelezőnek. A többszörös szabályszegésnek aztán az lett a következménye, hogy a Klubrádió – a rádiózás világnapja után 24 órával, szégyenszemre, vasárnap éjfélkor – elhallgat.

Mint tudjuk, február a nevét Februusról, a megtisztulás római istenéről kapta. S februárhoz kötődik a gyertyaszentelés ünnepe is, amikor Mária Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Ott volt Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító fénynek nevezte Jézust. Nos, van, ahol a megtisztulás vagy a megvilágosítás sikerült, másutt azonban kevésbé.

A Gyurcsány nevű hivatásos lázítónál például kevésbé. Az sem lenne túlzás, ha gazemberként hivatkoznék rá; Antall Józseftől tudjuk ugyanis, hogy a politikában az, hogy „gazember”, annyit jelent, hogy más a véleménye. Nos, Gyurcsánynak, ahogy az egész nemzetközi balliberális világnak, nagyon más, mint a megvilágosodottaké. S ez azért gazemberség, mert a Szemlőhegy utcától Washingtonig, Brüsszeltől Párizsig a valóságról, tehát a sugárzás megszűnésének tényleges okairól senki egy árva szót sem képes kiejteni a száján. Helyette viszont hazug módon hangosan gyalázzák a kormányt a sajtószabadság, a jogállam további gyengítésére hivatkozva. A tényleges okok pedig nagyon egyszerűek. Olyannyira, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) közlése szerint a Klubrádió a korábbi szankciókat az ismételt jogsértésekkel összefüggésben egyáltalán nem vitatta, sőt azokat el is fogadta. Magyarán a Klubrádió többszörösen szabályt sértett, a bíróság szerint ezért kell elhallgatnia.

– Akkor mi a baj? – kérdezhetné az olvasó. Különösen annak fényében, hogy az amúgy is csak Budapesten és körzetében fogható médium – tehát nem sokakhoz szóló rádió – az interneten azért szólhat tovább. Egzisztenciális veszély tehát szerencsére nem fenyegeti a munkatársakat. Akik eddig szívesen hallgatták a műsorokat, azok ezután is megtehetik. – Akkor a balos politikának van szüksége egy újabb „koncra”, hogy a kormányra mutogathasson a rádió lekapcsolása miatt? – folytathatná a kérdezősködést az olvasó. – Valahogy úgy! Nyilvánvaló azonban, hogy a kormánynak nincs sem szándéka, sem joga, sem más lehetősége beavatkozni a médiahatóság, a piaci szereplők és a bíróság vitájába. Az ellenzék által rendszeresen letagadott – a valóságban azonban nagyon is működő – magyar jogállamban azonban már csak ez a módi, s nem az, amit Gyurcsány harsog, hogy hatalomra kerülésük után földönfutóvá tesznek mindenkit, aki Orbánnal együttműködött, élén Vidnyánszkyval. És akkor sorolják a hülyeséget, hogy a Klubrádiót megelőzően a Népszabadságot is a kormány záratta be, meg az Indexet is központi merénylet érte. Pedig tudják, hogy ebből sem igaz egyetlen szó sem. A Népszabit a veszteségei miatt a tulajdonosa szüntette meg, az Index pedig saját önpuccsa óta él és virul, klónozott társával, a Telexszel egyetemben. És ezt mantrázza Gyurcsány is a Facebook-oldalán: „Ez a hatalom a némaságot szereti. (...) A csendet halljátok most harci kürtként.” Majd aljas módon hozzáteszi Orbán Viktor 2018-as szavait: „Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk.” Mintha ennek ellenére Orbánék mégiscsak elhallgattatták volna a Klubrádiót. Közben egy frászt. Egyszerűen képtelen volt az adó vezetősége megfelelni azoknak a szabályoknak, amelyeknek több mint 200 másik magyar adó zokszó nélkül megfelelt. Ismerjük már ezt a hazugságtechnikát például a külföldi egyetemek magyar jogszabályokhoz való igazodásából.

Így aztán alakulhat a liberális közvélemény, jönnek a Gyurcsány szavát visszhangzó, megvezetett hallgatók szánalmas kommentjei. (Sic!) Csilla: „Baromira félnek. Mint a választások előtti Döbrögi-kampány hatékonyságát gyengítő és a választás »sikerét« veszélyeztető nemkívánatos médiát, el kellett hallgattatni.” István: „Aljas gyalázat, amit a kormány tesz a Klubrádióval, mert nagyon nem tetszik neki, hogy a nép becsületes és valós híreket kap tőle.”

Gyurcsány gazemberségének aztán ott van az igazi miértje is saját bejegyzésében. Felhergelni az embereket, lázítani Orbán ellen. „Véget kell vetni ennek a paranoiás rendszernek, hogy újra szabad legyen a szó. Hogy újra szóljon a Klubrádió.” Magyarán: Pfúj, Orbán! A kormányt le kell váltani!

Az, hogy a Klubrádió – Kovács Zoltán államtitkár szavaival élve – súlyos szabálysértéseket követett el, nem egyszer, nem kétszer, hanem hatszor sértette meg az alapszabályokat, az Gyurcsány és a ballib világ számára teljesen mellékes.

Persze ha jelentene Ferencnek valamit a gyertyaszentelés ünnepe, Jézus megvilágosító képessége, akkor talán nem vetemedne ilyen és más gazemberségekre pusztán a hatalom aljas módon való megszerzése érdekében. Igaz, tisztán nem menne.

A hatvanéves Gyurcsány már megért egy híján 60 februárt. Megtisztulnia azonban – mint látjuk – eddig nem sikerült. Mondják, mi köze lehet a jövőben egy ilyen piszkos lelkű embernek a magyar nemzethez?

Naná, hogy semmi! Rajtunk múlik.

Horváth K. József - ]]>www.888.hu]]>