Ma 2024 december 10. Judit napja van. Holnap Árpád napja lesz.
A Nyugat ezt jól elszúrta!

A Nyugat ezt jól elszúrta!

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Oroszországot beleprovokálták a háborúba, és most próbálják belerángatni az eszkalációba.

Nem szabad egy másik országot erőszakosan lerohanni – ez nyilvánvaló a nemzetközi jog szerint, tehát az orosz agresszió elítélendő Ukrajnával szemben. De! Semmi sincs előzmények nélkül. Tehát most nem az a célom, hogy felmentsem Oroszországot, illetve Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint, amiért háborút indított Ukrajna ellen, 

hanem az, hogy a háttérről is beszéljünk. 

Enélkül ugyanis egyoldalúan látunk egy sajnálatos és fájdalmas eseményt, az orosz–ukrán háborút.

Ennek kifejtéséhez két interjút hozok segítségül: az egyiket Jeffrey Sachs, a Columbia Egyetem tekintélyes, világhírű professzora adta az Élet és Irodalomban (Biden sajnos nem tudja, hogyan kell tárgyalni, 2024. február 23.), a másikat pedig Douglas Macgregor amerikai ezredes, Trump volt tanácsadója a Hatstruth nevű csatornán. Utóbbi, Douglas Macgregor ezredes az, aki meglehetősen széles távlatot ad a háborúnak, illetve az azt kiváltó és motiváló okoknak. Érdemes először őt idézni.

Az ezredes szerint az ukrajnai háború nem Ukrajnáról szól, hanem a globalista elit azon tervéről, hogy feldarabolják Oroszországot, és kiaknázzák annak természeti kincseit, gáz- és olajlelőhelyeit. A következőket állította: „Ukrajnában a globalisták vezetik a műsort. Ez egy globalizált neokonzervatív elit, amely a kongresszusban és a Fehér Házban is tevékenykedik, európai elitekkel együtt, különösen Párizsban, Berlinben és Londonban. Mindannyian azt akarják, hogy a BlackRock meghódítsa Ukrajnát, hogy szisztematikusan kiaknázhassák erőforrásaikat, és alárendelt állammá váljanak” – mondta Macgregor a folytatásban. „De azt akarják, hogy ez Oroszországban is megtörténjen. Ezért ez a háború soha nem Ukrajnáról szólt. Mindig arról volt szó, hogy mit lehet tenni Oroszország elpusztítása érdekében.”

Az ezredes – akit aligha vádolhatunk azzal, hogy Oroszország vagy Putyin pártján állna – kifejti azt is, hogy Putyin húsz éven át arról beszélt mindig, hogy Amerika, illetve a NATO ne vigye közelebb a határait Oroszországhoz, mert Oroszországnak is megvannak a saját biztonsági igényei. Ezt azonban az Egyesült Államok soha nem vette figyelembe. Biden korábban világosan megfogalmazta, hogy a valós cél nem más, mint rendszerváltás kikényszerítése Oroszországban, vagyis Putyin megbuktatása bármi áron. Hozzátette, Oroszországot a részeire kell törni és ki kell zsákmányolni. Ez az, amit Putyin végül megelégelt, s ellenlépést tett azelőtt, mielőtt mindez bekövetkezhetett volna. Ha elfogadjuk az ezredes szavait, érvelését, akkor már kicsit másképp látjuk-láthatjuk a háború kirobbantásának valós okait. És még mindig nem mentettük fel Oroszországot, hogy támadott. De azért némileg árnyaltabban látjuk ezt az eseményt. Mert a történelem soha nem fekete vagy fehér, hanem annak mindenféle árnyalata.

 

De nézzük, mit mond a világhírű professzor, Jeffrey Sachs a mögöttes okokról! Így kezdi: „Az Egyesült Államok 1992 óta törekszik arra, hogy gyengítse Oroszországot, mint ahogy természetesen már 1945 óta megpróbálta feltartóztatni a Szovjetuniót. Az amerikai külpolitika célja a hegemónia volt – vagyis teljes, mindenre kiterjedő dominancia.” Ezt mondja Sachs, aki megint csak nem vádolható oroszbarátsággal – inkább tárgyilagossággal. Ezután kifejti, hogy az USA könyörtelenül rálépett a NATO bővítésének útjára, noha 1990-ben James Baker még ennek az ellenkezőjét ígérte Gorbacsovnak, cserébe, hogy Gorbacsov beleegyezett a német egységbe és a kommunista tábor felbomlásába. Egyoldalúan felmondta a rakétaelhárító védelmi rendszerről szóló ABM szerződést 2002-ben – tehát amikor már Putyin volt az elnök, aki közeledni próbált a Nyugathoz –, és ­Aegis ballisztikus rakétavédelmi rendszert telepített Oroszország szomszédságában az oroszok heves tiltakozása ellenére.

Sachs kifejti, hogy a 2022-es háború megelőzhető lett volna: „Csak arra lett volna szükség, hogy Joe Biden beleegyezzen abba: a NATO nem terjeszkedik Ukrajna felé, továbbá hogy az USA ösztönözze a Minszk II. megállapodás tiszteletben tartását.” A minszki megállapodásokat Merkel, Hollande, Putyin és Porosenko hozták össze, de hát hiányzott közülük a „nagy”, vagyis az USA, utóbbinak pedig nem állt érdekében a béke garanciájának megőrzése. Igaz, Merkel és Hollande is bevallotta nemrég, hogy ezek a megállapodások csak azért kellettek, hogy Ukrajnának legyen ideje felkészülni – pontosabban az Egyesült Államoknak Ukrajnát felkészítenie a háborúra Oroszországgal. 

Mi ez, ha nem annak bevallása, hogy a Nyugat készült az orosz–ukrán háborúra, s ha valaki erre készül, akkor tesz is annak érdekében, hogy ez a háború kirobbanjon, persze úgy, hogy azt nem ők, hanem az ellenség robbantja ki? Ügyes – mondhatnánk erre pestiesen.

Sachs, aki egyébként Gorbacsovnak és Jelcinnek is tanácsadója volt, azt javasolta Washingtonnak: tekintse Oroszországot a partnerének, ne az ellenségének, mert már nem az. „Nem osztották a nézeteimet” – mondja. Egyetlen dolgot vegyünk figyelembe, amit Sachs hangsúlyoz: az amerikai nagystratégia Oroszországra mindig is ellenségként tekint, tekintet nélkül az 1990-ben bekövetkezett változásokra. Kérdezem én: akkor bizonyos, hogy mindig és mindenben Oroszország és Putyin a hibás? És ezt nem azért kérdezem, mert oroszpárti vagyok – ők is megérik a pénzüket, ahogy szokás mondani –, pusztán az objektív és realista külpolitikai megközelítés érdekében említem meg szerényen.

Sachs meglepő egyértelműséggel jelenti ki az interjúban, hogy a 2014-es majdani „forradalom” – amikor elűzték a hatalomból az oroszpárti Janukovicsot – az USA által támogatott puccs volt, nélkülük ez nem ment volna. Ahogy fogalmaz: „Az USA a rendszerváltó műveletek rabja.” (Ezt mi is tudjuk már – szerencsére nálunk nem jött be, ahogyan sok más országban is csak romokat hagytak maguk után az amerikaiak.)

Végül az interjúban egyetért Orbán Viktor háborúval kapcsolatos nézeteivel, és azt mondja: az Európai Uniónak béketárgyalással kellene segítenie Ukrajnát. Sajnálatosan az Egyesült Államok megakadályozta a ­2022-es békekötést, akkor hol volt az EU? – kérdezi. Válasza: az Egyesült Államok oldalán, nem pedig az ukrán békeérdek mellett.

Összegzésképpen szeretném összekötni a két interjú tanulságait, kiemelve, hogy itt nem orosz szakértők beszéltek, hanem tekintélyes amerikai közszereplők. A mantrát ismerjük, hangoztatni is kell nap mint nap: Oroszország háborús agressziót követett el Ukrajnával szemben 2022. február 24-én. De hogyan jutottunk el idáig?

A Szovjetunió szétesett 1991-ben, az Egyesült Államok pedig ígéretszegő módon elindította a NATO keleti irányú bővítését, miközben mint védelmi rendszer, már nem állt ellenséges viszonyban Oroszországgal, mégis annak tekintette, továbbra is ellenségnek. Putyin már 2000-ben kérte felvételét a NATO-ba, bizonyára azért, mert világháborút akart… Kérését elutasították. Putyin 2007-ben a híres müncheni beszédében felvázolta az orosz biztonsági érdekeket, kérte azok figyelembevételét. Nem érdekelt senkit. 2014-ben az USA segédkezett, sőt szervezte a majdani puccsot, s egy előtte kérdés nélkül hajbókoló elnököt és kormányt helyezett Ukrajna élére.

Az Egyesült Államok és meghatározott globális pénzügyi körök – Soros, BlackRock és persze a davosi elithez tartozó gigacégek és pénzintézetek – rátették a kezüket Ukrajna legfontosabb energiaforrásaira, IT-cégeire, nem utolsósorban a mezőgazdaságára. Innentől kezdve különösen érdekük volt mind az amerikaiaknak, mind a globális elitnek az, hogy Oroszországot elválasszák ezektől a forrásoktól.

 2021 végén Putyin még egyszer üzent, hogy nincsenek háborús szándékai, de szemmagasságban akar tárgyalni a nagyhatalmakkal, s békében akar élni Európával – ezt szinte minden beszédében elmondta. Választ nem kapott. A 2022-es müncheni biztonsági konferencián Zelenszkij bejelentette, hogy a NATO tagja akar lenni, s ez pozitív fogadtatásra talált. Ez határkő volt Putyin számára.

A háborús agresszió elindult, de már február végén, márciusban tárgyalások kezdődtek a békekötés feltételeiről, s a felek nagyjából meg is egyeztek. Ám ekkor jött Boris Johnson – a demokraták és a globális elit megbízottjaként –, és leállította a békekötést, azzal biztatva Ukrajnát, hogy a Nyugat kellő segítséget ad ahhoz, hogy megnyerjék ezt a háborút az oroszok ellen. Azóta az Egyesült Államok és az EU minden lépése a háború folytatását segíti elő, ezeket már nem részletezem. Zelenszkij ismét hajlandó lett volna a béketárgyalásokra, erre Bidenék megengedik nekik az ATACMS rakéták alkalmazását orosz területeken, a britek és a franciák pedig azonnal csatlakoznak hozzájuk.

Itt tartunk. 

Ki akar itt békét?

 Igen, Oroszország követett el agressziót. De a provokátorok, akik ebbe belevitték Putyint, mindig tiszták és szentek maradnak? A provokátorok mindig megússzák a felelősségre vonást?

Fricz Tamás - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Flag gondolja (38) Gazdaság (722) Emberi kapcsolatok (36) Történelem (18) Egészség (50) Szépségápolás (15) Mozaik (83) Mozi világ (440) Kultúra (9) Vetítő (30) Heti lámpás (339) Autómánia (61) Alámerült atlantiszom (142) Irodalmi kávéház (543) Rejtőzködő magyarország (168) Tereb (146) Tv fotel (65) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (8012) Életmód (1) Titkok és talányok (12) Jobbegyenes (2895) Sport (729) Politika (1582) Nézőpont (1) Belföld (11) Nagyvilág (1310)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>