Ma 2024 február 21. Eleonóra napja van. Holnap Gerzson napja lesz.
A mohácsi vésztől Trianon első revíziójáig

A mohácsi vésztől Trianon első revíziójáig

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Muhi, Mohács, Majtény, Világos, Trianon.

 

Bár hivatalosan nem tartozik a nemzeti gyásznapok közé, mégis minden érettségizett magyar tudja (na jó, legalábbis elvileg), hogy miért és milyen gyászos nap augusztus 29. Hiszen három év híján fél évezreddel ezelőtt, 1526-ban ezen a napon zajlott le a mohácsi vészként emlegetett nagy csata, amelyben Szulejmán oszmán szultán megsemmisítő vereséget mért a hont – és a keresztény Európát – védő magyar hadseregre.

Nemzeti mitológiánkban máig él az a toposz, hogy a magyar „a katasztrófák nemzete”, és ennek a szimbolikus fő állomásai: Muhi, Mohács, Majtény, Világos, Trianon. Sokak szerint a trianoni szív- és esztelen ország- és nemzetdarabolás végső oka éppen a mohácsi katasztrófa volt. 

Ami örök szimbóluma, viszonyítási pontja, keserve minden nemzeti érzelmű magyarnak, akit érdekel a múltja, esetleg okulni is szeretne belőle a történelem az élet tanítómestere szentencia jegyében.

A közelgő kerek évforduló nyilván ismét ráirányítja majd a figyelmet a magyar történelem egyik legjelentősebb – és egyik legvitatottabb – fordulópontjára. Most azonban csak arra szeretnék utalni, hogy augusztus 29-e Mohácson kívül és túl is különleges, szimbolikus nap történelmünkben. Például öt évvel a sorsdöntő mohácsi csata előtt, éppen ezen a napon foglalta el Szulejmán a Magyar Királyság déli kapuját, Nándorfehérvárt, melynek hős védői a két korábbi ostrom során, 1440-ben és 1456-ban még sikeresen védték meg a kulcsfontosságú erősséget. Tizenöt évvel Mohács után, 1541-ben pedig szintén ezen a napon foglalta el – nem ágyúval és karddal, hanem csellel – az ország fővárosát, Buda várát.

Így augusztus 29. Szulejmán szerencsenapja lett, nemzetünk számára pedig gyásznap. 

Hogy ez aligha volt véletlen egybeesés, arra nézvést Ozsváth Sándor művelődéstörténésznek van egy érdekes teóriája: a keresztény kultúrkörben augusztus 29-e Keresztelő Szent János próféta – Jézus előhírnöke és megkeresztelője – lefejezésének a napja, és a művelt Szulejmán ezt jól tudta. Ahogyan az is érdekes, hogy a világhódító szultán valamennyi hadjáratát Szent György napján (vagy a tájékán) indította el az európai (balkáni) gyülekezőhelyről. Kőszeg ostroma 1532-ben szintén augusztus 29-én ért véget, miután a Bécs ellen vonuló Szulejmán nem tudta elfoglalni a magyar várat, s megelégedett azzal, hogy Jurisics Miklós kapitány kitűzte a lófarkas zászlót („Egy az Isten és Mohamed az ő prófétája!” felirattal) a rommá lőtt vár tetejére. Augusztus 29-én 11 órakor a török had elvonult a vár alól, ezért Kőszegen a mai napig 11 órakor megkondítják a harangokat.

A tizenöt éves háború alatt, 1602-ben szintén ezen a napon foglalta vissza Hasszán nagyvezír a császáriaktól Székesfehérvárt. Hatodszorra azonban nem hozott szerencsét augusztus 29-e a törököknek, mert 1686-ban – a szimbolikus dátum erejében bízva – e napon hiába kíséreltek meg bejutni Szári Szulejmán nagyvezír felmentő csapatai a keresztény szövetséges seregek által június közepe óta ostromolt Budavárba, visszaverték őket, a török védők pedig sikertelenül próbáltak kitörni. Így 

négy nap múlva Buda felszabadult a 145 esztendős oszmán uralom alól, s e nagy győzelmet Európa-szerte Hunyadi János 1456. július 22-i nándorfehérvári diadalához hasonlították.

Kevésbé ismert, hogy augusztus 29. összefügg az október 6-i nemzeti gyásznappal is. Ugyanis 1849-ben ezen a napon döntött úgy a 19. életévét éppen csak betöltő Habsburg Ferenc József császár (akkor még törvénytelen és illegitim magyar király), hogy a magyar szabadságharc politikai és katonai vezetőivel szemben széles körű és szigorú megtorlást kell alkalmazni. Mint legfőbb hadúr augusztus 29-i utasításában felhatalmazta a kíméletlen megtorlásra az általa magyarországi fővezérré kinevezett és teljhatalommal felruházott Haynau táborszernagyot, a halálos ítéletek addigi előzetes felterjesztésének kötelezettségét eltörölte, s a bosszúszomjas fővezérnek csak utólag kellett jelentést tenni a császárnak azokról a személyekről, akiken a halálbüntetést végrehajtották. Így 

noha a megtorlás végrehajtója Haynau lett, annak tényleges elrendelője és jóváhagyója Ferenc József volt.

Ozsváth Sándor szerint az sem lehetett egészen véletlen, hogy a trianoni szerződés 1921. júliusi életbe lépését követően a magyar hatóságoknak éppen ezen a napon kellett átadniuk az osztrákoknak az általuk Burgenlandnak elnevezett ősi magyar területet, benne Sopront és környékét is. Ezt azonban megakadályozta a Prónay Pál és Héjjas Iván vezette „rongyosgárdisták” által kirobbantott nyugat-magyarországi felkelés. Jórészt ennek köszönhetően 

Sopron és környéke (nyolc falu) lakói népszavazáson dönthettek a sorsukról, s az 1921. december 14–16-i voksolás eredményeként – a trianoni diktátum első revíziójával! – visszakerült Magyarországhoz mintegy háromszáz négyzetkilométer terület ötvenezer lakossal.

Van hát miről töprengenünk és megemlékeznünk augusztus 29-én, a „Magyar nép zivataros századaiból”.

Borítókép: Megtalálják II. Lajos király holttestét, a mohácsi csata után (Székely Bertalan festménye)
(Forrás: Wikimedia Commons)

Faggyas Sándor

]]>www.magyarnemzet.hu]]>

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Titkok és talányok (12) Kultúra (6) Gasztronómia (539) Autómánia (61) Nézőpont (1) Mozi világ (440) Rejtőzködő magyarország (168) Mozaik (83) Alámerült atlantiszom (142) Nagyvilág (1309) Mondom a magamét (7417) Történelem (17) Flag gondolja (36) Heti lámpás (304) Politika (1582) Egészség (50) Tv fotel (65) Gazdaság (698) Szépségápolás (15) Vetítő (30) Tereb (146) Belföld (10) Jobbegyenes (2760) Életmód (1) Emberi kapcsolatok (36) Sport (729) Irodalmi kávéház (535)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>