Ma 2022 január 23. Zelma, Rajmund napja van. Holnap Timót napja lesz.
A magyar feltámadás reményében

A magyar feltámadás reményében

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Százötven éve született Horthy Miklós, Magyarország kormányzója.

Százötven éve, 1868. június 18-án született Horthy Miklós, Magyarország kormányzója Kenderesen. A XX. századi történelmünk egyik legfontosabb magyar politikusa nevéhez fűződik az 1917-es otrantói csatában aratott győzelem, a Nemzeti Hadsereg fővezérsége, a két világháború közötti Magyarország stabilitásának megteremtése és a trianoni diktátum revíziója.

A középnemesi, református családból származó Horthy Miklós harmincöt évet szolgált a magyar haditengerészetben: kijárta az akadémiát, majd a Monarchia haditengerészetének főparancsnokaként fejezte be hivatásos szolgálatát. Ferenc József királyt és császárt példaképének tekintette, öt évig a szárnysegédjeként is szolgált, így nem tapasztalatlan emberként került be a politikába, hanem egy udvari körökbe bejáratos, világlátott férfiként, aki két évig világ körüli körúton is járt.

Horthy Miklóst 52 évesen választották meg a Magyar Királyság kormányzójának 1920-ban, 1944-ig be is töltötte hivatalát, 1957-ben halt meg Portugáliában, száműzetésben, az ’56-os forradalom bukása a szabad Magyarországba vetett maradék hitét is elpusztította. Történelmi szerepének és személyének megítélése mai napig vitatott.

A tengerésztiszt

Nagy Miklós Mihály katonai szakíró szerint a mai Horthy-képet a valós történelmi ismeretek helyett inkább a politika és a politikai ideológia által gerjesztett emóciók határozzák meg. A legitimációt tekintve a „bűnös Horthy” képére szüksége volt mind a Rákosi-, mind a Kádár-rendszernek.
– A rendszerváltás elhibázottságának egyik tünete, hogy valamikori történelmi alakjaink megítélésében még csak a szándék sem merült fel a konszenzus megteremtésére. Kormányzói tevékenységét tekintve Horthy kellően betöltötte történelmi küldetését. De nem szabad elfelejtetünk, hogy ennek értékelése csak a mai normákat figyelembe véve nem lehetséges, feltétlenül szem előtt kell tartanunk kora erkölcsi és viselkedési normáit is.

Katonás viselkedésű és mentalitású államfő volt, akinek nagy érdeme volt a trianoni Magyarország katonai erejének – a lehetőségekhez mérten történő – megőrzése, a fegyveres erők és az ország integritásának fenntartása.

Az otrantói ütközettel Horthy Miklós bevonult az egyetemes hadtörténelembe, ám életének ezt részét mintegy felülírta kormányzói tevékenysége. A haditengerész Horthy kiesett a nemzet emlékezetéből, bár az utóbbi években a tudományos élet ismét kezd figyelni rá, ám mindemellett ismét politikai okai lehetnek annak, hogy haditengerészeti sikereiről nem mindenki beszél szívesen.
– Horthy még a XIX. századi erkölcsi normák alapján élő férfi volt. Az egyenességet, a határozott fellépést, a történelmi hagyományok és konvenciók tudatos követését nem lehet tőle elvitatni. S ami a mai ember számára feltűnő lehet: politikusként nagyon tudott viselkedni – fejtette ki a szakíró.

Az országgyarapító

Gulyás László történész, a Horthy-korszak külpolitikájának szakértője szerint Horthy megítélésében sem rövid, sem középtávon nem várható társadalmi és szakmai konszenzus.
– Talán csak száz év múlva. Napjainkban megítélésében egy rendkívül éles különbség áll fenn a polgári-konzervatív-nemzeti oldal és szocialista-liberális oldal között. Személy szerint Horthy Miklóst a magyar történelem pozitív szereplőjének látom. De egy árnyalt kép kidolgozásával még adós a magyar történelemtudomány – mondta a történész.
A magyar külpolitika legfőbb törekvése a területi revízió volt. A külpolitikát formáló politikusok arra törekedtek, hogy a Trianonban elvesztett területekből a lehető legnagyobb részt csatolják vissza az anyaországhoz, a versailles-i békerendszer felszámolásában pedig Németország és Olaszország is érdekelt volt. Gulyás László szerint a területgyarapodásokat időtállónak érezte a korabeli vezetés.
– Horthyék a revíziós sikereket szilárdnak tartották, az gondolták, hogy a visszacsatolt országrészek örök időkre tértek vissza, ezért megkezdték ezek reintegrációját. Sőt még arra is gondoltak, hogy az egykori Felvidéken Szlovákiával, illetve Dél-Erdélyben Romániával szemben további területeket csatolhatnak vissza.
 

A legfőbb hadúr

Ám a divatos történelmi szembenézés alapján egyes történészek igyekeznek belénk sulykolni a bűntudatot – mint ahogy az már a németeknél sikeresen megtörtént –, elítélve az országgyarapítási politikát és a Magyar Királyi Honvédség második világháborús részvételét.
– Így meglehetősen nehéz helyzetben vannak a nemzeti konzervatív történészek, akik objektív módon igyekeznek láttatni a kormányzó ténykedését és második világháborús szereplésünket, hiszen sajnálatos módon ma is kevés ráhatásuk van a hivatalos történeti szemléletmód megváltoztatására.

Horthy Miklós kormányzósága alatt istenfélő, antibolsevista magyar emberként, lovagias tengerésztisztként tevékenykedett a magyar feltámadás reményében, így ennek fényében kell őt megítélnünk – hangsúlyozta Babucs Zoltán hadtörténész, aki szerint a kommunizmus évtizedei alatt szitokszóvá tették a kormányzó nevét és gyalázták életművét, és ezen ,,méregcsepegtetés” annyira hatásos volt, hogy társadalmunkat megosztja a személyisége, míg az elszakított nemzetrészek pozitív képet őriznek róla.

A történész szerint a kormányzó a régi diplomácia híve volt, akit az adott szó kötelezett, ezért próbált nyílt sisakkal küzdeni a második világháborúban. A németek ezt módszeresen kihasználták, és egyre több katonai és gazdasági követeléssel álltak elő. A kormányzó nem rokonszenvezett a bennünket környező országok parvenü vezetőivel, elítélte azok feltétlen németbarátságát, mint ahogy kényszerű szövetséget sem szívlelte, és igyekezett az angolszászok értésére adni, hogy az ország geopolitikai helyzetéből adódóan kénytelen a hadműveletekben részt venni, ám érvelését a nyugati szövetségesek nem fogadták el.
Babucs Zoltán szerint a területgyarapodásokért súlyos árat kellett fizetnünk, hiszen beléptünk a hadviselő felek sorába és a führeri sakkjáték eredményeként ördögi versenyfutás kezdődött, hogy megtarthassuk a visszakapott területeinket.
– Magyarország fegyverkezés terén igyekezett a saját lábára állni, a trianoni megkötöttségekből adódóan évtizedes lemaradásokat kellett behoznia, ami többé-kevésbé sikerült is, bár egy-két lépéssel mindig lemaradtunk a hadviselő felek haditechnikai szintjétől. Felfutóban volt a magyar hadiipar, így megemlíthetjük, hogy a cseheket leszámítva, Közép-Európában csak mi gyártottunk harckocsikat.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a honvédséget a szomszédos államokkal szembeni hadműveletekre készítették fel a revízió szellemiségében, és nem a nagyhatalmak háborújára. A honvédség tehát döntően Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia ellen készült, és nem a „vörös kolosszus” ellen. Az adott körülmények között Horthy – angolbarátsága ellenére – nem tehetett mást, mint a németekkel együtt menetelve, lehetőleg minél kevesebb magyar vér feláldozása árán, hadseregét megőrizve kerüljön ki az újabb világháborúból, nehogy Magyarországon 1918 ősze ismétlődjék meg – amikor hadsereg nélkül maradt, és a koncra éhes „győztes” szomszédok gátlástalanul szakíthatták el országrészeit. Nem csak rajta múlott, hogy e terv végül kudarcot vallott.

Pataki Tamás - ]]>www.magyaridok.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozi világ (440) Egészség (50) Mondom a magamét (5834) Vetítő (30) Sport (729) Belföld (6) Mozaik (83) Gazdaság (663) Jobbegyenes (2202) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36) Politika (1579) Flag gondolja (33) Életmód (1) Alámerült atlantiszom (142) Gasztronómia (539) Autómánia (61) Titkok és talányok (12) Történelem (14) Rejtőzködő magyarország (168) Tereb (139) Heti lámpás (256) Kultúra (6) Nagyvilág (1464) Irodalmi kávéház (509) Szépségápolás (15)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>