De ebben igaza van: a krumplileves az legyen krumplileves. Első tétel: a Magyar Narancs nevű liberális hetilapban mondja Lovasi András zenész, hogy „matematikailag csak úgy lehet ezt a kormányt leváltani, ha a balosok meg a kispártok az LMP-től a Momentumig összehoznának egy választási koalíciót a Jobbikkal. Ennek a koalíciónak az lenne az egyetlen célja, hogy a Fidesz–KDNP-kormányt elküldjék, ami azért lenne fontos, mert szerintem ez az utolsó esély, hogy ez választásokon történjen meg. Ha nem így lesz, márpedig úgy tűnik, hogy nem, akkor úgy harminc-negyven évig maradhat, ami most van, kábé ennyi az autokráciák és diktatúrák szavatossági ideje…”

Azért az szép, amikor egy liberós a tegnap még fennhangon zsidózó és cigányozó szélsőjobbal, valamint az ugyanezeket 2006-ban rendőrökkel lövető baloldallal fogna össze a Fidesz–KDNP leváltására. És másnap mi lenne, kedves Lovasi András? Az hogy működne, amikor mondjuk Gergényi Péter Volner Jánossal és Toroczkai Lászlóval, meg persze a vidám momentumos gyerekekkel, a füvészkertes Juhász Péterrel és a szép szem­öldökű Vona Gáborral alakítana kormányt? Ki merre tekergetné a kereket?

Mit tesz a sors, maga Lovasi András mondta egy év eleji interjúban: „általában elmondhatjuk, hogy van ez az opportunista buzgómócsingfajta, régen ezekből KISZ-titkár lett, most meg ott nyomulnak mindenhol…” Nyilván saját magára és a többi nyomuló opportunistára gondolt, akiket már csak egy közös cél vezérel, hatalomra kerülni bármi áron, aztán lopni, lopni, lopni, amíg lehet, és van mit, mert erre a széthúzó bandára a ciklus letelte előtt mindenképpen rászakadna az ég.

Kádár szelleme üzenhetne az osztrák választásokat megnyerő Osztrák Néppárt vezetőjének is. Sebastian Kurz most azon tűnődik, hogy hallgasson-e a borzalmas osztrák népre, akik a Zsidó Világszövetség elnökét, Ronald Lauder urat felháborító módon 60 százalékos arányban két jobboldali pártra szavaztak. Ha már itt vagyunk, tegyük helyre a dolgot: az Osztrák Szabadságpárt nem szélsőjobboldali. Hanem patrióta. Pontosan úgy, ahogy újabban, a kampány idejére a most győztes Néppárt is az lett.

A szocialista internacionálé pártjai, követve Lauder úr intelmeit, Németországtól kezdődően azonban most szeretnének beleszólni az osztrák belügyekbe, ami fenemód elegáns azt követően, hogy a katalán elszakadási törekvések kezelését spanyol belügynek tekintették. Ott csak a katalánok 20 százaléka állt az elszakadás mellé, ami a spanyol lakosság 4 százalékát tette ki. Ehhez képest az osztrákok 60 százalékának akaratába lehet belepofázni, az nem belügy. „Szomorú és aggasztó, hogy egy ilyen formáció a szavazatok több mint negyedét megszerezte…” – mondta Ronald Lauder az FPÖ-re utalva.

Miért szomorú? Miért aggasztó? A bukott szocialista kancellár, Christian Kern elszólta magát. Azért, mert a két jobboldali párt elindíthatja Ausztriát az „orbanizáció” útján. Ami azt jelenti, hogy az osztrák nép kétharmada nem kér az irányított népvándorlásból, és szeretné megtartani Ausztriát osztráknak. A krumplileves az legyen krumplileves.

Ilyenformán elérkeztünk korunk fő kérdéséhez: van-e joga az osztrák népnek a magyarok mintájára ahhoz, hogy saját kinyilvánított akaratának megfelelően alakítsa saját sorsát, avagy az elit ismét elárulja a többséget? Valahogy úgy, ahogy mifelénk most a hatalomra éhes lib-bal-jobb szeretné.

Bencsik András -]]> www.demokrata.hu]]>