A francia forradalom volt az első nagyszabású kísérlet arra, hogy a társadalmat megnyerően hangzó hazugságokra építve alakítsák át. Az egyenlőség programja sokak számára vonzónak tűnt, ám rövid idő alatt kiderült, hogy a gyakorlati megvalósítás, amely mögött valójában a polgárság törekvése húzódott meg az arisztokrácia pozícióinak elfoglalására, csupán véres terrorral vihető keresztül, úgy sem sokáig.

A XIX. század végén, a XX. század elején ugyanezt az utat járta be a kizsákmányolás eltörlésének gondolata. Nos, a kizsákmányolás nélküli gazdasági modellről is kiderült, hogy miközben ez is csupán a hatalom újraosztását, új hatalmi garnitúra berendezkedését szolgálta, szintén csak véres terrorral lehetett megvalósítani és fenntartani.

Egy évtizede új hazugság kísértete járja be a nyugati világot, a menekültbefogadás erkölcsi parancsának kísértete. Ahogy az előző kettő, persze ez is csak álca: most a demográfiai válságból fakadó, a tőkés érdekeket húsba vágóan sértő munkaerőhiány fenyegetése rejlik mögötte. A középosztály fiataljai, akik 1968 után átvették és megöregedve is megtartották a társalom befolyásolásának minden eszköze, a sajtó, az egyetemek, a színházak feletti uralmat, arra kondicionálják a társadalmat, hogy e hazugságnak megfelelően viselkedjen, és még csak gondolni se merjen rá, hogy lehetne másképp is válaszolni arra a népindulásra, ami a nyugati világot fenyegeti.

A hazugságoknak azonban az a természetük, hogy előbb-utóbb lelepleződnek. Kiderült, hogy az embereket egyenlőre szabni csak guillotine-nal lehet; hogy a magántulajdon eltörléséből még nagyobb kizsákmányolás lesz, mint amit eltörölni ígért; és hogy Európában néhány ezer kivételtől eltekintve nincsenek is menekültek, csupán könnyű megélhetést kereső migránsok milliói, akik előtt az olcsó munkaerőre váró vállalkozások nyitják szélesre a kapukat. Európa népei kezdenek ébredezni ebből a rossz álomból, kezdik merni kimondani az igazságot. A nagy kérdés azonban itt lebeg fölöttünk: nem késtek el vele?

Bencsik Gábor - ]]>www.demokrata.hu]]>