Ahol pedig ismerték mindkettőt, ott nemzeti becsület kérdése, hogy mindkettőt tilos legyen tagadni, mentegetni, kigúnyolni.

A lengyelek, csehek, szlovákok tudják ezt.

A mi törvényünk viszont olyan lett, hogy csak az egyik iszonyatot ítéli el. Ilyen lett, mert itt nyolc éve tesznek a nemzeti becsületre.

Tisztességes ember nem ír le olyan szavakat, hogy „holokamu” (lásd kurucinfo). Nem, mert sok mindenről lehet vitatkozni – lehet vitatkozni számokról, s még inkább arról, hogy Magyarország egészen 1944. március 19-ig menedéke volt-e a kelet-közép-euró­pai zsidóságnak, vagy sem (az volt). De tisztességes ember, civilizált ember, EMBER nem holokamuzik. Mert akkor halottat gyaláz, és szemen köpi Szerb Antalt, Radnótit vagy éppen Rejtő Jenőt. S mind a többieket. „Holokamuzni”, „zsideszezni” csak a pincepatkányok szoktak. Azok írják le egy ember halála kapcsán, hogy „egy spiclivel kevesebb, útban a pokol felé az eszdéeszes főrabbi”.

  

A pincepatkányok, a barna csőcselék hangja ez.

S mert a törvény olyan lett minálunk, amilyen, hát a vörös csőcselék is vigyoroghat. És boldogan zsidózhat tovább titokban, ahogy szokott, és kiröhögheti saját vagy apja vagy nagyapja bű­neit, gyilkosságait, embertelenségeit, a kitelepítéseket, kínzásokat – az EMBER meghurcolását egy beteg eszme jegyében.

S így válik lehetetlenné minden értelmes párbeszéd.

Az egyik oldalon „holokamuznak és zsideszeznek”, a másikon meg azt meri állítani a „történész”, hogy Sztálin haláltáborai nem is haláltáborok voltak, hanem szükségszerű következményei a nagy átalakításnak.

A történelem nem tesz semmi mást, csak ismétli önmagát.

Volt már olyan is, hogy nagyon nem volt mindegy, mit olvas az ember. S hová ír az ember. A kunbéla-fajtáknak mindenki náci volt, aki nem a Vörös Újságon vagy a Népszaván csüngött.

De ettől függetlenül – a vörös csőcseléktől függetlenül – tisztességes ember tudta, nagyon nem mindegy ám, hogy Kelet Népe vagy Új Magyarság! Nagyon nem mindegy ám, hogy Sinka, Féja, Németh László, Móricz Zsigmond és Pethő Sándor vagy Milotay István (bár az a régi Milotay legalább írni tudott)!

„Felháborító, hogy nekem, Magyarország miniszterelnökének, aki egy teljesen új politikai irányt akarok bevezetni a magyar közéletbe, s új stílust, új szellemet, új lelket önteni a magyar politikába, csak nekem nincs olyan politikai orgánumom, amely kizárólag az én eszméimet képviselje” – fakadt ki a harmincas évek elején Gömbös Gyula, és megvette kilóra Milotayt, aki nyilván azzal a felkiáltással hagyta ott Pethő Sándort, hogy „Sándor, te lefeküdtél a politikának!”.

Itt van megint a táltos, aki új stílust, új szellemet, új lelket akar önteni a magyar politikába (még szerencse, hogy nem lesz belőle miniszterelnök!). S ha valakit érdekel, milyen is az új stílus, az olvasgassa őket. A barikádot meg a kurucinfót. Nézze meg mai lapszámunkban az összeállítást. Ez az új stílus. S az új Milotay éppen egy gyékényen árul a régi Gyurcsánnyal.

Imigyen teljesedett be az írástudók árulása. Akik tizenöt éve engem, minket náciznak, azoknak már szavuk sincsen arra, amit a barna csőcselék csinál. Tesz és ír. S az írástudók árulásának következménye az is, hogy a Halló Vasárnap meg a Fásy mulató prosztólila zakós egykori sztárja ma írástudónak képzeli magát. Akik még életükben nem olvastak semmit Féjától vagy Németh Lászlótól, azok hozzák az új stílust. A minőség forradalmából így lett a kétszer kettő józansága: egyedül vagyunk. Megint egyedül. S körben összefolyt a vörösbarna csőcselék...

Bayer Zsolt, magyarhirlap.hu