Körben a tömeg őrjöng, sihederek és gyerekek állnak a brutálisan meggyilkoltak holttestei körül, többen telefonjukkal fényképezik a levágott fejeket. Egészen közelről. És vigyorognak közben, elégedetten.

Az egyik lefejezett áldozat egy ferences szerzetes. Francois Murad volt a neve. Negyvenkilenc évet élt. Kolostorát a Dzsabhat al-Núszra csoport foglalta el június 23-án, ekkor történt a borzalom. Aki kibírja, megnézheti az egész jelenetet, fent van a neten. Miképpen az is, amikor egy másik „lázadó” vezér kivágja egy szír kormánykatona szívét, és eszik belőle.

Fent vannak a neten, megnézhetők az atavisztikus rettenet képsorai.

A maradék józanság, az emberi lélek sarokba szorított, szűkölő igazságérzete magától értetődő természetességgel sikolt fel, hogy azokat, akik rozsdás késsel levágják emberek fejét, s akik frissen megölt áldozatuk szívéből esznek, azokat ki kell irtani.

Ehhez képest ezek a „lázadók” most támogatást kapnak Amerikától és a Nyugattól. Hiszen ők Aszad rendszerének ellenzéke. Aszad rendszere pedig köszönő viszonyban sincs semmiféle demokráciával, ez kétségtelen. De ezekhez képest maga a jogállam, a béke, a biztonság és az emberi jogok földi paradicsoma.

De mindez nem számít. Valójában soha sem volt szó emberi jogokról, demokráciáról s efféle emberi limlomokról, amikor a „nagyhatalmak” betették a lábukat bárhová.

Hát akkor miről lehet szó?

Június 10-én Roland Dumas volt francia külügyminiszter interjút adott a Le Chaine Parlementaire tévécsatornának. Ebben a többi között elmondja, hogy Anglia már két évvel az „arab tavasz” előtt tervezte a szíriai polgárháborút. Izraeli politikusok bizalmas közléseire hivatkozva beszél egy bizonyos „Yinon-tervről”, amelynek célja az Izraellel ellenséges országok „balkanizációja”. A cél, hogy Izrael átvegye a Közel-Kelet energiahordozói feletti ellenőrzést, méghozzá abban a pillanatban, amikor az Egyesült Államok belebukik az Izrael érdekében vívott közel-keleti háborúiba. Ez a tervezett új világrend egyik fontos fejezete – fejtette ki Dumas.

Nos, például erről lehet szó.

S ebből a szempontból érdemes végignézni az „arab tavasznak” nevezett, kívülről szervezett lázadássorozat eseményeit, s végiggondolni, mi is történik most éppen Egyiptomban. Az történik az új világrend jegyében, hogy a demokratikusan megválasztott, ámbár nem kézben tartható államfőt a külföldi titkosszolgálatok által ellenőrzött hadsereg eltávolítja. „Vallásos” alkotmányát egyszerűen felfüggesztik, a hozzá hű médiát elnémítják. Mindeközben áhítatosan hivatkoznak a népre. Arra a népre, amely Egyiptom esetében körülbelül 75 millió embert jelent, a Tahrír téren pedig eleddig mindösszesen megfordult egymillió. (Ennek nagyjából fele az eltávolított elnök híve…)

Így zajlik az „arab tavasz”. És Francois Murad ferences szerzetes rozsdás késsel levágott feje nem válik szimbólummá a világban, mert a média gondosan ügyel rá, hogy ne válhasson azzá. Francois Murad rozsdás késsel levágott feje „nem időszerű” borzalom. Nem elegendő egy igazi skandalumhoz. Egy világméretű botrányhoz arra van szükség, hogy valahol valaki csúnyát mondjon egy homokosról, vagy valaki megadóztassa a bankokat.

Rüdiger Safranski elmondja, miért van ez így: „Csak államoknak és államszövetségeknek van hatalmuk, az »emberiségnek« nincs hatalma. Az emberiség csupán varázsige a valódi hatalmak arénájában, ahol hatalom, termelékenység és gazdagság globális aszimmetriái új típusú szuverenitáslejtőt hoznak létre: szuverén az, mint újabban tapasztaljuk, aki saját cselekvésének terhes következményeit másokra háríthatja át. Ennyiben az Egyesült Államok szuverénebb más államoknál, amikor nemzetközi környezetvédelmi egyezményeket szabotál. Mikor az energiatartalékok, a víz vagy a levegő fogytán van, még mindig a hatalom dönt az életesélyek elosztásáról. A hiány következményeit először a gyengébbek viselik – míg aztán sújtják az erősebbeket is. Önámítás mindenesetre azt hinni, hogy az apokaliptikus méretű globális problémák globális szolidaritáshoz vezetnek. Itt is érvényes a szabály: az utolsók viselik a terhet. Amíg azt remélhetjük, hogy az utolsó előttiekhez tartozunk, ez a logika marad érvényben.”

De a logikán túl ott van Francois Murad ferences szerzetes rozsdás késsel levágott feje. És ez az igazi világbotrány.

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu