Az EP kilátásba helyezi, hogy amennyiben Magyarország nem ad megfelelő választ, a hírhedt 7. cikkely alapján fog intézkedni. Hannes Swoboda, a szocialisták frakcióvezetője egyenesen így fogalmaz: „Ha az Orbán-kormány nem reagál kellőképpen az uniós aggodalmakra, akkor a szocialisták nem fognak habozni a hetes cikkelyt illetően.”

A tekegolyót elgurították tehát. Hogy hol fog majd megállni, nem tudja senki.

Az EP szocialista, liberális, zöld és többek között kommunista frakciója szavazta meg ezt. (Eltöprengett már valaki azon, miképpen ülhet az Európai Parlamentben kommunista frakció? Eltöprengett már valaki azon, hogy miért jobbak és kevésbé bűzlenek a kommunisták által hátrahagyott hullahegyek, mint a nácik által hátrahagyott hullahegyek? Eltöprengett már valaki azon, miért nem mindegy, hogy faji vagy osztályalapon irtanak ki milliókat? Eltöprengett már valaki azon, miért nem szégyelli az Európai Parlament a kommunistáit?)

A szocialisták megszavazták, hogyha mondjuk az Orbán-kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a jegybank elnöke esküt tegyen Magyarországra, akkor ad absurdum elveszik Magyarország szavazati jogát.

Göncz Kinga és Tabajdi Csaba is megszavazta ezt.
Nem változik itt semmi sem. Mert ez ugyanolyan, mint amikor Jászi Oszkár rohangált a kisantanthoz, hogy szállja már meg végre Magyarországot, mert akkor ők újra bevezetik a nagyszerű proletárdiktatúrát.
Nem változott itt semmi sem.

A kérdés már csak az, vajon elképzelhető-e ilyen magatartás bárhol máshol a világban.
Nem. Nem képzelhető el.

Amikor Jörg Haider miatt legutóbb összeröffent a fényességes Európa, hogy keresztre feszítse Ausztriát, és a kancellár így szólt: Ausztria stabil demokrácia, nem pedig lábtörlő – nos, akkor az osztrák szocialisták vezére csak annyit mondott, hogy legyen vége a hajtóvadászatnak hazája ellen.

Ez az a mondat, amelyet Göncz Kinga, Tabajdi Csaba és a többi magyar szocialista soha életében nem fog kimondani. Nem, mert ők Kun Béla, Jászi Oszkár, Károlyi Mihály, Roboz Imre és a többi hazaáruló örökösének tartják magukat. És büszkén vállalják ezt az örökséget.
S ezzel szemben megvetnek minden mást. Megvetik, gyűlölik, lesajnálják, szégyenpadra ültetik az övékétől eltérő gondolkodást, hitet, hagyományt, örökséget.
S ebben remek partnereik akadnak a „fényességes Európában”.

Ez a megszavazott határozat, amelyhez nevüket adták a Magyarországról odaküldött baloldali képviselők is, Európa szégyene.

Az, mert az ország, illetve a kormány ellen felhozott vádak döntő többsége hazugság.

Az, mert ugyanez az Európa mélyen hallgatott, amikor 2006-ban Magyarországon minden normát, mértéket, emberi jogot felrúgott és zárójelbe tett a kormány és annak rendőrsége.

Az, mert ugyanez az Európa mélyen hallgat most is, amikor kilencvenesztendős asszonyokat fosztanak meg állampolgárságuktól – és másokat is, persze. Itt, a szomszédban, Szlovákiában.

Az, mert ugyanez az Európa mélyen hallgat a szlovák nyelvtörvény ügyében is. Az nem érdekli Európát. Helyette valamelyik idióta azt harsogja, hogy „Magyarországon megfigyelik és elnyomják a kisebbségeket”.

Arcpirító, aljas hazugság. Arcpirító, aljas hazugság itt minden. Csak az igaz, ami a háttérben meghúzódik. Hogy Kun Béla és Jászi Oszkár örökösei képtelenek elviselni a szabad és demokratikus választások eredményét, a kétharmados Fidesz-győzelmet. A nemzetközi tőke pedig képtelen elviselni, hogy most neki is fizetnie kell, nem csak a bennszülötteknek.

A háttérhatalom igazi és valós. A háttérben meghúzódó szándékok és érdekek is valósak. Minden más hazugság.

De január 21-én megmutattuk, hogy nem tűrjük el mindezt szótlanul. Az ország legújabb kori történelmének legbékésebb, legszelídebb, legcsendesebb, legszeretetteljesebb felvonulásán fejeztük ki hitünket és akaratunkat.

S mert mást nem tudtak kitalálni, hát legutóbb éppen antiszemitának hazudták ezt a felvonulást.
Ez van. Ez van most.