A nap kérdése: hány fokosra hevült Szabó Rebeka szakpolitikus agya, amikor a következő bevezetéssel küldött szét az előbb egy kormánynak szánt harcias üzenetet:

A Párbeszéd Magyarországért az újabb hőségriadó apropóján felszólítja a kormányt, hogy hajtson végre klímavédelmi fordulatot: ha továbbra is a jelenlegi intenzitással nő az átlaghőmérséklet, az egyre gyakoribb időjárási szélsőségek az életminőségben és a gazdaságban beláthatatlan károkat fognak okozni.” (444)

Igen, talán képzeljük most magunk elé szegény Szabó Rebekát. Ül valahol, egyedül, meleg is van, büdös is van, s hiába kutatja ez utóbbi okát. Ül Rebeka, magányosan, frusztrált, elbaszott életébe zártan, vágyna erre-arra, de hiába. Ráadásul kitört a nyár, mindenki a vizeknél, még a válogatott is csodálatosan menetel, nagyon nehéz ilyenkor valami okosat kitalálni. Különösen annak, aki még életében nem talált ki semmi okosat.

És akkor Rebeka belecsap. Szintet lép, nekifeszül a végtelenségnek, heroikus küzdelembe indul, egy kóbor pillanatig Antigonénak képzeli magát, esetleg Zrínyi Ilonának, bár ez utóbbit túlságosan és kirekesztőnek magyarnak tartja.

Nekivág Szabó Rebeka a tutinak: Felszólítja a kormányt, hogy csavarja le a meleget.

Ok Rebi. Lecsavarjuk bazmeg. S ha ezzel végeztünk, globális szintén is kitekerjük a felmelegedés nyakát, például úgy, hogy hadat üzenünk az Egyesült Államoknak, elfoglaljuk, mint egyszerű gyarmatot Magyarországhoz csatoljuk, s így már gyerekjáték lesz rávenni őket, hogy írják alá a széndioxid-kibocsátási egyezményeket.

Jó lesz így, Rebi?

Addig te hűsölj tovább. Nem sokára itt az uzsonna ideje, mindjárt jönnek az ápolók…

Bayer Zsolt

Forrás: ]]>Bádog - Bayer Zsolt blogja]]>