- 0
Te semmit nem értesz kislányom…
„Soha többé kommunizmust!” – kiáltott fel Klára, aztán elnyomta az álom. Alig nyomta el, máris megjelent neki a nagyapja, az Apró bácsi, éppen úgy, ahogy Hamlet atyjának szelleme a Helsingöri vár fokán.
-Kisunokám, neked teljesen elment az eszed? – szólt feddőn Klárára, aki már az első szavak hallatán elpityeredett.
-De miért nagypapa? – kérdezte hüppögve, halkan.
-Kislányom, nézz körül a házban. Ezt a házat például egy olyan zsidó nagypolgártól vettük el a kommunizmus nevében, aki egész életében azt vallotta, hogy „soha-soha kommunizmust”. Így lett az enyém. Az elvtársak nekem adták. És meg is érdemeltem, meg is szolgáltam, különösen az ’56-os ellenforradalom leverése után. Aztán jöttek a szép, csöndes, nyugodt évtizedek, a „konszolidáció”, nézz csak körül kislányom, most rehabilitálják azokat az évtizedeket, most nő fel egy generáció, amelyiknek az egyetemeken azt tanítják, hogy a kommunizmus szép és jó, csak eddig rosszul volt „csinálva”, olvasgass Tamás Gáspár Miklóst, Szalai Erzsébetet meg Mércét kislányom! És akkor éppen most kell neked ilyen zöldségeket összehordanod…
-De nagypapa, mindjárt itt a választás…
-Ne azzal törődj kislányom! Inkább gondolj a „rendszerváltásra”! Amikor nagyanyád segítségével a –lássuk be, teljesen képességtelen férjed- milliárdos lehetett. Hát mit gondolsz, ha nincsen kommunizmus, lehetne nektek ennyi pénzetek, ingatlanotok, vagyonotok, befolyásotok? Dehogy lehetne!
-Nagypapa, és ha még egyszer kommunizmus lesz? Akkor majd tőlünk is elveszik mindezt?
-Te semmit nem értesz kislányom… ha még egyszer kommunizmus lesz, annak kell majd ismét az élére állnotok. És a lehető leghangosabban kell majd követeljétek a MINDENKI MÁS vagyonának elvételét. És mindenképpen részt kell majd vegyetek kivégzéseken is, mert akkor jutalmul megint megkapjátok majd a zsidó nagypolgár házát. Örök körforgás ez kislányom, s ha nem így lenne, akkor a hozzánk hasonló tehetségtelen senkik mindörökké tehetségtelen senkik maradnának. Úgyhogy soha többé ne beszélj hülyeségeket!
Forrás: Bádog - Bayer Zsolt blogja