A DNA attól sem riad vissza, hogy Magyarországot is belekeverje konstruált vádjaiba, magyarországi önkormányzatokat is felhasználjon, amikor egy-egy erdélyi település polgármesterét kell megrágalmaznia. Ezt láthatjuk Gyergyószentmiklós polgármestere, Mezei János esetében is. Forduljunk ismét az Erdélyi Naplóhoz: „Gyergyószentmiklós polgármestere, Mezei János ellen olyan ügy miatt indult ügyészségi vizsgálat, amelyben Budapest V. kerületi önkormányzata is érintett. A DNA hivatali visszaéléssel, zsarolással és sikkasztásra való felbujtással vádolta az elöljárót, akit hosszú időre eltiltott hivatali gyakorlásától, és az idén már nem is indult a választásokon.

A vádhatóság szerint Mezei azzal követett el hivatali visszaélést, hogy a város nevében eladott egy olyan telket, amely a gyergyószentmiklósi és a budapesti V. kerületi önkormányzat közös cégének, a Monturist Kft.-nek a tulajdonában volt, és amely nem lett volna eladható a magyarországi többségi tulajdonos beleegyezése nélkül. A zsarolás ténye – a vádhatóság szerint – abban merül ki, hogy a városatya a Monturist Kft. kisebbségi tulajdonosaként felszólította a cég ügyvezetőjét – aki a feljelentést tette ellene –, hogy mondjon le tisztségéről, a sikkasztásra való felbujtást pedig akkor követte el, amikor az ügyészségi vizsgálat idején arra kérte a hivatal titkárnőjét, hogy hozza el neki az önkormányzati testület egyik ülésének videofelvételét.”

A témával majd’ egy éve foglalkozó Válasz is írt a magyar polgármestereket és kormányzati embereket ért DNA-s támadásokról, és a következő eseteket említette meg: „Mivel az erdélyi magyar politikai elit politikailag és gazdaságilag is integrálódott a bukaresti közegbe, várható volt, hogy az RMDSZ sem ússza meg. Ennek első jeleként 2012-ben Borbély Lászlót, az RMDSZ politikai alelnökét – akkor még környezetvédelmi miniszterként – a DNA befolyással való üzérkedéssel és vagyonnyilatkozatának meghamisításával gyanúsította meg. Borbély lemondott, de az akkor ellenzékben lévő szocialisták nem járultak hozzá mentelmi joga megvonásához, így a bírósági szakaszt megúszta. Eddig. Most ismét elővették az ügyét. Vagy emlékszünk még a háromszéki szenátorra, Olosz Gergelyre, akit a DNA azzal vádolt, hogy az Országos Energiaszabályozó Hatóság vezetőjeként 2007-ben és 2008-ban állami szerződésekhez juttatott négy céget, s ennek fejében pedig több mint 500 ezer eurót és 400 ezer lejt kért.

Néha viszont félrehord az igazságszolgáltatás fegyvere: a DNA hivatali visszaéléssel vádolta meg a restitúciós bizottság tagjaként dolgozó Markó Attilát egy ingatlan-visszaszolgáltatási ügyben, közben kiderült, hogy az ominózus ülésen a politikus részt sem vett, alá sem írt semmit. Arról a székelyföldi politikusról van szó, akinek restitúciós munkáját a református egyháznak visszaszolgáltatott sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumért folyó perben a romániai bíróság felfüggesztett börtönbüntetéssel honorálta (a kollégiumot »visszaállamosították«, átadták az önkormányzatnak).”

Ma már egyre inkább világos, hogy nem csak Markó Attila esetében „hordott félre az igazságszolgáltatás fegyvere”, félrehord az majd’ minden alkalommal. Félrehord, vagy a legközvetlenebb, legocsmányabb politikai okokból rágalmaz meg valakit (bárkit!) a DNA. Markó Attila esetében pusztán arról van szó, hogy Sepsiszentgyörgy „határváros”, a magyar többségű Székelyföld keleti szélén fekszik, Kovászna központja, jelentős román betelepedés (betelepítés) zajlik a városba, és a román politika mindenáron meg akarta akadályozni, hogy a történelmi Székely Mikó Kollégiumot visszakapja az egyház. Ezt az eleve törvénytelen és becstelen román szándékot volt hivatott megtámogatni a DNA törvénytelen és becstelen rágalomhadjárata.

De vannak egészen kirívó esetek is. Ilyen például Maksa polgármeste­rének kálváriája, amelyről a Nagybánya.ro számol be: „Maksa polgármesterének az esete egyféle rémtörténetként is felfogható. Arról szól, hova vezethet az egymás ellen leszámoló hadjáratot folytató erdélyi magyar politikusok ámokfutása, amelynek mindig a település látja a kárát. Ugyanakkor előtérbe hozza a romániai jogrend súlyos hézagait is, amelynek egyik szembeötlő példája szerint bárkit meg lehet hurcolni igazságtalanul, anélkül, hogy a feljelentőnek baja esne.

A háromszéki település polgármestere ellen 2013 óta egymást érték a feljelentések. Olcsó vigasznak tartja, hogy az RMDSZ-es ellenfelei közül kikerülő notórius feljelentők összes ügyészségi, rendőrségi beadványa igaztalannak bizonyult: egyetlen esetben sem kerültek az őt sikkasztással, hamisítással és mindenfajta lopással megvádolók beadványai bíróság elé, az ellene felhozott vádak még az ügyészségi kivizsgálás fázisában megbuktak, minden büntetőeljárást megszüntettek vele szemben. A dióhéjban összefoglalt történet többéves kálváriát takar: csak a DNA brassói székhelyén tizennégy alkalommal járt – egy napra le is tartóztatták –, a többi rendőrségi és »normál« ügyészségi kihallgatások számát már nem is jegyzi. A tortúrának szívinfarktus és egyéb megbetegedések őrzik a nyomait, jogi elégtételre pedig semmi remény, hiszen védőügyvédje szerint Romániában soha nem a feljelentőt büntetik, hanem a feljelentettnek kell ártatlanságát bizonyítania.”

Legutóbb pedig Kolozsvár népszerű alpolgármesterét, Horváth Annát vádolták meg, lássuk erről az Erdélyi Napló cikkét: „Most pedig Kolozsvár alpolgármestere, az RMDSZ színeit képviselő Horváth Anna következett, akit hatvannapos hatósági felügyelet alá helyeztek, és eltiltották hivatal gyakorlásától, befolyással történő üzérkedés gyanújával. Az ügyészek azt állítják, hogy az alpolgármester egy kolozsvári vállalkozó építkezési engedélyének kibocsátásáért 60 darab fesztiválbérletet kért, összesen húszezer lej értékben, amelyekkel a választási kampányában segédkező önkénteseket akarta jutalmazni. Euróban számolva az összeg 4500 eurónak felel meg.”

(folytatjuk)

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>