Legalábbis ez így életszerű. Aztán Daul sajtóreggelin elhangzott kijelentéseinek egy része bekerült a nyilvánosságba, és a „legérdekesebb”, „legszenzációsabb” kijelentést éppen a francia sajtómunkás vetette a nyilvánosság elé. Nevezetesen ezt: „Ha Magyarország választójogot ad egy másik EU-országban élő kisebbség tagjainak, az egyenlő lenne a határok el nem ismerésével, és ez elfogadhatatlan.”

A francia sajtómunkás nem tett fel külön kérdéseket Daul úrnak a kijelentéssel kapcsolatban az anyanyelvén, lévén, hátha félreértette a dolgot. Nem tett fel kérdést, pedig ő sajtómunkás, aki pontosan tudja, hogy az EU-ban Romániától kezdve Németországon át Franciaországig mindenhol szavazati joguk van a kettős állampolgároknak. Csak furcsa hát, ha ezt Magyarországnak megtiltanák. De nem, a francia sajtómunkás nem ér rá ilyen apróságokkal bíbelődni, ő siet megvédeni a sajtószabadságot és a demokráciát, most éppen Magyarországon.

Így marad hát ez a Daul-féle „kijelentés”, és elindul a maga útján. És hamar megérkezik Tabajdi Csaba szocialista EP-képviselő asztalára, aki megérzi benne a lehetőséget, és lecsap rá. És láss csodát, hipp-hopp, befut a hír Magyarországra is. És dalmahodik, mint egy késő nyári, fenyegető cumulus az ég alján…

És délután Bolgár György már majdnem sikolt a nem várt gyönyörtől odabent a Klubrádió stúdiójában, mondván, már az Európai Néppárt is keményen rendreutasítja a Fideszt és Orbánt, pedig ők egy család tagjai. És megy a szó erről két órán keresztül, hogy lám-lám, micsoda botrány lesz ebből is, lám-lám, nem adhatunk szavazati jogot az állampolgárságot nyert határon túli magyaroknak. És megjelennek tegnap reggel az újságok, a Népszava című, „szociáldemokrata napilap” elején öles betűkkel hirdeti: „A Néppárt is pofozza a Fideszt”. És mondják, és írják, aprókat sikkantgatva az élvezettől…

A Népszabadság óvatosabb – és ha lehet, még furcsább. Ott ugyanis már tudják, hogy az egészből semmi sem igaz. Daul szóvivője útján már helyreigazította a francia sajtómunkást, közölvén, hogy az elnök úr valójában annyit mondott, ha állampolgárság nélkül adná meg Magyarország a szavazati jogot a határon túli magyaroknak, az lenne elfogadhatatlan. Ugye-ugye… De a Népszabadság azért nem hagyja a lehetőséget, hogyha kisebbet is, de rúgjon egyet, ezért az eufemisztikus Zavar az uniós erőtérben címmel indít. Ez magyarul annyit jelent: semmi sem igaz abból, ami Daulnak tulajdonítva megjelent a nyilvánosságban. Csak hát ezt nem írja le egy elkötelezett sajtómunkás, aki ráadásul éppen küzd a sajtószabadságért.

S a cím alatt olvasható cikkből megtudjuk aztán, hogy „az uniós tagországok többségében – ott, ahol van kettős állampolgárság – szavazati jogot is kaptak az érintettek, amellyel élni is szoktak”. De – mint a cikk egészét elolvasva ez kihámozható – ez Magyarország esetében akkor is aggályos. Még Valki László nemzetközi jogászt is megszólaltatják, aki imigyen nyilatkozik: „Az uniós jogrendszerben nincs olyan konkrét előírás, amely tiltaná a szavazati jog megadását azoknak a magyar állampolgá­roknak, akik nem élnek Magyarországon. A néppárti frakcióelnök eredeti nyilatkozatát ugyanakkor ő elég egyértelmű politikai állásfoglalásnak minősítette.”

Ez a fentebb idézett két mondat az undorító sajtóhazudozás mintapéldája, kéretik minden újságíró-iskolában tanítani! Először is: nincs „de” szócskával nyomatékosítható ellentét a két mondat között. Továbbá nincsen a néppárti frakcióelnöknek „eredeti” nyilatkozata, csak egy hülye francia sajtómunkás hazugsága van. De mindebből mégis össze lehet fabrikálni valami dehonesztálót a kormányra – aztán lehet menni védeni a sajtószabadságot. (Kis színes: ezt a cikket tegnap délben írtam. Az Index címlapján még mindig ott virított a cím: Brüsszeli frakcióvezetője beszólt Orbánnak. Bravó, Uj Peti!)

Mindegy. Ez is csak egy adalék ezekhez. És ha majd a médiatörvényről is kiderül, hogy minden támadott passzusa ott van valamelyik uniós jogszabályban, legfeljebb elmondják a megfellebbezhetetlen érvüket: Igen-igen, de ott már kétszáz éve demokrácia van.

És ez is mindegy.
Mert ezek éppen ennyit érnek.