A mi párhuzamos világaink mintha sohasem találkoznának.

Ha pedig meggörbítjük a teret, és arra várunk, hogy most majd végre mégis beköszön kalapot emelve a párhuzamos, csalatkoznunk kell. A párhuzamos helyett vagy egy Szanyi Tibor, vagy egy Szél Bernadett, vagy újabban egy Simicska Lajos köszön csak be abból az érthetetlen, másik világból.

Hallgatjuk például, évek óta, hogy minden rossz. Hogy a gazdaság bármelyik pillanatban összeomolhat. De nem omlott össze. A párhuzamos világ lakói összekuszálták a klasszikus dramaturgiát. Már 2010-ben behozták a színpadra a puskát, de azóta sem sütötték el. Ha pedig mégis, titokban, akkor többnyire tökön lőtték magukat. Mert hát nem lett bankcsőd, nem léptük túl az Európai Unió által meghatározott hiányt (amit csak az Orbán-kormány(ok) nem léphettek át, elődeik bármikor, bármennyivel).

Nem omlott össze a munkaerőpiac, a nyugdíjrendszer, az oktatás – nem omlott össze semmi sem, pedig a párhuzamos világ szomorkás, savanyú képű és savanyú szagú lakói erre készülnek hosszú-hosszú évek óta. Akkor derülnének fel, és akkor illatosítanák be magukat levendulás vízzel, ha végre valami összeomlana. De nem omlik, a fene egye meg. Sőt…

Itt van most az új OECD-jelentés. Ebben a következő megállapítások olvashatók: „Megállapítják, hogy tíz évre kitekintve hazánk a legjobban teljesítő országok között van, és a végrehajtott reformok itt járultak hozzá az egyik legnagyobb mértékben a növekedéshez. (…) Az OECD szakértői szerint immár látszanak a kormány foglalkoztatáspolitikai intézkedései­nek eredményei. A munkabérre rakódó adóteher tekintetében pozitívan értékeli a jelentés, hogy 2013-ban a Munkahelyvédelmi Akció keretében a kormány egyes hátrányos helyzetű csoportok számára csökkentette a munkáltatói szociális hozzájárulás mértékét, valamint hogy a családi adókedvezmény kiterjesztésével nőtt az alacsony bérűek keresete. Az oktatás területén jó példaként említik a hátrányos helyzetű általános és középiskolai tanulók támogatási programját. (…) A tanulmány aláhúzza, hogy a kormány folyamatosan hajtja végre és terjeszti ki a közszolgálati reformprogramjait, és ezáltal csökkennek az adminisztratív terhek. A gazdaság szabályozását tekintve Magyarország jobban teljesít az OECD átlagánál és az összes visegrádi országnál is.”

Aztán itt van a külpolitika. Merkel látogatása előtt hetekig stenkelték magukat az urak és a hölgyek, hogy akkor úgyis jön majd a kancellár asszony, és egy pórázon körbevezeti Orbánt a Parlament Vadásztermében.

Jött. Nem vezette körbe.

Mikor elment, a hölgyek és az urak még egy hétig azon rugóztak, hogy a közös sajtótájékoztatón látszott a feszültség a két politikus között, meg Orbán nem röhögészett, ami biztos jele annak, hogy Merkel alaposan megmosta a fejét négyszemközt. Aha.

Amúgy megnéztem a Merkel–Obama közös sajtótájékoztatót. Ajjaj!

A kancellár asszony nagyon megmoshatta Obama fejét, nézzék csak meg, mennyire nem heherészik az amerikai elnök!

Aztán azt hallgatjuk, hogy Orbán pária lesz az EU-ban, mert fogadja Putyint, és Putyinnal tisztességes, rendes, európai államférfi nem hajlandó találkozni. Ehhez képest Merkel kézen fogta a francia elnököt, Hollande-ot, és együtt kiutaztak Moszkvába, tárgyalni Putyinnal. Nem fogadták, fenét! Elmentek hozzá. Biztosan velem van a hiba, de szerintem ez cáfolja a hazai párhuzamos valóság lakóinak állításait. Nem is beszélve aztán Sarkozy volt (és eljövendő?) francia elnökről, aki a minap e szavakat mondta egy interjúban: „Oroszországgal közös a kultúránk. Az amerikaiak oroszokkal kapcsolatos érdekei nem ugyanazok, mint Európa érdekei Oroszországgal. (…) Nem akarjuk, hogy újjáéledjen a hidegháború Európa és Oroszország között. (…) A Krím félsziget Oroszországot választotta, és ezért nem tehetünk szemrehányást neki.” Hűha! Ebből még baj lesz… Sarkozy is szorulni fog! Még a végén a párhuzamos valóság lakói arra fogják kihegyezni a dolgot, hogy látszik rajta a magyar vérvonal…

Aztán itt vannak a civilszervezetek viselt dolgai. Ugye szintén évek óta hallgatjuk, hogy demokrata aztán nem firtatja, vizslatja, vegzálja a civileket. Ez ügyben maga az amerikai elnök is üzent nekünk, ide a végekre. És most mit hallok? Anthony Gardner, az EU-hoz akkreditált amerikai nagykövet nagyon felháborodott, amiért az amerikai-európai transzatlanti kereskedelmi egyezményt ellenző európai civilek „nem elég transzparensek”, és „nem lehet tudni, kik és milyen érdekek mentén pénzelik őket”.

Hogy mik nem vannak…

És most még itt van nekünk Simicska Lajos is. Van is egy új mondás: olyan józan, mint Lajos, egy nappal szánkózás előtt. Ráadásul Lajos – úgy hírlik – komolyan beleáll a sportba. Hamarosan hógolyózni indul, utána curling házi bajnokságon fogja sifitelni egy seprűvel a jeget. Csak nehogy kikezdje a máját a sok sport.

Csak nehogy mégis összefussanak a párhuzamosok a végtelenben.

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu