"{...}Már a meghívó is sok mindent elárul: „Magyarország 1938 és 2014”, hirdeti a plakát, alatta hatalmas betűkkel pedig a szerintük egyértelmű politikai párhuzamokra utalnak. Mindezt a plakát negyedét betöltő, turulmadárról készült szoborral igyekeznek erősíteni.”

Ez a Magyar Nemzet tegnapi híre. S el ne felejtsük, hogy kik lesznek ezen esemény házigazdái! Rui Tavares és Ulrike Lunacek. S ezen a ponton abba is hagyhatnánk az egész elmélkedést. Ez a két név garancia arra, hogy miféle rendezvény is lesz ez a „könyvbemutató”. Aljas, hazug, álságos, velejéig romlott, ostoba, kizárólag baloldali és liberális politikai érdekeknek alárendelt szemétkedés lesz az egész. Semmi egyéb célja és oka nem lesz és nincs, mint hogy kétségbe vonja a választások legitimitását, és mindjárt a választások után negyvennyolc órával besározza a győzteseket. S hogy ott folytassák az egészet, ahol 2010-ben elkezdték.

Tragikomikus ez az egész. És felháborító. És undorító. Elviseléséhez azonban segítséget nyújt, ha tudjuk, hogy nincs új a nap alatt. Ebben sincs. Nézzük csak, Mályusz Elemér írja a Tanácsköztársaság végnapjairól a Vörös Emigráció című munkájában (kötelező olvasmánnyá tenném a középiskolákban!): „Belülről roskadozott, omladozott már a diktatúra, amidőn a vörös hadsereg a románoktól szenvedett vereség következtében felbomlott. A veszély pillanatában a diktatúra gyakorlói, a népbiztosok, magára hagyták a munkásságot, és augusztus 2-án különvonattal, autókon menekültek Ausztriába. (…) A polgári kormány 1920 elején, a legszélesebb körű választói jog alapján nemzetgyűlési választásokat tart, amely a polgári pártok fényes győzelmét hozza meg. A szociáldemokrata párt, szépítgetni akarván biztos vereségét, nem vesz részt a választásokon, amelyeknek eredménye a forradalmakból kiábrándult közvéleményt híven tükrözi vissza. Ez ellen a polgári kormány és nemzetgyűlés által képviselt Magyarország ellen indítják meg a külföldre, emigrációba szorult vezérek és híveik támadásaikat, egyre megújuló kísérleteket téve arra, hogy ismét visszatérhessenek az országba és újból átvehessék a hatalmat.”

Elszaladtak a patkányok Kun Bélával az élükön. Hát nem ismerős? És vittek mindent, amit mozdítani tudtak. Kosztolányinkat olvassuk erről, ő így emlékezik az Édes Annában: „Kun Béla repülőgépen menekült az országból. Délután – úgy öt óra felé – a Hungária Szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott. A gépet maga a népbiztos vezette. Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy, hogy arcát is látni lehetett. Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek. Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket. Karjairól vastag aranyláncok lógtak. Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű – Patz Károly József – meg is találta. Legalább a Krisztinában ezt beszélték.” Kosztolányi túloz? Hát persze. Nyilván nem így volt. De a lényeg, hogy így is lehetett volna. A lényeg, hogy elloptak mindent. Ez is ismerős, igaz? Térjünk vissza a történelmi tényekhez, Mályusz Elemérhez:

„Kun Béla maga bevallotta, hogy sehol és soha életében nem fejthette ki nyugodtabban működését, mint éppen Karlsteinben. Állandó összeköttetésben volt kurírok útján Béccsel, Prágával, Berlinnel, Moszkvával, ahonnan agitációjához megkapta a szükséges pénzt, s ahová tanulmányait, beszámolóit küldte az ottani Vörös Újság részére. Az osztrák kommunisták vezére, Toman, személyesen járt kint nála »Kasparek« néven, vele együtt tett ott látogatást Milánónak akkori szélső szocialista polgármestere is.”

No hát, most annyi a változás, hogy felkerült a térképre Portugália is. S mivel Toman már a pokol tüzén fűtőzik, van helyette Rui meg Ulrike. S hogy minden ismerős legyen, egy utolsó idézet befejezésül: „Jól tudják és érzik, hogy békés viszonyok között semmit sem remélhetnek, ezért minden igyekvésük a helyzet felborítása, a belső ellentétek szítása. Röplapokat, kisebb röpiratokat szerkesztenek, egyszer a szabad királyválasztók, másszor a legitimisták nevében; a földmívelő nép indulatát a polgárság ellen akarják felkorbácsolni, a munkásságét meg mindkettő ellen. Ma az antiszemiták nevében írják röpcéduláikat, holnap pedig a zsidóbarátok nevében. A fő cél mindenütt a belső ellentétek mélyítése, hogy a felfordulás lehetséges legyen.” Ezért lesz „könyvbemutató” Brüsszelben. És szerintem Bácsfi Diána is melegít már. Igaz, gazemberek?

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>