„Megatüntetés 21-én!” „Kormánybuktató gigatüntetés Budapesten és az ország nagyvárosaiban!” Így indultak neki a srácok. Így indulnak neki, immáron több mint egy hónapja.

Persze azt mindenki tudja, hogy muszáj így nekiindulni. Mert úgy mégse lehet, hogy „kicsike tünti lesz ugyanazokkal az arcokkal, már egymást is unjuk, de mit csináljunk?” – a realitásokkal meg a valósággal mégsem lehet sarkaiból kiforgatni a világot, ezek a szerencsétlenek pedig ebben a projektben utaznak, lévén az ontogenezis azon szakaszában vannak éppen, amikor önmagukon kívül nem hisznek el semmit.
Szóval a megagiga kormánybuktatás érdeklődés hiányában megint elmaradt.

Persze elment néhány tucat szerencsétlen Felcsútra, sétálgattak, provokáltak, megpróbáltak csiholni valami balhét (a fenséges tűz csiholója nem volt velük), aztán elmentek haza, hörpintettek valamit a bulinegyedben, mert jobb híján a szúnyogcsődöröknek is muszáj oroszlánná inniuk magukat, legalább egyszer egy héten, különben végképp nem lenne szabadulás a jelentéktelenség jeges öleléséből. Aztán elérkezett a nagy nap, mármint a vasárnap, amikor megagigába tömörülve kormányt kellett volna buktatni, Budapesten s szerte a hazában.

Ahogy elnézi az ember a tüntikékről készült képeket, lassan személyes ismerősként köszönt mindenkit. Itt van mindenki, megint. Itt vannak a rossz szagú szakállal tüntikézők, a vádli nélküli rövidnacisok, az öntudatos kékharisnyák, feminkék és maszkulinkák, apuci virággyerekei, a sorsot fogsorukon hurcolók, a nyírott szakállú vékonykák, vegák és még vegábbak, a mariskaszívók meg a lángosképű munkásőrök, a bi-, homo- és metroszexuálisok, meg azok is, akikről nagyon nehéz lenne megmondani, kicsodák-micsodák, nekem csak az a kedves lány hiányzott nagyon, aki a múltkor egy vibrátort követelt magának a maga készítette ötletes, innovatív és kreatív transzparensen.

Ott volt megint az összes, mind az öt- (?), tízezer (?). S persze a vidéki kormánybuktatók is elmentek kormányt buktatni a vidéki városokban, volt, ahol 6 (hat!) fő jelent meg a megagigán.

Ezalatt Gyulán tartottak egy időközi választást, ahol a Fidesz jelöltje ellen beállt csaknem mindenki a független jelölt mögé, aztán este kinyitották az urnákat, és a Fidesz jelöltje úgy győzött, hogy kicsit többet kapott, mint 2014-ben. Elhiszem, ez valami elementárisan, rettenetesen deprimáló lehet.

Hosszú hetek óta tüntikézni, provokálni, egyre agresszívabbnak lenni, egyre vadabbakat mondani, mindebből következően egyre szánalmasabban elhülyülni, nekimenni mindennek és mindenkinek, rendőröknek, székházaknak, parlamentnek, minisztériumoknak, mantrázni mindig-mindig ugyanazt, korrupciót, lopást üvöltözni, börtönnel, lámpavassal, elkobzással, mifenével fenyegetőzni – és semmi, de semmi haszna, semmi látható, kézzelfogható eredménye, reggeltől estig pengévé vékonyult szájjal hisztiznek, és az Úristennek se fogy el a kormánypártok tábora, hát ebbe tényleg bele lehet bolondulni.

És a srácok szépen lassan bele is bolondultak. Lásd Vona Gabi, aki éppen most fejtette ki, hogy a néppártosodás bevált, és őt meg ezt a csudálatosan bevált politikáját 2058-ban politológusoknak fogják tanítani. Ja, nehogy elfelejtsem! Természetesen 2018-ban győzelemre fogja vezetni a Jobbikot.

Ha csak úgy nem… Eszembe is jut a nagypapám, ő gyakorta mondogatta, hogy hülyének lenni a legkönnyebb. Pedig nem is ismerte Vona Gábort meg a Jobbikot.

Na mindegy, gyerekek, majd nemsokára veszünk nektek új körteformákat, és a homokozó méretét is megnöveljük, hogy mindannyian elférjetek.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>