A hétfős bírói kamara egyhangú határozata szerint Karácsony és társai, valamint Szél és társai esetében sérült az Emberi jogok európai egyezménye 10. cikke (véleménynyilvánítás szabadsága), továbbá a 13. cikke (a hatékony jogorvoslathoz való jog).

Egyszersmind kimondta, hogy a 14. cikk (diszkrimináció tilalma) nem sérült.

A fényes tekintetű bíróság kimondta, hogy Karácsony és társai, valamint Szél és társai véleménynyilvánítási jogának korlátozása legitim célt szolgált. A hülye jogásznyelvet félretéve egy pillanatra, ez azt jelenti, hogy a bíróság szerint korlátozható a véleménynyilvánítás joga, még parlamenti képviselők esetében is, ha a korlátozás a rend védelmét és fenntartását vagy „csak” mások védelmét szolgálja. Ugyanakkor a bíróság aránytalannak tartotta a beavatkozást.

A strasbourgi ítészek szerint az a bizonyos véleménynyilvánítási jog nemcsak a közlés tartalmára vonatkozik, hanem annak formájára is. Vagyis, ha Karácsony és társai, valamint Szél és társai megafonba üvöltöznek, óriási molinók mögött mondják a magukét, az bizony szívük joga. De nem csak a szívüké. Hanem elidegeníthetetlen, ősi jussuk nekik ordenárénak és hülyének lenni. Ugyanis a fényes tekintetű európai bíróság hét bírája szerint Karácsony és társai, valamint Szél és társai véleménynyilvánítása nem járt jelentős rendzavarással, nem akadályozta a vitát és a szavazást, nem sértette a parlament normális működését, és leginkább nem sértette annak tekintélyét.

Strasbourg szerint tehát Karácsony és társai, valamint Szél és társai ezentúl is bátran ordítozhatnak megafonba, dobálhatnak bármit lefelé a karzatról, behurcolhatnak a Házba molinókat, ordítozhatnak, csinálhatnak performance-ot stb. Egyelőre még nem tudjuk, kakit dobálhatnak-e, vagy esetleg mondandójuk nyomatékosítása végett belelőhetnek-e a levegőbe. Ezt majd akkor megtárgyalja a fényes tekintetű strasbourgi bíróság, amikor bekövetkezik.

Mi pedig idehaza, itt, Ázsia félvad pusztaságain, ismét eltöprenghetünk a dolgok állásán. Ugyanis mi jó szívvel belenyugodnánk ám az ítéletbe, és várnánk a pillanatot, amikor majd Karácsony és társai, valamint Szél és társai odabilincselik magukat Kövér házelnök úr bokájához, és onnét vakkantanak mérgesen szerteszét, amúgy európai emberi jogi alapon és a véleménynyilvánítás szabadságának alapján, amely, mint tudjuk, nem csak a véleményt magát, de annak kinyilvánítási formáját is védi.

De nagyon idegesít bennünket egy dolog itten.

Ugyanis az úgy volt, hogy még 2012-ben, az Európa Tanács strasbourgi ülésén Gaudi-Nagy Tamás képviselő kitett maga elé egy körülbelül hússzor tíz centiméteres, úgynevezett asztali zászlót. Ekkor az éppen elnöklő svéd liberális ülésvezető teremőrökkel távolíttatta el Gaudi képviselő elől a zászlót.

Később pedig Gaudi képviselő kibontott egy „Magyarország nem gyarmat” feliratú molinót, s ekkor büntetésképpen a levezető elnök kikapcsoltatta a mikrofonját és hosszú előadást tartott arról, miképpen is kell helyesen viselkedni Európában.

És ezen a ponton elbizonytalanodunk mi, itt, Ázsia félvad pusztaságain. Hogy ugyan vajon milyen rendzavarással járt a strasbourgi parlamentben egy hússzor tíz centis magyar zászló? S egy molinó? Korlátozta-e vajon a strasbourgi parlament menetrendjét, a vitát és a szavazást az a kicsike piros-fehér-zöld, avagy sem? És ha nem, akkor mire fel volt a szankció? De ha volt szankció, Strasbourgban, egy hússzor tíz centis magyar zászló és egy molinó miatt, akkor miért nem lehet szankció a budapesti parlamentben, ha Karácsony és társai, valamint Szél és társai megafonba ordibálnak, dobálnak a karzatról, és molinókkal járkálnak le-föl az ülésteremben?

Talán csak nem azért, mert, amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek?

Talán csak nem el kellene mennie a strasbourgi bíráknak az anyjuk keservébe?

(P. S.: A szerdai Népszabadságban Ungváry Rudolf szegény, akiben megőrült a boldogtalanság, azt fejtegeti, hogy ezt a rendszert nem lehet választáson leváltani, ezt csak meg lehet dönteni. Most tegyük zárójelbe egy pillanatra, hogy ez az ember nyilvánvalóan meghülyült. De azért rémlik nekem valami olyasmi, hogy az alkotmányos rend erőszakos megdöntésére való uszítás mintha nem lenne törvényes…

P. S. 2.: Falus Ferenc főlódoktor és csíkos zokni manöken szintén szerdán odaállt a Ligetben a mikrofonok elé, oldalán Karácsony és társaival. Hátuk megett egy felreppeni nem akaró, kókadt lufi-felkiáltójel szomorkodott, és ekkor Falus így szólt: Csak nekünk van elég erőnk és támogatottságunk, hogy Tarlóst ELTAKARÍTSUK a városból. Tehát nem a hatalomból, nem a városházáról vagy a város éléről, nem. Mindjárt a városból. Nos, akkor meséld már el, te kretén gazember, hová akarod te Tarlóst eltakarítani? És ugye nem fogsz nagyon csodálkozni majd, ha te leszel eltakarítva…)

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu