Olyan igazi krúdys kisváros ez, amelyet gyönyörűséges, ódon délutánok laknak, s ahová még oda lehet képzelni a lámpaoltogatót egy hófúvásos éjszakába.

Megyünk Gyulára. Öröm az ilyen utazás. Még akkor is, ha mint most, egyéb célja van, mintsem a menekülés. Most azért megyünk Gyulára, mert úgy döntött a baloldal és úgy döntött Ron Werber, hogy nekifog a kampánynak. És ők egyféle kampányt ismernek: a békétlenség és a viszály kampányát. Nincs és nem is volt soha más mondanivalójuk. De azt mindig nagyon pontosan el tudták mondani, kit és miért kell gyűlölni. S miközben a gyűlöletet szítják, terjesztik, fecskendezik és suttogják, egyvégtében a szeretetről papolnak. A végtelen, örök szeretetről és megértésről, amelynek ők és csakis ők az alanyai és tárgyai.

Szeret a baloldal az égvilágon mindenkit, aki azonos ővele, és megért az égvilágon mindenkit, aki ugyanazt mondja, amit ő. Szeretetük a saját köldökükig, liberalizmusuk meg a budi faláig ér. És most nekifogtak kampányolni. Több mint két éve hátrahagytak egy tönkretett, élhetetlen, szomorú, kizsigerelt, a végletekig kiszolgáltatott, eladósított, a puszta létét szégyellő országot. Így mentek el. És semmit meg nem bántak.

Úgy mentek el éppen, mint 1990-ben. Akkor is romhalmazt hagytak maguk mögött. Negyven év romjait, hazugságát, gyilkosságait, minden bűnét és nyomorát.

S talán ha fél évig féltek kicsit, hogy lesz számonkérés. Aztán fél év elteltével kinyílt a pofájuk. S visszajöttek – a taxissztrájkkal.

Most vagy másfél évig kussoltak. És csak utána fogtak neki. De nekifogtak megint. Most éppen éhségmenetekkel és kormány- meg Fidesz-ellenes tüntetésekkel, hátulról irányított diáklázadással.

Mind közül talán az éhségmeneteik a legvisszataszítóbbak és leghazugabbak. (Már most szólok, hogy holnap vagy holnapután beszámolok önöknek az egyik Nyíregyházáról indult éhségmenetelőjükről, bizonyos Jakab Attilánéról, csak azért, hogy önök is tudják, és ami ennél is fontosabb, önök is érezzék, kicsodák ezek.) Ilyen éhségmeneteket húsz-egynéhány éve útnak lehetne indítani. S indítani lehetett volna az előző rendszerben is - de leginkább a 2002 és 2010 közötti időszakban indulhattak volna.

De akkor nem indultak.

Amikor kormányon vannak, soha nincs éhség, nincs munkanélküliség, nincs gázáremelés, nincs nyomor, nincs hajléktalan, amikor kormányon vannak, mindig minden olyan szép. Olyankor nagyszerűen prosperál a gazdaság, mosolygósak és dundik a bankok meg az összes multi. Olyankor szabályszerű és jogszerű minden. Olyankor Alföldi Róbert is szabályosan nyeri meg a Nemzeti Színház igazgatói posztjára kiírt pályázatot – ha pedig mégsem, akkor sincs semmi baj. Hiszen ő: Ő. Ők pedig ők. Olyankor nem írogat kioktató és penetráns stílusú leveleket a bécsi színház igazgatója minekünk, hogy miképpen lenne helyes és illendő gondolkodnunk és éreznünk. (Vége a Bach-korszaknak, helyedre!)

Ha ők vannak hatalmon, mindig minden rendben van. Oberleutnant úrnak alázatosan jelentem, a bőröndöket valószínűleg akkor lopták el, amikor jöttem oberleutnant úrnak alázatosan jelenteni, hogy a bőröndökkel minden rendben van. Ebben a páratlanul zseniális svejki mondatban reszket az ő uralkodásuk alatti rend. Mi pedig keresgéljük ellopott bőröndjeinket és ellopott életünket.

Ennek vetünk végre véget.

Mesterházy Attila pártvezér hiába hirdeti meg, hogy majd 180 fokos fordulatot hajtanak végre a gazdaságpolitikában, ezt mi nem fogjuk megengedni, mert ismerjük a 180 fokos fordulatot. Tudjuk, hogy akkor azonnal eltörlik a bankadót, a multikra kivetett adókat, és azonnal felvesznek nyakló nélkül minden hitelt. Abból meg két évig megint osztogatnak, utána pedig bejelentik, hogy „fájni fog”, és tízszeresen visszavesznek mindent. És győzelmi jelentést adnak ki, hogy iszonyatos megszorítások és iszonyatos hitelek árán „konszolidálták az országot”.

Ezt csinálják hatvan éve a gazemberek. Elég volt belőlük! Miképpen abból is elég volt, hogy ott rohangáljanak a kormány és a Fidesz–KDNP nyakában az utcán, és elhitessék a társadalommal, velük van mindenki. Elég volt a hazug éhségmeneteikből, az ellentét és a gyűlölet szításából, elég volt a mesterséges botrányokból, elég volt a véget nem érő, hatvan éve tartó permanens hazugságaikból.

Elég volt belőletek! Mostantól majd megszokjátok, hogy akárhogy is töritek magatokat, nem az van, amit ti elképzeltek. Majd megtanuljátok tisztelni a végtelen türelmet, amivel ez az ország tolerál benneteket hatvan (vagy ha 1919-től számolom, hát majdnem száz) esztendeje.

Bayer Zsolt - magyarhirlap.hu