A kognitív disszonancia szorongást szül, a szorongást pedig vagy sikerül feloldani, vagy nem. Ha nem, abból nagyobb baj is lehet. Például ha egy párt és annak elnöke naponta kénytelen szembeköpni saját magát és egykorvolt (és még éppen meglévő) szavazóit, mert új mecénása elhitette vele, hogy mindent másképpen kell tenni és gondolni, cserébe jó sok tál lencséért – nos, ez a kognitív disszonancia eluralkodásának legtökéletesebb feltétele.

Másképpen nem lehet túlélni, hogy például migránsügyben egy év leforgása alatt négyszer mondok ellent saját magamnak. Hogy a legutóbbi kormányprogramomban megfogalmazom, miszerint „véget vetünk a nemzetközi jogvédő szervezetek álságos tevékenységének.

A kettős mércét alkalmazó, a rendőrséget, a rendvédelmi szerveket, az önkormányzatokat hátráltató, hamis színben feltüntető jogvédő szervezetek (TASZ, Helsinki Bizottság, Amnesty Inter­national stb.) ügynöki szervezetté nyilvánítását kezdeményezzük orosz minta alapján”, továbbá ellentmondást nem tűrő hangon kijelentem, hogy „a Jobbik kormányra kerülve őszintén, igazságosan, de határozottan fog a probléma megoldásához, és előre jelezzük, hogy abban sem a különféle jogvédő szervezetek sáska­hada, sem a többi párt álságossága, sem a nemzetközi liberális háttérhatalom dühe nem fog bennünket megakadályozni”, képviselőm pedig még 2015-ben is így interpellálja a miniszterelnököt:

„Mikor utasítják ki hazánkból Soros Györgyöt és ügynökeit? Mikor lesznek az általa pénzelt szervezetek átvilágítva és nemzetbiztonsági kockázattá minősítve?”
– majd amikor elérkezik az igazság pillanata, akkor másik képviselőm bejelenti, hogy „a kormány boszorkányüldözésbe kezdett”, és a többi baloldali párttal együtt beleájulok Soros nagy, szent fenekébe.

Ez bizony nehezen megoldható ép ésszel.
Vagy az, amikor az erdélyi EMI-táborban fennhangon kijelentem, hogy én, és csakis én vagyok az erdélyi (és úgy általában a határon túli) magyarság hiteles és megfelelő képviselője, támasza, aztán az egyik megyei elnököm beleírja az erdélyi magyarok arcába, miszerint „…az erdélyi magyarság nagyobb része – az észak-amerikai indiánokhoz hasonlóan – megvehető egy marék üveggyönggyel. Ez a marék üveggyöngy a kettős állampolgárság volt… Kezdem azt hinni – bármennyire is keserű kimondani – hogy nem érdemelték meg.

Köreikben ugyanis még a magyarországinál is nagyobb mértékű az elhülyülésre hajlamosság.” S amikor egy érintett ezen felháborodik, akkor a megyei elnök még hozzáteszi: „Semmi okom szégyellni magam az igazság kimondásáért. Maguk odaát nem szent tehenek, akiket nem lehet kritizálni, hanem sajnos egy elbutulásra fokozottan hajlamos massza.” Hát persze. Massza itt mindenki, csak a pártelnök meg a sleppje nem – ez a kognitív disszonancia legbiztosabb jele.

Nincs is ezzel semmi baj, az rendeli a zenét, aki fizet, és a nemzeti radikalizmusból is annyi maradt, hogy aki fizet, az nem gárdamellényes harcos, hanem egy nyomorult, beteg lelkű, őrült Néró. És elárasztva az ország „ők lopnak” plakátokkal, mialatt Janiczak Dávid, Ózd jobbikos polgármestere arra utasítja a sameszait, hogy az ivóvízellátási tenderen ne a jobb ajánlatot adó cég nyerjen, hanem a másik, és arról is értekezik kicsit a feddhetetlenek között, hogy akkor most megverjék a rosszat író újságírót, vagy megvegyék.

Mindez persze teljesen érdektelen. Egy rakás gazember viselt dolgai. Csak arra kell vigyáznia a pártelnök-főgazembernek, hogy ha egyszer valaki komolyan veszi az elmeorvosi vizsgálatról szóló javaslatát, akkor még azelőtt le kell takarodnia gazdástul a pályáról, mielőtt a választók letakarítanák. Tünetei alapján egy percig sem maradhatna.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>