Ma 2020 április 03. Buda, Richárd napja van. Holnap Izidor napja lesz.
12121672d55ff41cf981c1e92f729d5f.jpg

Bayer Zsolt: Huszonkettő

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Huszonkét éve vagyunk. Huszonkét évvel ezelőtt alapítottuk a Fideszt. Ami a csapdánk lett. Itt állunk benne – a huszonkettes csapdájában. 

Amikor alapítottuk, az első hivatalos – tehát állampárti, tehát szo­cialista, tehát kádári, tehát undorító – kommentár azt a kérdést vetette fel, hogy vajon „kinek a megbízásából” hoztunk mi létre egy új ifjúsági szervezetet.

Ez a „nem lehet tudni, kinek a megbízásából” annak idején annyit jelentett, hogy gonosz „imperialista erők” állnak a háttérben. Így gondolkodott a rendszer. Akkor mindenki mögött ott állt egy gonosz „imperialista erő” – őszerintük.

Amúgy ma már nem tudom, mit is akartunk mi egészen pontosan. S hogy mennyire gondoltuk komolyan. Illetve: volt-e közöttünk valaki, akinek eszébe jutott, hogy ebből huszonkét év múlva is lesz valami.



Lett.

Itt állunk huszonkét év elmúltával, s egyedül vagyunk. Már megint egyedül. Persze, most úgy három és fél milliónyian állnak mögöttünk, így kibírható ez a magány – de ez a huszonkét évnyi létezés, ez a csapda.

Csak a Fidesz – ez a csapda.

Mert miért van az, hogy úgy nagyjából tizenhét éve minden politikai erő azzal van elfoglalva, hogy a Fidesz ne legyen? Hogy mi ne legyünk?

Mert ezzel vannak elfoglalva.

Aki volt, aki van, s felteszem, aki még lesz, előbb-utóbb eljut odáig, hogy bennünket akar eltüntetni a politikai térképről. S ez a közös, nagy igyekezet egyszersmind össze is hozza őket. Előbb vagy utóbb minden politikai erő egymásra talál ebben a nagy, közös célban. (Úgyhogy lesz itt még ám meglepetés, barátaim!)

Miért van ez így?

Nem válaszolok erre a kérdésre. Csak úgy felvetem. Hogy legyen gondolkodni való, s hogy eltöprengjünk rajta: talán nem véletlenül van ez így…

De hát, vagyunk – huszonkét év után, egyedül, s most ismét azt kérdezgetik az új pogányok, hogy vajon kinek a zsoldjában is vagyunk. Kiében? Hát a muszáj-Herkulesében…

Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.

Milyen hígfejüek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, magam megtörnék.

De nyelvelnek, zsibongnak, űznek
S neki hajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.

Szeretném már magam utálni,
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.

Szeretnék fájdalom-esetten
Bujdosni, szökni, sírni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?

Szegény, muszáj-Herkules, állom,
Győzöm a harcot bús haraggal
S késik az álmom s a halálom.

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.



Hát így. Nincsen nagyobb csapda, mint a muszáj-Herkulesé. De megoldjuk. Újra megcsináljuk. Beleállunk. Egyedül. Veletek. Csak a Fidesz.

Bayer Zsolt, magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (83) Mozi világ (440) Alámerült atlantiszom (142) Politika (1571) Jobbegyenes (1725) Gasztronómia (539) Vetítő (37) Belföld (5) Heti lámpás (239) Emberi kapcsolatok (36) Titkok és talányok (12) Tereb (139) Nagyvilág (1449) Irodalmi kávéház (485) Szépségápolás (15) Sport (729) Rejtőzködő magyarország (171) Történelem (14) Gazdaság (646) Kultúra (5) Életmód (1) Egészség (50) Autómánia (61) Mondom a magamét (4419) Flag gondolja (33) Tv fotel (65)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>