Az „akirály” nevű, Pulitzer-díj várományos „újságíró” beszámolója szerint „a Fidesz-frakció a balatonfüredi Füred Hotelben gyülekező tagjait nem mindennapi látvány fogadta reggel: a magyar légierő parádézott a tiszteletükre”.

„Akirály”, a mester „beszámolója” szerint a jelenséget éppen a tóban úszó „forrása” figyelte meg; a döbbenetes jelenség pedig abból állt, hogy „egy Gripen vadászgép húzott el alacsonyan a tó fölött, a Füred Hotel előtt. »Ilyen közelről még nem láttam Gripent« – nyilatkozta forrásom, aki amúgy szabadidejében kimondottan keresni szokta a lehetőséget, hogy közelről láthasson Gripent”.

Itt külön szeretném felhívni a figyelmet arra a kitételre, amely szerint a 444-es jóbarátunk forrása szabadidejében annak lehetőségét keresi, hogy közelről láthasson Gripent. Ez, lássuk be, tényleg zseniális fordulat! Ez ugyebár azt hivatott erősíteni, hogy itt valami jelentős szakértővel állunk szemben, aki még soha nem látott ilyen alacsonyan repülő Gripent, pedig… Igen, ennél a pedignél is álljunk meg egy pillanatra. Nem tudunk nem megállni, ugyanis muszáj elképzelnünk az EMBERT, aki szabad idejében Gripeneket akar látni közelről. Ami, ugye, két módon lehetséges: az EMBER vagy rendelkezik egy másik típusú vadászgéppel, amivel repülő Gripeneket szokott megközelíteni obszerválás céljából, vagy ez az EMBER a kecskeméti katonai légi bázisra szokott behatolni éjszakánként, és ott figyel meg közelről Gripeneket. Akár így, akár úgy, mi, egyszerű földi halandók beláthatjuk, egy ilyen „forrás” mindenképpen szükséges, hogy elérhető közelségbe kerüljön a Pulitzer-díj. Befejezésképpen aztán még megtudjuk, hogy „azt forrásom nem tudta megtippelni, hogy a légierő erőfitogtatása a frakciótanácskozás biztosítását vagy szórakoztatását szolgálhatta-e inkább”.

Igen, és tényleg felsejlik előttünk a hátborzongató titokzatosság, amely körüllengi a rejtélyes Gripen rejtélyes megjelenését, hiszen, lám, még a Gripeneket szabadidejében közelről megfigyelő „forrás” sem tudta, valójában mi is lehetett a repülés célja.

Miután a 444 független, körültekintő, talpig becsületes és – lássuk be – zseniális riportere megfellebbezhetetlen tekintélyű és hitelességű „forrására” hivatkozva világgá röpítette a „hírt”, a „hír” szokásához híven önáll életre kelt, és menet közben dalmahodott, kövéredett, kitelt, újabb és újabb részletekkel gazdagodott. Kisgömböc lett a „hír”, ahogy gurult tovább…

A szintén páratlanul csodálatos HVG már a címben hozzáadott egy kicsit, éppen csak egy csipetnyit, egy leheletnyi fűszert a „hírhez”, ami így gurult tovább: „A magyar nép ajándéka a Fidesznek: légiparádé a frakcióülésre”.

És a cím után meg is kapja a nyájas olvasó azt, amit várt: „Légiparádét kapott a Fidesz-frakció ajándékba a Balatonfüreden tartott ülésre.”

Itt már nincs szemernyi kétség sem, csak egy ágaskodó, szikár, férfias kijelentő mondat. És a hamarosan feltehetőleg szintúgy Pulitzer-díjat átvevő HVG mindjárt be is vonja nyájas olvasóit a játékba, hiszen mi lehetne hitelesebb annál, minthogy maga az olvasó számol be elképesztő tapasztalatairól. Íme: „Ön is látta a kormánypártnak rendezett honvédségi show-t? Esetleg fel is vette? Írja meg nekünk a ugyelet@hvg.hu e-mail-címre.”

Igen… Ennél már csak a szabadidejében közelről Gripeneket megfigyelni óhajtó „forrás” a jobb…

A NOL (a jó öreg NOL!) szokásához híven óvatos. Óvatosságának védjegye a kérdőjel: „Orbánéknak szólt a légiparádé Füreden?”

Ó, mennyi tépelődés, mennyi hitelességet erősítő kétely tud beleszorulni egyetlen kérdőjelbe! S ezt a kérdőjelet már bátran követheti az ügyesen meghivatkozott kijelentés: „A hírt a 444.hu egy éppen a tóban reggeli úszását végző olvasója tudatta a hírportállal. Megjegyzése szerint ilyen alacsonyan még sosem látott szállni Gripen vadászgépet, amiből arra következtet, hogy talán a frakcióülés tiszteletére történhetett egy kis légiparádé.”

De természetesen a jó öreg NOL sem engedheti el a témát anélkül, hogy ne tegye hozzá a maga kis fűszerét, ne kenjen fel a palettára határozott kézmozdulattal egy egyedi színt, egy friss árnyalatot. Meg is teszik hát, imigyen: „Hogy a F16-osok helyett Magyarország Gripeneket vásárol, arról még 2001-ben az első Orbán-kormány döntött. Talán ez is indokolja a mostani furcsa Gripen-parádét.”

És lássuk be, tényleg! Mi sem valószínűbb, nyilvánvalóbb és természetesebb, minthogy a Gripen vadászgépek megvásárlása után tizenöt évvel a balatonfüredi Fidesz frakcióülés tiszteletére elrepül egy alacsonyan szálló Gripen a szálloda előtt.

Tessék. Minden készen áll, minden összeállt, minden kész. És akkor jön a keserű kiábrándulás: „Nem parádéztak a honvédség repülői a Fidesz frakcióülésén, csak pont arra volt dolguk. Közleményben igyekezett cáfolni a Honvédelmi Minisztérium, hogy légiparádét tartottak volna a Fidesz balatonfüredi frakcióülése tiszteletére. »A Magyar Honvédség valóban hajtott végre repülést a térségben a mai napon: a cikkben szereplő repülőeszközök pilótái navigá­ciós kiképzési repülést végeztek Szolnok, Kecskemét, Székesfehérvár, Balatonfüred útvonalon Pápa Bázisrepülőtér végcéllal« – írták szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményükben. »A Magyar Honvédség naponta többórányi kiképzési repülést hajt végre az ország legkülönbözőbb pontjain. Ezek megtervezésekor nem tartja számon a politikai rendezvények helyszíneit, időpontjait. Így a két esemény között nincs összefüggés« – zárul a HM közleménye.”

Ezt írja a 444 péntek reggel 7 óra 36 perckor. Még felhívnám a figyelmet a címadás nagyszerűségére, miszerint „csak pont arra volt dolguk”, ami, ugyebár azt hivatott sugallni, hogy persze, persze, magyarázkodjatok csak, azért mi tudjuk ám a frankót (kacsintás balra); és ne menjünk el az ugyanezen célt szolgáló kitételre a szövegben, miszerint „közleményben igyekezett cáfolni” stb. stb. Ez nagyon fontos műfaji jellemzője a Pulitzer-díjas újságírásnak, és elengedhetetlen kelléke az ilyen típusú újságírást művelő alfajok lelkivilágának. Vagyis, hogy rágalmazz, s ha a rágalmazott cáfol, akkor a cáfolat nem más, „igyekvés”, „magyarázkodás”, miegyéb.

Nagy szeretettel gondolok mindig ezekre az alfa­jokra. De azért csak nagyon komoly védőfelszerelésben érnék hozzájuk.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>