Akkor - ha még emlékeznek rá - úgy álltak ki a jobbikosok a nyilvánosság elé, mint egy rakás szerencsétlenség. Akár a gyászmagyarok. Vona Gábor arcán a világ összes fájdalma tükröződött, mögötte, a kicsike csokihuszár felesége, Dúró Dóra épp, hogy el nem sírta magát.

Pedig akkor kaptak listán húsz százalékot.

Fennállásuk legtöbb szavazatát söpörték be, ehhez képest világvége hangulatban tartottak sajtótájékoztatót.

Ebből lehetett látni, hogy az országgyűlési választás előtt a Jobbik tényleg elhitte, hogy győzni fog. Ez pedig eléggé világosan mutatja, hogy végképp elköszöntek valóság nevű nagybátyánktól. Mert igaz ugyan, hogy már a 2010-es választások előtt megjelentek hasonló tartalmú írások a Jobbikhoz közeli sajtóban, de akkor még arra gondolt az ember, hogy a „Gyerekek! Tényleg van esély, hogy megnyerjük a választást!” típusú lázálmokkal csak önmagukat hergelték, csak a kemény magot akarták egyben tartani, és elvinni az urnák elé.

Ez sikerült akkor is.

De az április 6-i éjszakán bebizonyosodott, négy év alatt eljutottak odáig mentálisan és szellemileg, hogy már maguk is hiszik a győzelmet. Így aztán majdnem összeomlottak, holott - mondom még egyszer - életük legjobb eredményét érték el.

Ennél csak a mostani választás utáni örömünnepük volt érthetetlenebb.

Vasárnap este tizenegy után kijött ugyanaz a csapat a kamerák elé, és triumfált. Vona bejelentette, hogy immáron ők lettek a második legnagyobb erő az országban, végre megelőzték az MSZP-t.

Ez a tény önmagában valóban örvendetes lehetne az eufemisztikusan „radikálisnak” nevezett formáció vezetői és hívei számára, de a rideg és szigorú tények adnak egy vajszínű árnyalatot ennek az egész történetnek.

Ugyanis jobbikék 14 százalékot kaptak, alig két hónappal az országgyűlési választás után. S kapták mindezt úgy, hogy mint minden szélsőséges pártnak, nekik is elkötelezett, az aktuális választáson minden körülmények között részt vevő táboruk van. És akkor alig 29 százalékos részvétel mellett produkáltak 14 százalékot.

Egy ilyen alacsony részvétel mellett a Jobbiknak több mint harminc százalékkal ott kellene lennie, legalább látható távolságon belül, a Fidesz mögött. És akkor örülhetnének. De most? Tényleg, minek is örülnek ezek az emberek? Annak, hogy 14 százalékkal megelőzték a tízszázalékosra zsugorodott MSZP-t? Hát ez soványka vigasz. Ezt majdnem megtette Gyurcsány Ferenc is.

Annak, hogy ők a második erő? Nos, tényszerűen ez is igaz. De azért nagyon nem mindegy, miképpen Pierre erre felhívja a figyelmet a Megáll az időben, hogy milyen szinten vagánykodik az ember. Vagyis mondhatja Vona - és mondja is szegény -, hogy ők lettek a Fidesz kihívói, de erről a régi vicc jut az ember eszébe: Egy kicsike, nyüzüge cowboy rúgja be este az ivó ajtaját, és bekiabál: - Ki festette be a lovamat kékre? Erre feláll egy tagbaszakadt óriás, és öblös hangon feleli: - Én voltam… Mire a nyüzüge: - Rendben… Csak gondoltam, szólok, hogy szépen megszáradt, lehet lakkozni…

Így néz ki, amikor Vona kihívja a Fideszt. Egyszóval tényleg elment mellettük a valóság és az élet. Mert mondjuk a francia Nemzeti Front eredménye valóban elképesztő, és egyben elgondolkodtató. S jó, ha tudjuk, hogy a Jobbik kedvenc lapja, a Kurucinfo szerint a Nemzeti Front „cionista” szervezet.

No hát, felebarátaim, ők ma a második erő. Kérhetnénk egy kávét is akár, ha nem lenne ennyire siralmas ez az egész…

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>