- 0
Amikor a 19. század végén a székelyek úgy döntöttek, hogy emlékművet emelnek Madéfalva áldozatainak, elég hamar s elég sok adomány gyűlt össze az emlékműre. Persze a Székelyföldön.
| Mert a korabeli pesti sajtóban a korabeli pesti újságírók inkább azon fanyalogtak, hogy vajon mennyibe kerül ez az emlékmű, s hogy nem lehetne vajon ezt a sok pénzt valami más, hasznosabb dologra költeni… (Épp csak azt nem írták, hogy lélegeztetőgépre, de csak azért nem, mert akkoriban még nem volt olyan.) Nem lehet véletlen, hogy Albert Ernő így sóhajt fel az emlékmű történetéről írott dolgozatában: "Természetesen meg kellene küzdeni azzal az ellenállással és ellenszenvvel, amely az egész kelet-európai térségben csak a magyarokra jellemző, azzal tudniillik, hogy a bennünket sújtó szellemi genocídium a társadalom jelentős rétegeiben elfojtotta azt a tudatot és érzést, hogy a nemzet egységének kötőanyaga az a históriai véráldozat is, amelyre emlékjellel ellátott és jeltelen sírhantjaink utalnak. Székelyföld – sajnos, szomorú, de példát mutató és erőt adó is – jeltelen sírokban és jeles emlékművekben igencsak bővelkedik." Végül is az emlékművet, a Siculicidiumot 1905. október 8-án felavatják. Hátulján ott a híres felirat: "Itt emelt magának a gonoszság oltárt, Mondd el hóhérainkra a CIX-ik zsoltárt!" S hogy még tájékozottabbak legyünk, nézzünk bele abba a CIX. zsoltárba: "Ne légyen segedelme neki, Ínségben ne szánja senki, Nemzete elfogyjon más részben, És ne feledje az Isten Bűnöket ő elejeknek, Mellyet ők cselekedtenek." S hogy miért is jutott eszembe mindez éppen most? Hát a Kárpát-medence kapcsán. Mert Orbán azt merészelte mondani, hogy nem mindegy, hány magyar képviseli majd Brüsszelben a Kárpát-medencei magyarságot. S ebből a mondatból lett most megint botrány. Igazi, züllött, ocsmány, farizeus műbotrány. Mert az utódállamokban élő nacionalisták és kisebbségi komplexusokkal küszködő beteg lelkek frászt kapnak a Kárpát-medence fogalomtól. Mert a bunkó Ján Slota, az egykori kétkezi autótolvaj egész politikai krédója kimerül a magyargyűlöletben, s mert a szocdem nemzetekfelettiség jegyében némi hazai kérésre nyilván felsorakozik a "félőkhöz" és "aggódókhoz" a cseh meg a német külügyminiszter is. De nem is ez a megdöbbentő. Hanem az, ahogy a liberális magyar értelmiség, no meg a száz év óta semmit sem változott pesti újságírók szekundálnak most mindehhez, készségesen. (Megyesi Gusztáv a Népszabadságban természetesen Szijjártóra haragszik, amiért az lebunkózta a bunkó Slotát…) Ha ezek száz éve éltek volna, cikket írnak arról, hogy milyen drága a Siculicidium. Willy Brandt azt mondta egyszer: "Én az ördöggel is hajlandó vagyok összefogni a német egyesítésért." Ezek a mi pesti újságíróink és értelmiségieink meg így szólnak: Mi az ördöggel is hajlandók vagyunk összefogni Orbán ellen! És összefognak. És lelkesen úgy csinálnak, mintha ez a Kárpát-medencei magyarság meg az egykor volt Haza meg a múlt, a történelem, a nemzeti összetartozás valami bűn lenne. Valami újdonság. Valami, amit szégyellni kell. S azért teszik ezt, mert fogalmuk sincsen róla, hogyan aránylik a nyolcvankilenc az ezeregyszázhoz. Már ezt a két számot sem értik, a szerencsétlenek… |
 |
| Bayer Zsolt, magyarhirlap.hu |
Előző cikkBayer Zsolt: Az ártatlanság "védelme
