- 0
Miért is nem lázadunk fel fel egyszer végre mi is az idióták ellen?
Ébresztő, Európa szellemi megszállása zajlik, a harc már Magyarországot is elérte – fel kell vennünk a kesztyűt
Ismét előbújtak azok, akik szeretnék letolni a kizárólagosnak tartott véleményüket a tévé előtt ülő milliók torkán.
Miért kellene elfogadnunk, hogy vallási jelképet és politikai üzenetet nem lehet a focipályákon viselni, ám a „szivárványzászló” ott lehet? Ha nem értünk egyet a genderideológia céljaival, akkor engedtessék meg nekünk: nem akarjuk ott látni a szimbólumokat sem! De vajon mi okunk lenne tapsolni annak, hogy az angol labdarúgók (és ki tudja, kik még?) letérdelnek a kezdősípszó előtt?
Biztosan kínos lehet egy brit rabszolgatartó ükunokájaként egy részvénytársaságban tenni a semmit, miközben dől a pénz, de ez nem a mi gondunk.
Mégis, aki ezeket a kérdéseket feszegeti, azt kiközösítik, ellehetetlenítik, rosszabb esetben szellemileg meglincselik.
A trükk az, hogy a Black Lives Matter (BLM) mozgalom célja és a genderpropaganda nem politikai, hanem társadalmi problémaként lett a tömegkultúrán, így a sporton keresztül felhangolva – azaz vitatni nem lehet.
Pontosabban nem engedik, így legalábbis nem érdemes.
Apa, kezdődik!
Túl vagyunk a választásokon. Gondolnánk, hogy nyugodtabb, politikamentesebb világ köszönt reánk. Itt a labdarúgó EB! Várjuk a németországi tornát, várjuk a jó focit és a magyarok remek szereplését.
Ám vannak, akik szivárványzászlók lobogtatásával, és vannak, akik a térdepelés gyakorlásával készülnek a meccsekre.
Ismét előbújtak azok, akik szeretnék letolni a kizárólagosnak tartott véleményüket a tévé előtt ülő milliók torkán.
De persze – hála Istennek – hangolódik a gyanútlan többség is; ők „csak” gólt akarnak látni. (A nélkülözhetetlen jó kapusok védelmében tegyük hozzá: olyanok is akadnak azért, akik annak drukkolnak, hogy csapatuk hálóőre „lehúzza a rolót”.) Őket zavarni fogja, hogy ismét két olyan politikai vírus fertőzi meg a futballpályák egészséges versenyszellemű világát, amelyek nem tűrnek mást maguk mellett. Az egyik a BLM-mozgalom, a másik pedig az a genderideológia, amely a természet törvényeivel szemben álló antropológiai forradalmat hirdeti.
Ma már nincs labdarúgótorna progresszív ideológia nélkül
De miről is beszélünk?
Az a hír járja, hogy Münchenben ismét szivárványos színekbe öltözik a stadion, illetve a német szervezők más módon is arra készülnek, hogy utat engedjenek a genderideológiának.
A szivárvány egyébiránt bibliai jelkép, ami az ember és az Isten közti kapcsolatot szimbolizálja, „csak” a progresszívek ellopták ezt is!
Az pedig garantált, hogy az angolok mellett több válogatott is le fog térdelni az első sípszó előtt.
Milyen bomlott agyú lebonyolítók azok, akik előre jelzik, hogy sem politikai, sem pedig vallási jelképet nem tűrnek meg a pályán, ám az LMBTQ-jogok kiterjesztésének ügye és a BLM-mozgalom mondanivalója jöhet?
Kereszt nem lóghat a nyakadban, a trikódra nem írhatod fel, hogy „no gender” vagy „no migration”, mert megbüntet a sóhivatal, ám a pályatartozékok szivárványszínben pompáznak majd.
Politikai, nem pedig társadalmi kérdésről van szó
A ’68-as szélsőbalos generáció mondanivalója és a velük vitatkozva együttműködő neoliberális politikusok elitista álláspontja mára összeért. Szerintük ugyanis az emberek nem tudják maguktól eldönteni, hogy mi a jó nekik; hogy mi a helyes.
Így rá kell őket „ébreszteni” (woke).
Ehhez pedig a leghatékonyabb eszköz a (tömeg)kultúra. Ide kell beszivárogni, ezeket a területeket kell megszállni, és itt kell propagandát kifejteni. (Lenin után szabadon – lásd „Mi a teendő?” című felforgatókönyv!)
A tömegkultúra része pedig a sport. Így a legnépszerűbb, a tévén keresztül százmilliókhoz eljutó sportágakat kell propagandával megtölteni.
Ezért lesz szivárványzászló és ezért fognak letérdelni némely válogatottak játékosai.
Pedig valójában két politika áll egymás ellenében. A progresszívekkel szemben van egy másik világlátás, egy homlokegyenest ellenkező attitűd. E szerint a múlt szervesen összefügg a jelennel, amiben az a helyes, ha a kipróbált morális elveket követjük, ha óvó szándékkal tekintünk hagyományainkra, és mindezt továbbadjuk a következő generációnak. Azaz nem kérdőjelezzük meg a család hagyományos fogalmát, a férfi és a nő közötti teremtett különbségeket, illetve nem szégyenkezünk olyan múltbéli dolgok miatt, amikhez semmi közünk nincs.
Nyitókép: Alexander Hassenstein/AFP
Forrás: Bádog - Bayer Zsolt blogja
